Nem aggódunk, csak egy kicsit, majd kapunk szállást itt is, mint oly sokszor
már Erdély megannyi hegyében és völgyében. Egy szerény szoba, meg egy kis kenyér
szalonnával mindig kerül vacsorára, na meg egy vendégszerető család, akivel
elálmosodásig nézzük a tüzet és hallgatjuk egymást. Korán kelünk másnap, még
csak pitymallik, gyengén deres a mező, majd úttalan utakon indulunk
Bükkhavaspatakára, a Füttyös után. A Füttyös ugyanis állattartó, vagyis pásztor,
és igen sok szép mesét tud mondani, aminek legalább a fele hazugság, de Lekvár
azt mondta, így is utánozhatatlan, eredeti gyerek. A hegyek nevelték, meg a
kocsma, úgyhogy kitűnő a pedigréje, higgyük el neki. Hittük, de egyre kevésbé,
mert az út nagyon rossz, hol egy patak, hol egy ér, hol pedig valóságos szakadék
van előttünk. Lekvár is rászokik néha a pásztorságra a Nyikó völgyében, de van,
amikor szénégető, na meg turistakalauz, abból is a legkiválóbb. Egy kései
vacsora közben elegyedtünk vele szóba régebben, még Farkaslakán, éppen az Ursust
szelídítette, vagyis sörözött. Szó szót követett, majd egy óra múlva már az
esztenánál voltunk Firtosváralján. Ha nem akartunk is, enni kellett egy kis
ordát, juhsajtot, és persze vég nélküli elbeszéléseket hallgatni a birkákról, az
életről, na meg a székely asszonyokról. Erősködött, hogy egyszer húsvét táján
menjünk el vele a Füttyöshöz, akkor él igazán, üzletel a bárányokkal, elemében
van olyankor, de nagyon. Így kerültünk hát erre a lehetetlen útra, ennek a kárát
szenvedi az autó is. A falu előtt egy „román taxit” látunk szembe jönni, kérdjük
az irányt, na meg a Füttyöst, hogy merre lehet. A gazda megállítja a gumis kocsi
elé fogott lovat, majd archaikus nyelven válaszol: „eeegyeníst, maj felfelé
megkapják a hegy alatt” – mondja, majd a ló felé legyintve megemeli a kalapját
és továbbdöcög.
A megoldás több tonna acél formájában robog el mellettünk, egy román dízel bűzét
követve jutunk a széles rétre, ahol a Füttyös éppen bárányokat pakol egy olasz
kamionba. Csupán egy-két órát kell várni, míg a bárányokat elnyeli a teherautó.
Aztán csend telepedik ránk, de csak pár percig, mert a Füttyös elkezd dalolni,
táncolni, na meg fütyülni. Örül, mert jó boltot csinált, azon túl mi is
megjöttünk, mert várt ám minket tavaly óta szinte mindig, ugyanis a Lekvár
említette neki, hogy egyszer csak érkezünk. De hát mi mást is tehetett volna a
birkák mellett, várt és fütyült mindenre: a világra, a politikára, a
szegénységre és a gazdagságra is. Persze ez nem így van, de jól hangzik, mondja
vigyorogva, de nagyon szereti a jó mondásokat, ezért is olvas annyi mindent.
Elsősorban az eurót szereti olvasni, utána a lejt, de a forint is a kedvenc
olvasmányai közzé tartozik – sorolja komolyan a legutóbbi élményeit. Aztán ordát
eszünk száraz kenyérrel meg szalonnával és kibédi hagymával. Desszertnek
pálinkát kínál, de abból is a jobbikat, amit csak errefelé főznek, igazi somból
meg kökényből. A tisztességre nincs gondja, mindenki előre köszön neki a
környéken, ismeri a csángó falvakat, tanyákat mind a Gyimesben. Bárányokat vesz
és ad el, már ha van, mert nem mindig van elég, ha kicsi a szaporulat, akkor nem
eladó semmi. A telet a faluban töltik, csendességben, csak ő meg az öccse
alszanak a jószág mellett.
2007. 04. 06. (XI/14)
