Tavaly májusban, a kettős állampolgárságról szóló törvény vitjában a fideszes nyilatkozatok még cáfolni igyekeztek, hogy a könnyített honosítással együtt szavazati jogot is adnának a határon túli magyaroknak. Hivatalos kormányzati álláspont ugyan még most sincs, de a Fidesz és a KDNP soraiban is egyre több olyan nyilatkozattal találkozni, amely a korábbi álláspont ellenkezőjére utal. „Semmilyen érv nincs amellett, hogy egy határon túli magyar állampolgárnak ne legyen választójoga” – nyilatkozta például a múlt év végén a Hírszerzőnek Semjén Zsolt kereszténydemokrata miniszterelnök-helyettes. Hozzátette: a határon túli szavazók többsége „nagy valószínűséggel” a Fidesz-KDNP szövetségre voksolna, „de ez nem érv a választójog megadása ellen”. Mindez erőteljesen rímel a Mikola-vízióra: a kormányfő-helyettesnek jelölt fideszes politikus a 2006-os kampányban arról beszélt, hogy a határon túli magyarok szavazataival 20 évre be lehetne betonozni a jobboldalt a hatalomba. Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke a napokban magánvéleményét hangoztatva arról is beszélt, hogy a választójog mellett a választhatóság joga is megillethetné a határon túl élő magyar állampolgárokat. Vagyis – tegyük hozzá – 2014-ben még az is előfordulhatna, hogy mondjuk Tőkés László beül a magyar parlamentbe.
Veszélyei is lehetnek
„Még nem tartunk ott, hogy a hídon átmenjünk” – reagált a Hetek megkeresésére Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, aki ugyanakkor nem tagadta, hogy felmerült annak a lehetősége, hogy a határon túli, kettős állampolgárságú magyarok akkor is rendelkezzenek majd választójoggal, ha nincs Magyarországon bejegyzett lakcímük. Hangsúlyozta: a részletekről akkor lehet majd beszélni, ha eldől, hogy az új alkotmány miként fogalmaz a választójog kapcsán. Jelenleg ugyanis az alaptörvény követelményként rögzíti a magyarországi bejegyzett lakcímet. Ha ez a passzus kikerül a szövegből – mutatott rá Rétvári –, még akkor is a választójogi, illetve az állampolgársági törvény szabályozásán múlik, hogy a határokon túl is lehet-e majd szavazni.
A technikai lebonyolítást tekintve az államtitkár a horvát modellt említette az egyik mintaként, hozzátéve, hogy nincs kialakult álláspont arról, hogy a határon túliak egy közös választókerületet alkotva szavazhatnának a külön számukra felállított pártlistákra, vagy ez területileg meg lenne osztva. Mint ahogy az sem alakult ki, hogy hány mandátum sorsa lenne így eldönthető, és egyáltalán: mennyien élnek majd a könnyített honosítás lehetőségével. (A horvát gyakorlatot lásd keretes írásunkban.)
A határon túliak választójogával kapcsolatban Rétvári is lát veszélyeket. Egyrészt azok, akik nem itt élnek, kevésbé tudják megítélni egy adott kormány teljesítményét, mint ahogy döntésük következményét sem olyan mértékben vállalják, mint a Magyarországon élők. Továbbá az elvándorlást is generálhatja, ha az anyaországi karrierlehetőségek felé orientálódik a határon túli politikai értelmiség. Mindenesetre a kereszténydemokrata politikus felidézte, hogy sokak véleménye szerint régi adósságát törlesztené az ország azzal, ha az elszakadt nemzetrészek magyarjai – és a diaszpóra – képviselethez jutnának a honi törvényhozásban. „Ezzel a nemzetpolitika részévé tennénk őket, és erősítenénk a nemzet egységét. Erre számos példát találunk Európában” – fogalmazott.
2011. 01. 14. (XV/2)
