Mit kerestek a Várban a papok?

Dévényi atya felszenteli a lobogókat

Fotó: Somorjai László

Kisebbfajta zavart okozott a hagyományos keresztény felekezetek berkeiben,
hogy a hétvégén Dévényi Ferenc katolikus pap, illetve Csuka Tamás református és
Bálintné Varsányi Vilma evangélikus lelkészek megáldották a Magyar Gárda két
zászlaját és az avatáson megjelenteket. Nyilatkozataikban felszentelt
képviselőik magánakciójáról beszélnek, és elmagyarázzák, miért nincs semmi közük
az ügyhöz, de csupán az evangélikusok kaptak az alkalmon, hogy rosszallásukat is
kifejezzék a paramilitáris szervezet megalakulása kapcsán. Mint kommünikéjükben
fogalmaztak: „Minden olyan szervezetet és tevékenységet, mely nem a demokratikus
rend és törvényesség mindenkire vonatkozó érvényesülését erősíti, határozottan
elutasítunk.”

Talán éppen ezért is szólította fel a „Magyar Gárda eszmeiségével való
szembenállás kinyilvánítására, valamint a gárda zászlaját megáldó három egyházi
képviselőtől történő hivatalos elhatárolódásra” az egyházügyekért is felelős
Hiller István oktatási és kulturális miniszter az érintett történelmi egyházak
vezetőit, miután az egyházak finanszírozásával foglalkozó találkozójukon nem
tűnt számára egyértelműnek állásfoglalásuk. A reformátusok ezt követően
sajnálkozásuknak adtak hangot, hogy a „politikai elit kommunikációjában saját,
önző politikai céljaira használja fel” az ügyet, így terelve el a figyelmet a
tényleges problémákról, és csupán annyiban csatlakoztak Sólyom László
nyilatkozatához, hogy veszélyesnek ítélték a „félelemkeltéssel való riogatást”.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia egyenesen „időzített
egyházellenességként” értékelte Hiller felszólítását, ami – szigorúan az ő
szemszögükből – logikusnak tűnhet az aktuális egyház-finanszírozási egymásnak
feszülés időszakában.

„Ez az esemény magától elmúlt volna, minden különösebb érdeklődés nélkül, ha nem
lett volna érdeke valakinek, hogy besározza a történelmi egyházakat” –
nyilatkozta lapunknak Német László püspökkari titkár, hozzátéve, hogy az ellenük
folyó „hecckampány megfontolt és rosszindulatú”, ám ennek ellenére reméli, hogy
„a kormány és az egyházak kapcsolata sokkal mélyebb, hogy egy ilyen kis átmeneti
vihar” azt megtépázhatná.

A titkár értékelésében papjuk szabad, magyar állampolgárként áldotta meg a
gárdisták zászlóit, így – még ha püspöke vissza is hívná hivatalából – egyházi
értelemben nem követett el bűnt. Ami pedig a Gárdát illeti, megítélése szerint
mindenki úgy éli meg a kereszténységét, ahogyan akarja, ha a liturgia és a
szentségek vonatkozásában az előírásoknak megfelelően jár el. És, bár nem érzi
összeférhetetlennek a Várban látottakat a keresztény eszmeiséggel, attól, hogy
megkeresztelt emberek szervezkednek, közösségük még nem válik kereszténnyé –
vallja Németh László – hiszen, az auschwitzi orvosok között és az SS-ben is
voltak megkereszteltek, akik a kereszténységhez méltatlanul cselekedtek.

Érdekes módon Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyés püspök is a
nácizmushoz kapcsolódó párhuzammal érvelt lapunknak, amikor azt fejtegette, hogy
mekkora mozgástere van egy felszentelt papnak a katolikus egyházban. „Kérem
szépen, amennyiben a Hitler elébem állana, hogy a zászlóját áldjam meg, mivel
nagyon jól tudom, hogy ő kicsoda és mit képvisel: nem áldom meg.” – magyarázta a
katolikus méltóság, hogy kollégája miért is cselekedett helytelenül. És a
„helytelen ” kifejezést használta Csoma Áron, a református egyház szóvivője is a
Hetek azon kérdésére válaszolva, hogy Csuka Tamás nyugalmazott tábori püspök
miért is vett részt az avatási ceremónián. A Hegedűs lelkészcsalád nyomdokaiban
járó, amúgy csalás miatt jogerősen elítélt püspök már csak annyit tartott
érdemesnek megjegyezni egy napilap érdeklődésére, hogy: „Vége a kádári
diktatúrának, nem kell mindenhez engedélyt kérni. A lelkiismeretemre hallgatok.”
Ám ez a lelkiismeret akkor sem jelzett, amikor az egyik internetes hírportálnak
kifejtette, miként is dirigálja a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége a
honvédelmi miniszternek az üggyel kapcsolatos kommunikációját. Szekeres Imre
ugyanis nyilatkozatban ítélte el, hogy a Magyar Honvédség egykori református
tábori lelkésze részt vett a Magyar Gárda szombati rendezvényén.

Bár mindhárom érintett egyházat megkerestük, egyedül Frenkl Róbert, a
Magyarországi Evangélikus Egyház nyugalmazott országos felügyelője tett említést
arról, hogy a Várban történtek sehogy sem egyeztethetők össze a
kereszténységgel, ráadásul a „kereszténység aprópénzre váltása politikai
akciókban” eleve visszatetszést kelt a társadalomban. „Akik a harmincas években
már gondolkodó emberek voltak, azok emlékezhetnek, hogy a hasonló mozgalmak
mindig is így indultak, nem mások ellen, hanem a hazáért, a magyarságért, a
nemzeti trikolorért, és aztán az egész a nyilas puccsba torkollott” – adja meg a
történelmi párhuzamot Frenkl, aki szerint teológiailag is abszurd arra áldást
adni, ami ellentétes a keresztény hittel. Az evangélikusok egykori
tisztségviselője úgy véli, azért tűnnek föl rendre lelkészek is a
szélsőjobboldal rendezvényein, mert összetévesztik saját politikai
meggyőződésüket teológiai, foglalkozásbeli kötelezettségeikkel. A kereszténység
és a magyarság ugyanis nem áll egymással ok-okozati összefüggésben – vallja
Frenkl Róbert.