Megerőszakolt csecsemők

Egy 11 éves dél-afrikai AIDS-es kisfiú. Mások áldozata Fotó: Reuters

A Csenpang, vagyis "Remélj" névre keresztelt kislány tizenhat éves édesanyja állítólag vásárolni ment, s ezért a szomszédokra bízta a gyermeket – ekkor kerülhetett sor a szerencsétlenségre: a csecsemőt hat, 24-66 év közötti férfi erőszakolta meg. A huszonegy éves, munkanélküli apa mindannyiukat jól ismeri. A család a dél-afrikai Upington külvárosában él, ahol minden férfi szeretőt tart, ahol azt a kevés pénzt, ami van, drogokra és alkoholra költik, és ahol a kiskorú lányokkal való szexuális kapcsolat teljesen "bevett gyakorlat".

Leépülés

"Az eset jól tükrözi a társadalmunk állapotát – állítja Lourens Schlebusch, a Natal Egyetem pszichológia professzora. – Világosan látható az erkölcsi leépülés. Olyan állapotba kerültünk, amelyben annyira sok az erőszak, és annyira elterjedt az abnormális viselkedés, hogy szinte már ez vált elfogadottá, normává." Ezt persze csak tovább fokozza az elképzelhetetlen nyomor, a szegénység és a munkanélküliség. "A férfiak személyes kudarcként élik meg, ha nem sikeresek ezen [a munka] területen. Gyengének érzik magukat, frusztráltakká, agresszívvé válnak, és végül célpontot keresnek maguknak Egy nő tökéletes áldozat lehet. Egy védtelen gyermek pedig még inkább."

Afrika-szerte, s így Dél-Afrikában is évek óta él a hiedelem, mely szerint az AIDS legjobb ellenszere, ha valaki szűzzel hál. "Fogalmunk sincs róla, honnan származik ez a nézet, ám már jó néhány éve közszájon kering, és meglehetősen meggyökerezett a közgondolkozásban" – mondja Cati Vawda, a durbani Gyermekek Jogai Központ igazgatója. Szakemberek elsősorban ezzel magyarázzák, hogy miért emelkedett meg az elmúlt egy év alatt nyolcvan százalékkal a Dél-afrikai Köztársaságban a gyermekek ellen elkövetett szexuális zaklatások száma. Míg 1998-ban "csak" 37 ezer 500, gyermekeken elkövetett erőszakos közösülésről érkezett bejelentés a rendőrséghez, 2000-ben már 67 ezer esetet regisztráltak. Gyermekvédelmi csoportok szerint viszont ez csupán a jéghegy csúcsa, hiszen az elkövető a legtöbb esetben családtag – maga az apa, a gondviselő vagy valamelyik rokon –, ezért az anyák nehéz döntés elé kerülnek. Férjük, partnerük feljelentésével ugyanis azt kockáztatják, hogy nem csak a kenyérkereső családfőt, hanem annak hiányában fellépő adósságok miatt egy idő után a tetőt is elvesztik a fejük felül. Szakemberek szerint tehát a legtöbb eset családon belül marad, ezért a valós adatok akár tízszer nagyobbak is lehetnek.

Féktelen indulatok

A zaklatások második leggyakoribb színhelye az iskola. A bíróság a jövő hónapban tárgyalja egy igazgatóhelyettes ügyét, aki tíz éve sorozatosan erőszakolt meg kislányokat, akik közül húszan teherbe estek. "Hogyan várhatnánk, hogy az iskolák majd helyes viselkedésre tanítják a gyerekeket, amikor éppen maguk a tanárok azok, akik zaklatják őket?" – teszi fel a kérdést Joan van Niekerk, a Childline South Africa nev? gyermekvédő csoport elnöke. Az oktatási intézmények nagy részben felelősek azért, mert nem tanítják meg a lányoknak, hogyan védjék meg magukat, hogyan mondjanak nemet, a fiúknak pedig azt, hogy a másik nemet is tiszteletben kell tartaniuk.

