hetilap

"Harmadéves hallgató voltam a közgazdasági egyetemen, és barátaimmal együtt rendszeresen eljártam az akkortájt népszerű, szókimondó dalszövegeikről híres rockzenekarok (Európa Kiadó, Bizottság, stb.) koncertjeire, gyűjtöttük felvételeiket" – olvasható Morvay Péter önleleplező cikke az Új Exodus folyóirat 1990-ben megjelent számában. "Tudtam ugyan, hogy koncertjeiket időnként betiltják, szélesebb nyilvánosság elé nem engedik lépni őket, de a hatalom az adott keretek között láthatólag tolerálta működésüket. Ezért ért váratlanul, amikor egy idézés kapcsán kihallgattak az Állambiztonsági Szolgálat Tolnai utcai vizsgálati helyiségében."

A fiatalembert 1985 őszén fenyegetéssel – a rendőrség elleni hangulatkeltésre alkalmas kazetták másolásának vádjával –, illetve külföldi tanulmányi ösztöndíj ígéretével beszervezték a Belügyminisztérium III/III-as osztálya alá tartozó belső elhárítás hálózatába. Feladata egyetemi évfolyamtársainak megfigyelése volt. "Főnökömet minden érdekelte: kik olvasnak, terjesztenek szamizdat írásokat, kik vesznek részt és szólnak hozzá politikai klubesteken, stb." – írta Morvay az említett cikkben, majd így folytatta: egy idő után "egyre inkább erőt vett rajtam a meghasonlottság. (…) 1986 őszén évet halasztottam az egyetemen, azt várva, hogy így békén hagynak. (…) Az 1987. március 15-i felvonulás volt az utolsó "bevetésem", ekkor már úgy éreztem, ezt a kettős életet, a látszólag rendezett körülmények között élő, jó szakmai lehetőségek előtt álló egyetemistáét (akinek a környezetem ismert) és 

a fedőnéven éjszaka jelentéseket író besúgóét nem vagyok képes tovább folytatni."

"Morvay Péter 1987. márciusában lelkiismereti konfliktustól indíttatva kezdeményezte kapcsolatának megszakítását a III/III-as ügyosztállyal, (…) tényleges kapcsolata és érdemi tevékenysége ebben az időpontban meg is szűnt. 

A kapcsolat hivatalos adminisztrációja csak 1987. szeptember 16-án történt meg" – áll az átvilágítóbírák most nyilvánosságra hozott határozatában, mely a 13 évvel ezelőtt írt önleleplező cikkről is említést tesz: "Az ellenőrzött személy a belső elhárítással való kapcsolatát önként feltárta az Új Exodus c. folyóirat 1990. évi 1. számában." 

1999 decemberében Morvay Péter története az országos média figyelmét is felkeltette: a Hit Gyülekezete ellen akkor már másfél éve zajló rágalomhadjárat részeként Molnár Róbert kisgazda országgyűlési képviselő parlamenti interpellációjában azt állította, "a Hit Gyülekezete vezetői között egy III/III-as ügynök biztosan van, a szóvivő, Morvay Péter". 

Kollégánk – aki újságíróként ebben az időben a Hit Gyülekezete megbízott szóvivői feladatkörét is betöltötte – a Magyar Távirati Irodán keresztül reagált a képviselő felvetésére: "Molnár képviselő a tényeket eltorzítva úgy állítja be, mintha a Hit Gyülekezete tagjai közül leplezett volna le egy ügynököt. A valóság ezzel szemben az, hogy római katolikus vallású, de hitét nem gyakorló egyetemi hallgatóként álltam kapcsolatban a Belügyminisztérium belső elhárításával. Ezt a kapcsolatot 1987. március 25-én saját kezdeményezésemre felszámoltam, és ezt előbb szűkebb környezetem, majd a feljegyzéseimben kompromittált évfolyamtársaim előtt nyilvánosságra hoztam" – olvasható az MTI által 1999. december 14-én kiadott közleményben.

Kollégánk ezen túl élő tévéadásban is válaszolt a kisgazda képviselő interpellációjára: a Nap-kelte cím? műsorban néhány nappal később ismét elmondta történetét, és hozzátette: "Molnár Róbert képviselő úr nem leplezett le, hiszen én ezt 13 évvel ezelőtt megtettem." 

Noha a történetet innentől kezdve már csak az nem ismerte, aki nem akarta, az ügy mégsem zárult le: 2002-ben ugyanis elkezdődött az "egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzése", egyszer?bben fogalmazva az újságírók átvilágítása. Ennek a vizsgálatnak az eredményét hozta nyilvánosságra most az illetékes bizottság, amely határozatában megállapította: "Bár a hálózati jelentések és a pénztárbizonylat már nem lelhető fel, az érintett vallomása azok meglétét egyértelműen bizonyítja, mivel a vallomás összhangban van a bizottság rendelkezésére álló hálózati nyilvántartó karton adataival. Az ellenőrzött személy szavahihetőségét támasztja alá az a tény, hogy az Etv. hatályba lépését évekkel megelőzően, már 1990-ben feltárta kapcsolatát a Belügyminisztériummal, és a cikkében írt adatok megegyeznek az eljárásban tett vallomásának tartalmával."

Az átvilágítás forgatókönyve

A rendszerváltást követően az első demokratikusan választott országgyűlés 1994-ben hozott törvényével indította útjára az "egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről" szóló rendelkezését. A közismertebb nevén átvilágítási törvényként elhíresült rendelet célja, hogy kiderüljön, az "átkosban" működő Belügyminisztérium III/III-as csoportfőnökségénél – illetve annak elődeinél – teljesítettek-e hivatásos, nyílt vagy "szigorúan titkos" állományú tisztként szolgálatot a vizsgált személyek. A jogszabály huszonöt fontos beosztás viselőit rendeli átvilágítás alá. Az ellenőrzés alá vont pozíciókat a törvényben meghatározott sorrendnek megfelelően kell lebonyolítani. Az átvilágítás a politikai eliten átívelve közjogi méltóságokon, rendőrkapitányokon, illetve állami egyetemek és főiskolák magasabb beosztású tanárain át a komolyabb médiumok szerkesztőségéig és állami bankok vezetéséig terjed.

A törvény az 1972 előtt született személyeket érinti a főszerkesztőktől a főmunkatársakig, az országos médiaszereplőktől a falusi lapokat szerkesztőkig. A kontroll során fennakadt személyt az átvilágító bizottság levélben értesíti érintettségéről, aki ekkor dönthet, hogy megválik beosztásától – ekkor nem hozzák nyilvánosságra múltját –, vagy megmarad posztjában, de ebben az esetben rövid időn belül az egykori ügynökök között olvashatja nevét a Magyar Közlönyben, illetve a Magyar Távirati Iroda jelentésében. Alternatív lehetőségként még bírósághoz is fordulhat az érintettnek vélt személy, ami időhúzásnak nem túl szerencsés, mivel az ilyen ügyeket gyorsított eljárásban tárgyalják. 

Háromezer vezető újságíróból eddig száz érintetett találtak, sajtóértesülések szerint ebből 25-en lemondtak, 20-an bíróságnál támadták meg a határozatot. 

Az egyházi személyek átvilágítása nem kötelező, de önként bárki kérheti saját magára vonatkozóan. (V. B.)

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek