„A fiam bankár, jóképű férfi, világéletében sportolt, utazott – meséli Marton
József, hatvanegy éves fodrász. – Ugyanabban a belvárosi házban él, mint mi, de
külön lakásban. Mindene megvan: szép autó, szerető barátnő, jó állás, sok pénz.
De házasodni sehogy sem akar, pedig már negyvenéves lesz. A barátnője végzős
egyetemista, több éve együtt élnek. Fél éve a lány kijelentette: családot
szeretne, és ha nem házasodnak össze, akkor elköltözik. A fiam, bár nagyon
szereti a kislányt, azt mondta: menjen. A lány erre elmesélte, hogy van egy
évfolyamtársa, aki hosszú ideje kerülgeti őt, és akinek bevallottan komoly,
családalapító a szándéka. A maga kétségbeesett módján így akarta végleges
döntésre bírni a fiamat, de az mégis a szakítás mellett döntött. Ebben talán az
is közrejátszhat, hogy a fiam a munkahelyén a vele hasonló korúak között csupa
elrontott házasságot lát. A lánynak most tavasszal lesz az esküvője a másikkal.
A fiam pedig? Ő a napokban fogta magát, és elutazott a tánctanárával Kubába
salsát ropni. Az életviteléről nem akar lemondani, de meddig lehet így élni,
kérdem én? Negyvenkét éve vagyunk házasok a feleségemmel, és értetlenül állunk a
dolog előtt. Tudja, mi végig nagyon megbecsültük egymást, és a hosszú
házasságunk egyik titka, hogy mindig nagyon meggondoltuk, miért és hogyan
szólunk egymásnak. De a fiunkkal sehogy sem tudunk szót érteni, nagyon más
nyelvet beszél, mint mi.”
Manapság a lányok körül nem tolonganak a kérők, sőt egyre több fiatal nő szenved
attól, hogy még soha senki sem kérte őt feleségül. Pánikba esni attól, hogy
lemaradnak a családalapításról, szintén csak a nők szoktak, mivel komoly
biológiai hátrányuk van a férfiakhoz képest. „Egy férfi addig húzza az időt, ameddig akarja, hiszen bármikor elvehet egy nála jóval, akár 20-30 évvel fiatalabb nőt, ha gyermek(ek)et szeretne, ellenben a nőknek legkésőbb a harmincas éveik végéig lépniük kell" - mondja Földházi Erzsébet szociológus.” – mondja Földházi Erzsébet szociológus. Jellegzetes példa az a
negyvenhét éves, hazánkban élő amerikai férfi is, akitől mikor megkérdezték, nem
bánja-e, hogy a kétlaki életvitele miatt nincs családja, kamaszos mosollyal
rácsodálkozott a riporternőre: ő csak mostanában gondolkodott el azon, hogy
ideje lenne családot alapítani! Hozzátehetjük: a magyar férfiak rossz egészségét
és alacsony várható élettartamát figyelembe véve félő, hogy az össznépi
halogatás a magyarok kihalását idézheti elő.
"A házasodással kapcsolatos motivációkról elsősorban a nőkre vonatkozóan vannak ismereteink, a férfiakról e tekintetben keveset tudunk " - tájékoztattak a KSH Népességtudományi Kuatóintézetében is. Ami kétségtelen: a tanulóévek
meghosszabbodásával elterjedt az élettársi együttélés, a házasságkötések
időpontja pedig kitolódott, miközben a számuk egyre csökken. Németországban
„mamahotelként” emlegetik azt a nyugaton régóta ismert jelenséget, miszerint a
húszas-harmincas fiatalemberek előszeretettel élnek a szüleikkel. Még akkor is
otthon laknak, ha anyagilag megtehetnék, hogy elköltözzenek, hiszen anyjuk
kiszolgálja őket, miközben ők önállóan bánnak a pénzükkel és idejükkel –
tizenéves koruk óta.
Forrás: KSH
2007. 04. 06. (XI/14)
