Migranyan és Smeljev professzor Budapesten Fotó: V. A.
"Intézetünk mérsékelt Európa-párti, sőt euroatlanti irányvonalat képvisel – állítja Nyikolaj Smeljev. – Ezért támogatjuk Putyin elnök határozott Nyugat-orientált politikáját és az egységes antiterrorista koalíció melletti kiállását. Igaz, elnökünk jócskán előreszaladt. Megelőzte a közvéleményt, márpedig az átlagpolgár még nem kész egy ilyen fordulatra. Még az sem egészen világos előtte, hogy Oroszország tulajdonképpen mi: Európa, egy másfajta Európa vagy valami egészen más? Mi ugyanakkor abból indulunk ki, hogy nincs Európa Oroszország és az orosz kultúra nélkül."
Smeljev véleménye szerint Oroszország és a Nyugat további közeledését nem tudja megakadályozni sem a NATO keleti terjeszkedése, sem Amerika saját védelmi rendszerének felépítése. Az Európa Intézet igazgatója úgy látja, hogy a NATO "haldoklásra ítélt szervezet, mely számára csak egy politikai szövetséggel való összenövés jelenthet perspektívát".
A másik orosz előadó, Migranyan politológus már jóval sötétebbnek látja a helyzetet. Utalt Putyin elnök megjegyzésére, miszerint az orosz gazdaság stabilitását felboríthatja egy Irak elleni amerikai támadás. Ez a háború az olajárak zuhanását eredményezné, és akkor Putyin és kormánya nehéz helyzetbe kerülne. Arra számítani pedig, hogy az Egyesült Államok Oroszország érdekeit is figyelembe veszi – naivitás. Az antiterrorista koalíció létrehozása ellenére Nyugaton az a hozzáállás dominál, mely szerint Oroszországot nem integrálni kell "a Nyugatba", hanem adoptálni. Márpedig ez egész más dolog. Adoptálás esetén szigorú feltételeket szabnak, teljesen figyelmen kívül hagyva az adoptálandó – jelen esetben az orosz – fél érdekeit.
A szeptember 11-e óta eltelt időszak eredményeit és veszteségeit mérlegelve Migranyan a következőt mondta: "Szóbeli elismeréseken kívül semmit sem kaptunk, miközben veszteségeink hatalmasak. Ennyire nagy veszély fenyegette volna Oroszországot dél felől? Korántsem; sőt a tálib rendszer tette szükségessé az orosz jelenlétet e térségben. Most pedig az USA és a Nyugat – kihasználva a helyzetet – beférkőztek Oroszország, Irán és Kína háta mögé, és eszük ágában sincs feladni ezt a pozíciójukat. Jelenlétükben Üzbegisztán is érdekelt, mivel úgy véli, az új vendégek megfelelően ellensúlyozzák Oroszországot, Kínát és az iszlám fundamentalizmust. Az amerikaiak közben Grúziában is erősítik pozícióikat. Sevardnadze grúz elnök úgy viselkedik, mint aki megütötte a főnyereményt, és a Nyugat, de különösen az USA képviselőjeként lép fel Oroszországgal szemben. Velük próbálja megoldatni a problémáit
Mi pedig butaságból aláírtuk az isztambuli egyezményt, melynek értelmében fel kell számolnunk a Kaukázuson túli orosz támaszpontokat – és így Oroszország elszakadt egyetlen szövetségesétől e térségben, Örményországtól. Az amerikai jelenlét Grúziát mind Azerbajdzsán, mind Örményország fölé emelte, feltéve, ha Oroszország nem hoz létre valamiféle új helyzetet a régióban. Azonban mi az amerikaiaktól eddig csak ellenszegülést és utasításokat kaptunk, annak ellenére, hogy ha az oroszok nem gyakoroltak volna nyomást az afganisztáni Északi Szövetségre, nem sikerült volna véghezvinniük az afganisztáni hadműveletet.
