hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Orvosi szemmel

2007. 07. 17.
A melegházasságokról szóló társadalmi vitában a politikusok és emberi jogi szakemberek mellett – nem csak Magyarországon – kevés hely jut az orvosi véleményeknek. Pedig az elmúlt évtizedekben számos részletes felmérés és vizsgálat készült a témában. Egy amerikai családvédő szervezet arra vállalkozott, hogy a nyilvános orvosi publikációk alapján felmérje, milyen a melegek és leszbikusok egészségügyi helyzete azon nyugati országokban, ahol a homoszexuálisok a legnagyobb társadalmi és jogi elismertséget élvezik. Mint kiderült a „coming out” egyben nagyobb veszélyt is jelent a másságát nyíltan vállalók számára.

A Corporate Research Council (CRC) nevű amerikai konzervatív szervezet
2006-ban tette közzé a Melegszex egészségügyi veszélyei című interneten is
olvasható tanulmányát, amely nemzetközi adatok alapján azt állítja, hogy a
fejlett társadalmakban élő melegek a nagyobb szabadságjogok ellenére mind a
fizikai mind a mentális egészség területén lényegesen rosszabb állapotban
vannak, mint a népesség nem homoszexuális többsége. A CRC összeállítása öt
pontba sorolja a melegek egészségügyi problémáit, a promiszkuitástól kezdve a
fizikai és mentális állapoton át a várható életkor és a monogámia kérdéséig.

Régi felismerés, hogy az emberek többségének élete során egynél több szexuális
partnere van. Ám jelentős a különbség, ha a homoszexuálisok által létesített
kapcsolatok számát a társadalmi átlaggal hasonlítják össze. Először 1978-ban még
az AIDS megjelenése előtt készítettek felmérést melegek körében arról, hány
partnerrel létesítettek kapcsolatot életük során. A megkérdezett homoszexuális
férfiak háromnegyede száznál több partnerről számolt be, 28 százalékuk pedig azt
válaszolta, hogy élete során ezernél is több férfival került szexuális
kapcsolatba.

A válogatás nélküli, fürdőkben, mellékhelyiségekben, bárokban létesített alkalmi
szex gyakorlata a nyolcvanas években átmenetileg visszaszorult, miután az AIDS
első hulláma megtizedelte az amerikai nagyvárosok homoszexuális közösségeit. A
kutatók azonban azt tapasztalták, hogy az óvatosság az ezredfordulóra
alábbhagyott, és ma ismét a korábbi gyakorisággal cserélgetik partnereiket a
melegek, miközben a legaktívabb férfiak között kimagasló a már fertőzöttek
aránya. Ez a heteroszexuálisokhoz képest több százszoros promiszkuitás az első
számú felelős azért, hogy a kezdetben kizárólag meleg férfiak körében terjedő
HIV-fertőzés gyorsan szétterjedt a társadalomban, mivel a biszexuális férfiakon
keresztül egyre több nő is a betegség áldozatává vált. A megbetegedett nők pedig
gyakran heteroszexuális férfiaknak adták tovább a kórt, amit a média gyorsan
kihasznált, azt bizonyítandó, hogy „az AIDS senkit nem kímél”. Ma már szinte
tabu az AIDS-t a meleg férfiak betegségeként emlegetni, pedig az orvosi
statisztikák szerint az Egyesült Államokban 2001-ben is a betegek 64 százaléka
olyan férfi volt, aki a megbetegedése előtt szexuális kapcsolatban állt
férfiakkal. A hallgatás az elrettentő hatást is csökkentette: egy vizsgálat
szerint San Franciscóban a 25 év alatti meleg férfiak egyharmada semmilyen módon
nem védekezik a fertőzéssel szemben.

A HIV-fertőzés mellett a további nemi betegségek kockázata is a partnerek
számával arányosan növekszik. Szintén egy San Fransiscóban, a városi
közegészségügyi szervezet által végzett felmérés szerint járványos méreteket ölt
a szifilisz a melegközösségekben. A promiszkuitás a leszbikus nők között is
mintegy ötször magasabb a társadalmi átlagnál, de a partnercserék száma nem éri
el a meleg férfiakét.

Az orvosok gyakran szembesülnek az extrém szexuális gyakorlatok okozta
fertőzésekkel, fizikai sérülésekkel és krónikus betegségekkel. A gyakoribb
megbetegedések ellenére a egészségügyi biztosítók nem számolhatnak felárat a
nagyobb kockázatú homoszexuális életformát gyakorlók számára, mivel ez
ellentétes lenne az esélyegyenlőség eszméjével.

A fizikai megbetegedések mellett a melegek között kimutathatóan magasabb a
depresszióval, drogfüggőséggel, különböző fóbiákkal és öngyilkossági hajlammal
küszködők aránya. Mindez nem magyarázható a társadalmi elutasítással, mivel ezek
a tendenciák a legtoleránsabbnak tartott skandináv országokban vagy Hollandiában
is kimutathatóak, ahol a homoszexuálisok régóta szabadon házasodhatnak. A
depresszió gyakran ahhoz vezet, hogy a már fertőzöttek „minden mindegy” alapon
még szélsőségesebben vetik be magukat az alkalmi partnercserékbe.

A jóléti társadalmakban szinte példátlan, hogy egy társadalmi csoport várható
élettartalma drasztikusan eltérjen az átlagtól. Kivétel a homoszexuálisok, akik
Kanadában például több mint 20 évvel előbb halnak meg, mint a heteroszexuális
férfiak. Ma egy 25 éves kanadai meleg fiatalember csak 32 százalékos eséllyel
számíthat arra, hogy megéri a 65. életévet, szemben a nem meleg kortársával, aki
78 százalékos eséllyel éri el ugyanezt a kort.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!