hetilap

Igaz-e az a mondás, miszerint a képernyő olyan tud lenni, mint a
kábítószer?

– Nem hiszem, hogy a képernyő vagy a közszereplés bulvárlapostól és
mindenestől, ami ehhez hozzátartozik, olyan lenne, mint a kábítószer. Ha valaki
ezt mégis így élné meg, annál biztos, hogy pszichológiai zavar van. Azok a
közszereplők, akik adnak magukra, leginkább arra ügyelnek, hogy ne
szerepeltessék túl magukat. Vannak persze olyanok is, akik védtelenek, és akkor
a sajtó lecsap rájuk, mint egy keselyű, és akkor történik az, ami mondjuk BB
Évivel történt.

Tehát vegyük úgy, hogy pár évvel ezelőtt, amikor milliók nézték az ilyen
műsorokat, akkor a valóságshow-k „okosabb” szereplői már jó előre tudták, hogy
mi fog történni velük?

– Az elején, az első szériában még nem tudták, hogy mire vállalkoztak.
Könnyebb helyzetben vannak a jelenlegi jelentkezők, hiszen már ismerik a
műsortípust, tudják, hogy minden pillanatukat kamerák figyelik majd, és azt is,
hogy a sajtó foglalkozni fog velük. Vannak, akik ebből profitáltak, és vannak,
akik tönkrementek.

BB Évi sorsának az alakulásában milyen szerepet játszhat a kereskedelmi
szemlélet?

– Talán ha nem létezett volna a Big Brother, akkor is ugyanígy történt volna
minden, azzal a különbséggel, hogy nem írnának róla.

Ezek szerint nem járult hozzá a show BB Évi jelenlegi állapotához? Nem
cinikus ezt mondani?

– Nem látom ennek a logikus magyarázatát. A kettőnek nincs köze egymáshoz.
Biztos vagyok benne, hogy sok ezer nő él még a földön, akiknek hasonló a sorsuk,
azzal a különbséggel, hogy róluk nem írnak.

Az, hogy valaki bulvárlapokban szerepel, és írnak a magánéletéről, nem szabadna,
hogy egy normális lelkiállapotban lévő embernek befolyásolja az életét. Ha
valaki úgy dönt, hogy bárki bármit fotózhat és írhat róla, az tényleg az ő baja,
hiszen ő akarta így. Ez már a saját felelőssége.

Hozzáteszem, BB Évi esetében nem mondhatjuk el azt sem, hogy esetleg abba
rokkant volna bele, hogy amíg úgymond „sztár” volt, addig írtak róla, aztán meg
nem írtak, hiszen róla most is írnak. Most is „érdekesség”, aki folyamatosan
szerepel a sajtóban.

Az ilyen műsorok szereplőválogatása milyen koncepció mentén történik? Nem
figyelnek arra, hogy idegileg labilis személyeket ne engedjenek a képernyőre?

– Nyilván nem úgy választjuk a szereplőket, hogy tessék, akkor ő jó lesz
ide, és majd később jól belerokkan a műsorba, hanem megpróbálunk olyan
szereplőket összeválogatni, akiket a „szappanopera-nép” szívesen néz, akikre
folyamatosan kíváncsiak. Egy argentin szappanoperában sem Nobel-díjasok
„csatáznak”.

A valóságshow elindulása után nem sokkal pornográfiába hajló, nyílt
szexualitás jelent meg mindkét műsorban. Nem voltak erkölcsi aggályaik?

– Az erkölcsi kérdések egy kereskedelmi televízióban mindig a nézettség
„után” helyezkednek el. Minden más magyarázat, ami engem megcáfolna, az már
demagógia vagy álszentség. Ha valaki kereskedelmi televíziót akar nézni,
egyértelműen számolnia kell azzal a ténnyel, hogy erkölcsi gátlások vagy határok
nincsenek.

Mennyire volt valós „társadalmi igény” ilyen műsorokra? Vagy mennyire a
kereskedelmi adók „teremtették” meg a hirdetéseikkel és a bulvárlapokkal való
keresztszerződéseikkel az igényt?

– Egyáltalán nem gondolom, hogy itt a nézői igényről és a kereskedelmi tévé
kínálatáról van szó, hanem mindössze három betűről: AGB. (Ez annak a cégnek a
neve, amely méri a műsorok nézettségét, és amelynek adatait a hirdetők
figyelembe veszik milliárdos reklámköltéseik során – A szerk.)

Ma Magyarországon minden televízió nyolcszázötven háztartásnak gyárt műsort.
Mégpedig annak a nyolcszázötven háztartásnak, ahol az AGB által kiépített
mérőeszköz be van szerelve a lakásba, ugyanis ezzel mérik a nézettséget. És most
figyeljen!

Ez a nyolcszázötven háztartás „állítólag” reprezentálja az egész magyar
lakosságot. Innentől kezdve teljesen mindegy, hogy a magyar néző mit szeretne
látni, mert a televíziók ennek a nyolcszázötven háztartásnak gyártják a műsort.
Ez ugyanis a televíziók „valutája”, vagyis az egyetlen olyan adat, amely ezen a
piacon számít.

Mit gondol, miért unták meg a valóságshow-kat, hiszen mindkét show ment a
süllyesztőbe?

– Ez tévedés. Itt van például a Győzike. Az is egy valóságshow, és nem
akarják megunni. Az RTL bármikor készen áll a Való Világ következő részére.
Persze anyagilag most nem éri meg nekik beindítani, hiszen e nélkül is öt-nyolc
százalékkal vezetnek a TV2 előtt.

BB Évi élete tönkrement. Számíthat-e bármilyen segítségre, vagy ilyenkor már
egy csatorna megszakítja vele a kapcsolatot?

– Egy csatorna akkor segít, ha fűződik valami érdeke hozzá. BB Évi esetében,
ha egy Aktív vagy egy Napló műsort készít róla, az már a legnagyobb segítség,
amit kaphat. Ennél többet egy tévétársaság nem igazán fog megtenni, amivel magam
is egyetértek.

A műsor halála a sablonos unalom

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek