hetilap

Fotó: Bárány László

Sokan azt mondják, hogy Amerika meggyengült az utóbbi években. Egyetért ön
ezzel az állítással?

– Bárcsak ne kellene egyetértenem, de attól tartok, hogy így van. Amerika
pénzügyi forrásait alaposan kimerítette az iraki háború, az Iránnal szembeni
konfliktus és a terrorizmus elleni harc. Továbbra is nagy nemzet vagyunk, de
vissza kellene térnünk azokhoz az alapvető értékekhez, amelyek hajdan naggyá
tették ezt a nemzetet.

Melyek az Egyesült Államok előtt álló legnagyobb kihívások?

– Olyan pénzügyi hanyatlás kez­dő­dött el, amely az 1973 és 75 közötti
évekre hasonlít. Mások azt állítják, hogy a helyzet már az 1929-es nagy válságot
idézi. A kormányzat igyekszik nagy összegeket pumpálni a pénzügyi rendszerbe
azért, hogy megmentse azt az összeomlástól. A másik sürgető feladat az iszlám
terrorizmus elleni folyamatos harc.

Képes lesz a jelenlegi kormányzat majd pedig az Obama-adminisztráció
megbirkózni ezekkel a kihívásokkal?

– Szerintem George W. Bush meglehetősen jól látta el a feladatát, ami az
ország biztonságát illeti. 2001. szep­­tember 11-e óta nem történtek
terrortámadások Amerikában. Ugyanakkor sok hibát is elkövetett. Ami Barack
Obamát illeti, ő még nem próbáltatott ki mint vezető. Egy elnöknek először
vezetőként kell bizonyítania alkalmasságát.

Említette Bush elnök eredményeit. Kíváncsi lennék, hogy ön, akinek a
véleményére sok konzervatív szavazó hallgat, hogyan látja az elmúlt nyolc évet?

– Az elnök legfőbb célja az volt, hogy megvédelmezze az országot. Ezen a
területen jól teljesített. Mozgósította és megerősítette az ország fegyveres
erőit, és támogatta Izraelt. Társadalmi téren alapvetően élet- és családpárti
politikát folytatott. Olyan kezdeményezésekkel állt elő, amelyek segítettek a
családoknak. A tevékenységének ez a része hasznos volt. Megpróbálta – legalábbis
részben – privatizálni a társadalombiztosítást is, ami lehetővé tenné a
dolgozóknak, hogy saját számlájukon kezelhessék a befizetett összegeket. Ez
előnyös lehet a számukra. Másrészt azonban a Bush-kormány rendkívüli méretekben
növelte a kiadásokat. Szinte megdöbbentő, ha az ember végignézi ezeket a pazarló
döntéseket. Úgy vélem továbbá, hogy rosszul kezelte a Katrina hurrikánnal
kapcsolatos válságot, és a jelek szerint nem volt megfelelő a háború utáni iraki
helyzet kezelése sem. Ennek következtében nagyon mélyre süllyedt a
támogatottsága. Mint a mostani választás is mutatja, Bush elnök magával rántotta
a Republikánus Pártot is.

Ebben a népszerűtlenségben mekkora szerepe volt a médiának?

– Sokan utálják őt – ehhez kétség sem fér. Bármit is tett, semmi jót nem
tudtak róla mondani. Ugyanakkor Bush is sokszor nagyon arrogánsnak mutatkozott,
így nem cso­da, ha a sajtó tigris módjára rávetette magát.

A választások után sokan hősként ünnepelték az új elnököt. Mit gondol ön az
Obama-jelenségről?
– Obama a fekete lakosság számára nyilvánvalóan jelkép is. Amerika
lakosságának a 12 százaléka afro-amerikai. Számukra az, hogy Obama elnyerte a
legmagasabb hivatalt, a rabszolgaságból való teljes felszabadulást jelképezi,
így teljesen érthető az örömük és lelkesedésük. Ugyanakkor a fiatalok közül
sokan egyfajta messiásként tekintenek Obamára. Olyan vonásokat tulajdonítanak
neki, amelyekkel egyetlen emberi lény sem rendelkezik. Ezek az elvárások nagyon
nagy terhet jelentenek Obamának, hiszen nem isten, ezért természetesen képtelen
ilyen várakozásoknak megfelelni. Attól tartok, hogy ez sok embernek csalódást
fog okozni, különösen a fiataloknak, akiknek az idealizmusát ez a csalódás
könnyen összezúzhatja.

Sokan meglepőnek tartják, hogy az elnökválasztással együtt tartott
népszavazásokon több államban is – köztük Kaliforniában és Floridában – a
melegházasságok tilalmáról döntöttek a választók. Ön szerint mi az oka ennek?

– Szerintem az elnökválasztás nem a liberalizmusról szólt, hanem elsősorban
egy George W. Bushról szóló népszavazás volt. Az emberek véleményt mondtak
arról, hogyan kezelte a gazdaságot és az iraki háborút. Kifejezték azt, hogy
ebből elegük van, és változást akarnak. A házasságot azonban az amerikaiak
továbbra is nagyon fontosnak tartják, és nem támogatják a homoszexuális
házasságok bevezetését, mivel úgy látják, hogy ez lealacsonyítaná ezt az
intézményt. Az amerikaiak készek megadni a szabadságot a homoszexuális
embereknek, és tisztelik az emberi méltóságukat, de a házasságról továbbra is
úgy gondolják, hogy az csak egy férfi és egy nő között állhat fenn. A többség
elutasítja azt is, hogy egyes egyházak, például az episzkopálisok homoszexuális
férfiakat és nőket avatnak lelkésszé, sőt püspökké. Ez ellentétes a
kereszténység alapelveivel.

Ön többször bírálta a Bush-kormány közel-keleti politikáját. Mi várható ezen
a téren Oba­mától?

– Szerintem az úgynevezett két állam megoldás téves koncepció. Akárhányszor
csak a Közel-Keletre utazom, mindig megdöbbent az, hogy milyen kicsiny
területről is van szó, és mennyire ki van szolgáltatva Izrael a szomszédainak, a
Katyusa-rakéták támadásának. Szörnyű tévedés volt megengedni azt, hogy a Hamasz
jelentős területek birtokába jusson. Ezt a helyzetet a Hamasz most a választások
utáni napokban is Izrael elleni támadásokra használja fel. Bush nagyon szeretett
volna létrehozni egy békeszerződést. Annyira igyekezett azon, hogy megfeleljen a
szaúdi kormányban ülő barátainak, hogy közben elfelejtette, mit is jelentene
mindez Izrael számára. Nem hiszem, hogy Obama nagyobb barátja lenne Izraelnek,
mint Bush, akit sokan a leginkább Izrael-barát amerikai elnöknek tartanak.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek