A túlzott költekezést a korízlés irányítja Fotó: MTI
Bármennyire hihetetlenül hangzik is, a családi konfliktusforrások "toplistáját" az egymásra fordított idő rohamos csökkenése vezeti. Csak ez után jönnek az anyagi problémákból fakadó feszültségek. Felmérések szerint a családon belül bekövetkező gazdasági kríziseket többnyire az otthonról hozott minták alapján próbálják megoldani a felek: visszamondják a kábeltévét, lecserélik a telefont, esetleg takarékoskodnak az árammal vagy a fűtéssel. Nagy Ildikó szociológus, a TÁRKI kutatója szerint a családi pénzgazdálkodást illetően a szülői szokásokat leginkább a vidékiek és az alacsony végzettségűek, legkevésbé pedig a fővárosiak és a diplomával rendelkezők követik. Jelentős eltérés tapasztalható egyébként a magyar és a gazdaságilag fejlettebb országokban élő családok pénzkezelési módszerei között. Angliában például a pénzüket közösen beosztó családok mellett azok a háztartások dominálnak inkább, amelyekben a férj kezeli a pénzt. Nálunk a házastársi, illetve az élettársi kapcsolatok mintegy 60 százalékában a partnerek összeadják jövedelmüket, majd közösen döntenek annak felhasználásáról. Az esetek 30 százalékában fordul elő, hogy a feleség egyedül gazdálkodik a közös kasszából. A fennmaradó 10 százalékból pedig csak 4 százalékot tesz ki azon háztartások aránya, ahol a férj foglalkozik a pénzügyekkel. A családok pénzkezelési szokásait jövedelmi helyzetük is meghatározza. A kutatások alapján a rossz anyagi körülmények között élők körében jellemző leginkább, hogy a nő kezeli a kasszát. Az egy főre jutó évi jövedelem alapján a legszegényebb réteghez tartozó háztartások 36 százalékában, míg a leggazdagabb körbe tartozóknak csak 23 százalékában hárul a pénzbeosztás feladata a feleségre. A főváros, illetve a vidéki nagyvárosok esetében ez az arány a következőképpen alakul: míg Budapesten minden ötödik párkapcsolatban kezeli a családi kasszát a feleség, addig a vidéki nagyvárosokban ez minden harmadik család esetében áll fenn. A "legdemokratikusabb" rétegnek a szellemi foglalkozásúak tekinthetők, mivel ott az esetek 70 százalékában a partnerek közösen döntenek jövedelmük beosztásáról és elköltéséről.
Általános tapasztalat, hogy a hatékony pénzgazdálkodás nem is olyan egyszer? feladat. Ráadásul reklámok sokasága hívja fel figyelmünket arra, mi hiányzik még otthonunkból, illetve mit kell lecserélnünk ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani a korízléssel. Emellett napjainkban is tömegeket befolyásol az a mondás, mely szerint "a szomszéd kertje mindig zöldebb". Az aktuális trend követését azonban sokan csak hitelekből képesek finanszírozni. A gazdasági körülmények ugyanis már nálunk is lehetővé teszik a kedvezményesebb bank- és magánhitel felvételét, igaz, jóval magasabb kamattal számolva. Nagy Ildikó szociológus véleménye szerint ez az amerikanizálódás egy folyamata, amely főleg a fiatalabb generációra és az újgazdag rétegre jellemző.
Fogyasztási hitelek
A gazdaságpolitikai megnyilvánulások szerint most a lakosságon a sor, hogy minél nagyobb fogyasztásával megmentse a betervezett gazdasági növekedést. Ha már a nemzetközi gazdasági környezet nem segít, majd mi megoldjuk! Mivel a közösségi fogyasztás viszszafogottan bővül, így az élénkítés nehéz feladata a lakosságra hárul. A költségvetési többletek elegáns elszórása, a Széchenyi terv fedőnev? támogatásosztás, valamint az amúgy is gyorsuló bérnövekedés állami elősegítése egyaránt ebbe az irányba mutat.
A hazai bankszektor egészére vetített számok alapján a lakossági hitelek viszonylatában minden kétséget kizáróan a fogyasztási vagy más néven áruhitelek növekedése a leglátványosabb. Igyekszik is mind több hitelintézet kihasználni az e szolgáltatásban rejlő lehetőségeket, például úgy, hogy a szaporodó bevásárlóközpontokban nyitnak fiókot, ahol a fogyasztási cikkek megvételéhez helyben kínálják a kölcsönöket. Televízió, mosógép, hűtőgép, gáztűzhely – ezek a tipikus darabjai az úgynevezett tartós fogyasztási cikkeknek, amelyek megvételéhez a vásárlónak gyakran szüksége lehet valamiféle azonnali pénzforrásra. A fogyasztási hitelekhez a bankok zöme érthetően igyekszik minél kedvezőbb kondíciókat kialakítani. Ám a vásárló akkor juthat viszonylag könynyedén árukölcsönhöz, ha szerencséjére a megcélzott bevásárlóközpontban éppen a saját számlavezető bankja vert tanyát. A kérelmezett átlagos hitelösszeg piaci tapasztalatok alapján 70-80 ezer forint körülire tehető.
A bevásárlóközpontokban fiókot üzemeltető banki megoldásnál talán még praktikusabb s egyre elterjedtebb gyakorlat, hogy az áruhitelek területén terjeszkedni vágyó hitelintézet egyenesen az árucikkeket kínáló üzlettel, illetve kiskereskedővel köt együttműködési szerződést. A fogyasztási hitelek piacán egyáltalán nem ritka a 40 százalék fölötti teljes hiteldíjmutató. Addig azonban, amíg a mai kamatszinteken is teljesülnek az üzleti célkitűzések, nincs kényszerítő erő a kölcsönök olcsóbbá tételére. Az ügyfelek egyelőre kénytelenek elfogadni, hogy a fedezet nélküli fogyasztási hitel igen drága megoldás egy áhított árucikk megszerzésére.
Pénzmegtakarítás
Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója lapunk kérdésére elmondta, hogy 2002-ben a háztartások hitelállománya dinamikusan (23,7 százalékkal) bővült. Az első félévben a hitelállomány 222 milliárd forinttal (egy éve még csak 126 milliárddal) gyarapodott, ami azt mutatja, hogy a lakossági eladósodás gyorsult. Hozzátette, hogy ennek egyik fő oka a lakásépítések számának növekedése, hiszen a vállalkozóktól vett lakások vételára (amelynek egy része megtakarítás, más része hitel) a vállalkozások megtakarításainál jelentkezik. Mindehhez hozzájön még a tőzsde gyengélkedése és a devizaleértékelődés. A GKI felmérési adatai szerint a háztartások pénzügyi megtakarítási volumene romlott 2001 végéhez képest. Mindössze 27 milliárd forint nettó megtakarítás képződött, ami az egy évvel korábbi időszak szintén nagyon alacsony, 97 milliárdos értékéhez képest is drasztikus csökkenés. A megtakarítók életkori megoszlása jól tükrözi a jövedelmi lehetőségeket. A harminc éves kor alattiak 43 százaléka, a harmincasok 35 százaléka tesz félre rendszeresen, miközben a többi korosztálynak csak 26–31 százaléka képes erre. Fél év alatt a harminc alattiak növelték felhalmozásukat, a többi korosztályban kevesebb lett a takarékoskodó.
2002. 10. 18. (VI/42)
