A római egyházon belül a pedofilia szokásos kezelési módjának a titkolódzás, az elhallgatás és az érintettek elhallgattatása számított, így érthető, hogy most nagy a zavar és kapkodás a palackból kihúzott dugó nyomán elemi erővel felszínre törő tényözön láttán. A Vatikán sajnálkozásának adott hangot, majd belső vizsgálatot rendelt el, különösen, mivel a botránysorozat kezd világméretűvé dagadni, és hullámai az elmúlt hetekben Spanyolországot is elérték.
A pedofilia mint jelenség megértéséhez talán egy lépéssel közelebb vihetnek azok a kutatási eredmények, amelyekről a WorldNetDaily.com konzervatív internetes napilap számol be 2002. április 29-én. A cikk szerzője, Jon Dougherty olyan, a pedofiliát, a pornográfiát és a homoszexualitást vizsgáló szakemberek napvilágot látott, illetve a közeljövőben publikálandó tanulmányait foglalja össze, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy az egy főre jutó gyermekmolesztálások és pedofil aktusok száma kiugróan magasabb a homoszexuális elkövetők körében. Steve Baldwin, a téma egyik szakembere határozottan állítja, hogy "bőséges bizonyíték támasztja alá azt a nézetet, miszerint a homoszexualitásnak mint szexuális devianciának gyakori kísérőjelenségei olyan egyéb rendellenes viselkedési formák is, melyek baljós következményekkel fenyegetik egész kultúránkat", nevezetesen elsősorban a családot.
Egy családot érintő kérdésekkel foglalkozó kutatási központ adatai arra mutatnak rá, hogy az összes gyermekmolesztálási eset közel negyven százalékát homoszexuális férfiak követik el. Baldwin szerint viszont még ez a szám is messze elmarad a reális érték mögött, tekintettel arra, hogy a média képviselői – sokszor az érintettség okán vagy más indíttatásból – gyakran elhallgatják a pedofil elkövető homoszexuális hajlamát, mint ahogy a gyermekek molesztálásával vádolt katolikus papok esetében is ritkán teszik hozzá, hogy a fiúgyermekek molesztálása egyúttal homoszexuális kapcsolatteremtés is. Ugyanakkor Baldwin egyik kollégája, dr. Judith Reisman – a téma neves szakértője, egyben médiaszakember – rámutat, hogy a leszbikus és meleg újságírók szövetsége nemrégiben azzal dicsekedett, hogy bár a homoszexuális emberek az amerikai lakosság alig két százalékát teszik ki, társadalmi súlyuk összehasonlíthatatlanul nagyobb: például a New York Times címlapjának összeállításáért felelős szakemberek háromnegyede (!) közéjük tartozik.
A melegeknek a médiában való nagyarányú jelenléte annál inkább aggasztó, mivel így hatékonyan képesek leplezni a homoszexualitás és a pedofilia közötti összefüggéseket. A rendelkezésre álló adatokat úgy értelmezik – és ezt széles körben publikálják –, hogy a gyermekmolesztálási esetek jóval nagyobb hányada heteroszexuális, semmint homoszexuális jellegű. Igen ám – mondják az említett szakemberek –, de nézzük csak meg a számokat az egy elkövetőre jutó esetek arányában! Így már olyan adatok jönnek ki, melyek szerint a homoszexuálisok legalább ötször gyakrabban molesztálnak fiatal fiúkat, mint lányokat. Az egy férfi homoszexuális elkövetőre jutó esetek száma fiúk esetében a több tucattól a több százig terjed, míg lányoknál alig éri el a húszat. (Nem mintha ez az utóbbi szám kicsi lenne, inkább a másik borzalmasan nagy!)
A homoszexualitásnak a pedofiliával való összefonódását az is jelzi, hogy a meleg sajtótermékek és honlapok erőteljesen propagálják a gyermekekkel való szexuális kapcsolatteremtést. Az egyik legbefolyásosabb pedofil lapot közismert homoszexuális személyek szerkesztik. A meleg magazinok erőteljes kampányt folytatnak a szülők meggyőzésére. Azt szeretnék elhitetni velük, hogy a pedofil felnőtt nem ártani akar féltett apróságaiknak, hanem "szeretetével hozzájárul felnövekedésükhöz".
A melegek a leghangosabb szószólói továbbá a "gyermekek szexuális jogainak", arra hivatkozva, hogy a pedofil aktust – szerintük – sokszor maga a kiskorú kezdeményezi. A homoszexuális lapok gyakran tartalmaznak olyan hirdetéseket, ahol átlag tizennégy éves korú fiúk bocsátják áruba magukat, és számos pedofil tartalmú képet is közölnek. Továbbá előszeretettel hirdetnek utazásokat olyan, fiúprostitúciójukról hírhedt országokba, mint Burma, a Fülöp-szigetek, Srí Lanka és Thaiföld.
A kutatások emellett említést tesznek arról a tényről is, miszerint a meleg élet alapvetően és jellemzően ifjúságorientált "kultúra". Ahogy Baldwin megfogalmazza, "nem sok meleg mutat érdeklődést idősödő férfiak iránt". Ezen felül a felmérések rámutatnak, hogy a pedofil férfiak nyolcvanhat százaléka vallja magát homo-, illetve biszexuálisnak. Figyelemre méltó adat továbbá, hogy a tinédzserkorú fiúprostituáltak a tizenöt évvel ezelőtti tíz százalékhoz képest ma hatvan százalékban vallják magukat homoszexuálisnak.
A leszbikus és meleg életforma propagálói az iskolákat is egyre nagyobb erővel ostromolják. A WorldNetDaily munkatársai a homoszexuális orientációjú honlapok tartalmát átböngészve azt találták, hogy csaknem minden egyes ilyen jelleg? csoport tart felvilágosító programokat tanárok, iskolai adminisztrátorok és egyéb közoktatási alkalmazottak számára. Ezek célja elsősorban a közeg "puhítása", a velük és felfogásukkal kapcsolatosan fennálló előítéletek rombolása. A megfigyelés szerint azonban arról egyetlen esetben sem tesznek említést, hogy az általuk preferált szexuális viselkedési forma milyen veszélyeket rejt magában az ifjúságra nézve.
2002. 05. 03. (VI/18)
