hetilap

Kik kezdeményezték?

A sajátos belpolitikai légkör és helyzet miatt két, egymással nem szorosan összefüggő kérdés került egymás mellé, és lesz a december 5-ei népszavazás tárgya. A kettős állampolgárságról szóló kérdést eredetileg a Magyarok Világszövetsége fogalmazta meg. A magyar közéletben ezt a szervezetet sokan szélsőségesnek, szélsőjobboldalinak bélyegzik. Sokkal fontosabb azonban, ha eltekintünk ettől a megközelítéstől, már csak azért is, mert az eddigi történések alapján a Világszövetség álláspontjához közeli véleményt fejtett ki a hazai ellenzék, a köztársasági elnök vagy éppen a határainkon túli magyar szervezetek képviselői. Nem lenne szerencsés tehát, ha burkoltan mindazokat, akik a Világszövetség véleményével azonos módon foglalnak állást, egy gyékényre hoznánk a szélsőségekkel. A minapi Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) résztvevőinek jelentős része szükségesnek mondta a kettős állampolgárság intézményét. Ami persze nem jelenti azt, hogy a magyar lakosság döntő többsége is erre fog szavazni. Ezért aztán a kezdeményezőket nem illik azzal lejáratni, hogy szélsőségesek.

Sokkal inkább érdemes másfelől megközelítenünk a kérdést. Ez pedig a civil társadalom igényeinek és szervezett fellépésének kérdése. A magyar politikában 1990 óta nagyon gyenge a civil szféra érdekérvényesítő képessége. Számos népszavazási kísérlet feneklett meg, főként a 90-es évek elején – gondoljunk csak a Létminimum Alatt Élők Társaságának ilyen irányú kezdeményezésére. A civil szféra népszavazási kezdeményezései gyakran fölvetettek alkotmányossági aggályokat. Most azonban ilyen alkotmányossági aggály nem mutatkozott, ami már önmagában is fontos adalék, és egyben elgondolkodtató is a politikai elit számára. A civil szféra képes volt egy kezdeményezést tenni, amely alapvetően átrajzolta az egész politikai napirendet. Ez pedig roppant figyelemre méltó.

A kezdeményezés kritikusainak másik fő érve (a Világszövetség szélsőséges jellegén túlmenően), hogy az ilyesfajta kezdeményezések veszélyeztetik a képviseleti demokráciát. Ahhoz persze, hogy ebben a kérdésben véleményt nyilvánítsunk, tudnunk kell, mit is jelent a képviseleti demokrácia. Ez valójában közvetett demokrácia, amely a politikai elitek uralmára épül. A politikai eliteket persze a nép választja meg azért, hogy a nép helyett, de a nép megbízásából hozzon törvényeket és irányítsa az állam ügyeit. A kritikusok ezt a képviseleti demokráciát féltik a közvetlen demokráciától. Közvetlen a demokrácia akkor, ha az úgynevezett nép nem pusztán csak közvetett formában, parlamenti választások alkalmából nyilvánítja ki az akaratát, hanem megnyilvánul más, fontos országos kérdésekben is. Először is le kell szögeznünk, hogy egy népszavazás nem írja felül a képviseleti demokráciát. Ha történetesen győz is azoknak a véleménye, akik szerint a kettős állampolgárság jó, célszer? dolog, ez nem jelenti azt, hogy a képviseleti demokrácia vereséget szenvedett. Az azonban tény, hogy az Európában sem túl gyakori népszavazás csak akkor lehet sikeres, ha a hagyományos törvénykezésben és az elitalkuk folyamatában valamilyen okból nincs kellő fogékonyság egy ilyen horderej? probléma kezelésére. 

Másodszor a mai nyugat-európai politikai közéletben messze nincs olyan nagy távolság a civil és a képviseleti demokrácia intézményei között, mint ahogyan ezt Magyarországon gondoljuk. Nálunk a rendszerváltás nyomán kialakult egy gondolkodási hagyomány, amely felülértékelte a pártokat, és alulértékelte a pártokon kívüli társadalmi mozgásokat. Voltaképpen csak az minősült politikának, amit pártok végeztek, s minden egyéb laikus tevékenységnek minősült. A nyugat-európai trendek azonban az utóbbi években erősen felértékelik a társadalmi tevékenységet, illetve a társadalmi önmozgást. A civil szféra most már nem a professzionális politika ellenfele, sokkal inkább kiegészítője. 

Nálunk a civil mozgalmár (akár környezetvédő, akár békeaktivista, akár a kettős állampolgárság szószólója) inkább kerékkötő, semmint partner. Azért is alakult ez így, mert a civil szféra a rendszerváltás "páriája" volt, és az is maradt mind a mai napig. Ráadásul sokan úgy vélik, hogy a civil szféra politikai mozgósításával (amelyet a Fidesz kezdett meg 2002-ben) a civil kezdeményezések nem igazán függetlenek, hanem át vannak politizálva.

Akárhogyan is van azonban, az kétségtelen, hogy a jövő demokráciája nem egyoldalú elit-demokrácia lesz. A jövőben egyre többször kell majd számítanunk arra, hogy a kormánypárti-ellenzéki viták mellett, vagy azzal párhuzamosan a képviseleti politikai elit és a civil társadalom intézményes képviselőinek vitái is megszaporodnak. 

Össztársadalmi vita

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek