Simone Veil: tízpercenként, félóránként vagonok tűntek el Fotó: Somorjai L.
"A szemtanúk az emlékezés emlékművei" – mondta Veil, aki szerint ha a holokauszt túlélői eltűnnek, a történészek és politikusok megpróbálhatják az eseményeket újra, relativisztikusabb formában értelmezni. Ez tükröződik az európai Izrael-ellenességben is, amely a palesztin nép szenvedéseit előszeretettel igyekszik párhuzamba állítani a holokauszttal. A soában megjelent gonoszság azonban előzmény nélküli volt, és példátlan volt az a cinizmus is, amellyel a nácik végrehajtották a teljes megsemmisítés programját.
"Auschwitz-Birkenauban a barakkunk a vasúti rámpa mellett volt. Ezt a részt a németek gondos munkával parkként alakítatták ki, virágok nyíltak, a kerti ösvények mellett padok álltak. A többnapos út borzalmai után az elgyötört emberek a vagonokból kinézve örömmel gondolták, hogy kisgyermekeikkel végre emberibb körülmények közé érkeznek. A legtöbbjük néhány óra múlva már halott volt, mivel a tábor feltöltése után a létszámot tilos volt tovább növelni. Az elpusztítottak nyomát csak a kerti utakon hagyott gyermekkocsik, apró cipőcskék és bőröndök jelezték néhány óráig, amíg az SS-felügyelők a raktárakba takaríttatták a holmikat" – emlékezett vissza Simone Veil. "Láttuk, hogy érkeznek és tűnnek el: a partraszállástól a felszabadulásig szünet nélkül érkeztek a vagonok tízpercenként, félóránként. Köztük több mint hatszázezer ember Magyarországról. Mi, a túlélők megfogadtuk egymásnak, hogy továbbadjuk azt, amit saját szemünkkel láttunk, amit átéltünk. Ezért vagyok ma este itt" – mondta a francia emlékalapítvány elnöknője, akinek nagy szerepe van abban, hogy a párizsi kormány is jelentős anyagi támogatást nyújt a tervezett budapesti holokausztmúzeum létrehozásához.
2002. 06. 21. (VI/25)