Andronyik Migranyan nem támogatja a NATO terjeszkedését sem a volt szovjet területeken. "Némely politikusunk most azt ajánlja, harcoljunk az Amerika barátja címért – mondta Migranyan. – Harcolni ugyan lehet orrvérzésig, azonban ez még nem garantálja, hogy el is ismernek minket. A politikában nem létezik érdek nélküli barátság. Minél inkább igyekszik valaki ráerőltetni magát a másikra, annál jobban elárulja gyengeségét. Az Állami Duma azt mondja: »Amíg az én rakétáim állnak őrséget, Oroszország önálló külpolitikát folytathat, és nem kell alávetnie magát semmiféle zsarolásnak vagy nyomásnak.«"
Az orosz–nyugati integrációról Migranyan a következőket mondta: "Nem látok a Nyugat részéről komoly szándékot sem az integrációra, sem az orosz érdekek figyelembevételére. Az a benyomásom, hogy számukra Oroszország csak nyersanyag- és energiabázis, mely esetleg – részlegesen – egy bizonyos, korlátozott számú lakossággal kapcsolódhat Európához. Thatcher asszony annak idején ötvenmilliót nevezett meg. Ezek az orosz polgárok fogják a nyersanyagokat és energiahordozókat kitermelni, ám ettől még a Nyugat nem tekinti egyenjogú partnerének Oroszországot."
Migranyan szerint az USA és a Nyugat jelenlegi előrenyomulása mögött a Baltikum, Közép-Ázsia és Ukrajna felé, valamint a Kaukázuson túlra az a politikai szándék húzódik meg, hogy a térségben erősödjön a befolyásuk, ezenkívül nyomást tudjanak gyakorolni az orosz belpolitikára. Oroszország széttagolódásának lehetőségét vetíti előre az ország demográfiai statisztikája is. A lakosság száma évente egymillió emberrel csökken: Oroszország lassú kihalása zajlik."
Migranyan aggasztónak tartja azt is, hogy Oroszország nem rendelkezik európai szövetségesekkel az amerikai terjeszkedéssel szemben. Véleménye szerint a Nyugat még soha nem volt ilyen erős és megállapodott, mint most. Nincsenek belső válságai, és abban sem érdekelt, hogy Oroszország újra lábra álljon. Ugyanazok az orosz szakértők és politikusok, akik Primakov volt külügyminiszter környezetében voltak, és a külpolitika alternatív irányvonalváltását ajánlották, ma a Nyugat segédcsapatának szerepét szánják az országnak és azt, hogy Oroszország stratégiai érdekeit alárendeljék az amerikaiaknak; így képzelik el az eljövendő új világhoz való adaptálódást. Migranyan szerint "Oroszországnak távolságot kell tartania. Nem értek egyet Putyinnal, aki szerint nem volt szükség Amerikával alkudozni szeptember 11-e után. Úgy gondolom, a diplomácia maga az alkudozás. Az Észak-atlanti Szövetséggel és a légi folyosókkal kapcsolatos helyzeti előnyünket kihasználva alkudoznunk kellett volna, hogy jelentős kompenzációt kapjunk Amerikától. Ezekről most szó sincs. A gyors lefolyású afganisztáni akció után az USA adminisztrációja újból kihívóan, szemtelenül és megalázóan kezdett viszonyulni Oroszországhoz. Ez megnyilvánult megegyezésekből való demonstratív kilépésekben, orosz kezdeményezések és elvárások fékezésében, a volt Szovjetunió területén való előrenyomulásban, a szovjet adósság újratárgyalásától való elzárkózásban." Az USA "egyre tapintatlanabb" viselkedésével szemben Oroszországnak Franciaország és Németország jöhet szóba szövetségesként – vélte Smeljev professzor, aki szerint a jövőben egy új, multipoláris szövetség részeként Moszkva erőteljesebben érvényesítheti az érdekeit.
2002. 10. 04. (VI/40)