Jóllehet a dél-afrikaiak már szinte belefásultak az erőszakba, a kilenc hónapos Csenpang esete országszerte óriási felháborodást váltott ki. Egyre több csoport kezdi feszegetni a kormány felelősségét. A Dél-afrikai Köztársaságban, 1990-ben megszűnő, fajüldöző politikát folytató apartheid rezsimet felváltó Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) kormányzása óta semmit sem javult a helyzet. 1993 óta ötszázezer munkahely szűnt meg, állás nélkül hagyva a munkaerő egy-harmadát. Az ország lakosságának további egyharmada az apartheid rezsim alatti bérének mindössze egyötödét keresi meg. A kormány az egyre súlyosbodó AIDS-járvány ellen sem hajlandó annál többet tenni, mint hogy tagadóan a fejét rázza. Az Egészségügyi Világszervezet a közelmúltban azért kritizálta Dél-Afrikát, mert az aláírt egy hárommilliárd dolláros szerződést vadászgépek, tengeralattjárók és fegyverek vásárlásáról, ezzel egy időben viszont öt százalékkal csökkentette az ország egészségügyi költségvetését.
(Az AIDS fekete mérlege, Hetek, 2000. január 22.) A lakosság elszegényedése miatt egyre nő a bűnözés, ám a kormány képtelen megfelelő törvényeket hozni a helyzet rendezésére.

Jóllehet Dél-Afrika liberális alkotmánya védelmet biztosít a szexuális zaklatással szemben, a bírói testület nem tesz túl sokat a probléma megoldása érdekében. A tavalyi 67 ezer bűncselekmény nyomán mindössze 1700 elkövetőt ítéltek el. Noha az erőszakért elvileg életfogytiglani börtön jár, az ügyészek saját belátásuk szerint dönthetnek. A közelmúltban heves felháborodást váltott ki az az eset, amikor egy bíró hét év börtönbüntetésre ítélt egy férfit, aki saját, tizennégy éves lányát erőszakolta meg. A bíró azzal indokolta döntését, hogy a férfi életében ez volt az első eset, és ezért nem jelent veszélyt a társadalomra, a lánya pedig valószínűleg hamarosan felépül.

"A helyzet egyre rosszabbá válik – véli Glenys van Kalter, a South Africa Stop Child Abuse nev? szervezet elnök-helyettese. – Egyre kisebb gyermekek ellen követnek el erőszakot, a férfiak pedig egyre érzéketlenebbekké válnak ezzel szemben." A bíróság nemrégiben egy tinédzser fiú esetét tárgyalta, aki megerőszakolt egy hároméves kislányt, múlt hét kedden pedig két férfit hallgatott meg, akik tizennégy hónapos unokahúgukon követtek el erőszakot. Egy héttel ezelőtt belehalt sérüléseibe egy négyéves kislány, akit négy hónappal ezelőtt erőszakolt meg saját, 35 éves apja. Az eddigi ismert esetek közül a legkisebb csecsemő hat hónapos volt. A gyerekek a legtöbbször belehalnak sérüléseikbe, vagy ha mégis túlélik, akkor ez olyan pszichikai traumát jelent a számukra, amilyet lehetetlen feldolgozniuk – és természetesen szükségszerűen maguk is fertőzöttekké válnak.

Gyerekrabszolgák

A csöppségekre egyébként a halál változatos formái várnak. Az anyák a legtöbbször szó szerint a koporsónak szülnek: tíz évvel ezelőtt csak minden századik terhes nő volt HIV-pozitív – mára már minden negyedik. Sok gyermek így már eleve fertőzötten jön a világra, mások pedig a gyógyulni vágyó AIDS-betegek "jóvoltából" fertőződnek meg. Ha valahogy mégis sikerül elkerülniük a halálos vírust, akkor beteg szüleiket veszítik el. A Gyermekek Jogai Központ becslései szerint eddig 300 ezer gyermek maradt árván az AIDS miatt, számuk a következő évtizedben elérheti a kétmilliót. A gyermekek ötven százaléka nem táplálkozik rendszeresen, huszonöt százalékuk pedig két évvel hátra maradt a fejlődésben. Hetven százalékuk hihetetlen szegénységben él. Az apa nélkül maradtak, vagy a teljesen árvák a megélhetésért gyermekmunkára kényszerülnek – ennek mértékéről egyelőre még adatok sincsenek. A kormány tavaly elvégzett ugyan egy felmérést, ám azóta is ül az adatokon, amely a Gyermekek Jogai Központ igazgatója, Noreen Ramsen szerint egyértelműen azt jelenti, hogy ugyancsak van mit takargatnia. A gyermekmunka egyik alternatívájaként a gyermekprostitúció kínál további "perspektívát".

Dél-Afrikában a világon a legmagasabb a gyermekek ellen elkövetett erőszak száma: naponta 185 bejelentés érkezik a rendőrségre. A világon itt a legmagasabb a HIV-pozitívok száma is: az adatok szerint minden tizedik, szakemberek szerint azonban inkább minden nyolcadik ember magában hordozza a HIV-vírust. A negyvennégymilliós országban ötmillió ember szenved AIDS-ben. Emberi jogi aktivisták adatai szerint minden huszonhatodik másodpercben megerőszakolnak egy nőt.