Középkorú munkanélküliség. Sötét alagút
A pályakezdőknél is talán nehezebb helyzetben vannak a középkor képviselői, ha új állást szeretnének találni. A elmúlt években ugyanis egyre markánsabb előítélet és szembenállás fogalmazódik meg irányukban a munkaadók körében. Többségük úgy véli, hogy aki negyven feletti, az nem olyan hatékony, nem úgy kezeli a változásokat, mint egy fiatal, nem a jövőbe néz, hanem inkább a múltba, a döntések meghozatalakor pedig túl sokáig mérlegel, és kevésbé dinamikus. A fiatalság kimondatlanul is elsődleges szempont a felvételkor. A tapasztalok szerint az ötven felett munkanélkülivé váló emberek közül sokan véglegesen munka nélkül maradnak, vagy olyan állást vállalnak, amihez túlképzettek, vagy ellenkezőleg, feladják a küzdelmet. Sajnos nem ritka, hogy az érintettek lelki gondjaiból adódóan egészségügyi problémákkal is bajlódnak, illetve a kudarcok miatt sokan a deviáns viselkedésbe menekülnek,
depressziós tünetekkel küszködnek.
A munkaügyi központok adataiból nehéz e korosztályhoz tartozó munkanélküliek számára következtetni, hiszen ritkán regisztráltatják magukat. Kiss Róbert, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal elnöke is úgy tapasztalja nem fordulnak a munkaügyi központokhoz és általában nem veszik igénybe a lehetséges segítséget. Mint lapunknak kifejtette, ennek oka részint a bizalmatlanság, másrészt az, hogy nem ismerik a lehetőségeiket, hogy hol, ki tudna segíteni, gyakran félnek, szégyellnek bármit is kérni. Kiss Róbert elmondása szerint jellemző erre a korosztályra, hogy nehezen érti meg, hogy előállhat olyan helyzet, amikor váltani kell. Nem jellemző erre a korosztályra, hogy átképző tanfolyamra vállalkozna, inkább, ha tehetik nyugdíjba vonulnak, leszázalékoltatják magukat. Néhány százalékuk azonban saját vállalkozásba kezd, és ily módon kamatoztatja a szaktudását, és a kapcsolatrendszerét.
Juhos Andrea, a középkorú munkanélküliekkel foglalkozó Drake Beam Morin (DBM) karrier-tanácsadója a Heteknek elmondta, a visszajelzések szerint a résztvevők a legtöbb segítséget akkor kapták, amikor "kiszedtük" őket a depresszióból.
Az újraelhelyezkedés esélyeit jelentősen növeli, ha valaki nem úgy gondolkodik, hogy "én már úgysem kellek senkinek", hiszen ezek az önbeteljesítő jóslatok sajnos működnek. Aki így áll hozzá, valóban nem fog munkát találni – állította Juhos. Kesergés helyett, inkább a kapcsolatokat kell feleleveníteni, mert az állásajánlatok igen jelentős része, 80 százaléka csak ezen a csatornán elérhető – javasolta. Nem szerencsés, ha egy állásinterjún valaki lelkileg összetört és fizikálisan rossz állapotban van, mert ez csak tovább rontana a helyzetén. Mint ahogy az előző munkahelyen szerzett vélt vagy valós sérelmek felvázolása sem szimpatikus. Nagyon fontos tippnek nevezte a tanácsadó – amivel az idősebb álláskeresők garantáltan kitűnhetnek a társaik közül –, ha az interjúra kellően felkészülnek az adott cégről és a konkurenciáról is, hogy naprakészségüket, szakmai jártasságukat, dinamizmusukat példázzák ezzel.
Szerencsére már Magyarországon is megfigyelhető az a Nyugaton elindult tendencia, hogy vezetői helyekre inkább az érettebb, bölcsebb, megértőbb, megfontoltabb, lojálisabb, nem elkényeztetett, hanem jobban terhelhető, tapasztalatokkal rendelkező középkorúakat keresik. A tapasztalatot ugyanis nem lehet egyetemen megtanulni.
Juhos Andrea elmondása szerint a középkorúak elhelyezkedését tekintve hazánk viszonylag jó helyen áll, amíg Európa más államaiban egy 45 éves 8-9 hónap alatt talál munkát, addig nálunk ez "csak" 7 hónapig húzódik el. Hasznos, ha ezzel tisztában vannak az érintettek a keresés kezdetekor, így az idő múlása talán kevésbé viseli meg az idegrendszert.
2004. 05. 27. (VIII/22)
