hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Tűzben edzett férfiak
Exkluzív interjú Kiss László tűzoltó alezredessel, a műszaki egyetemi tragédia mentésvezetőjével

2006. 08. 23.
Augusztus 8-a, este fél tizenegy. A mentőcsapat földön fekvő emberekbe botlott, akiket a kijárat felé segített. Később újabb eszméletlen társukra találtak, majd pár másodperc múlva a „füstpokol” legbelső bugyrában három fiatalemberre bukkantak, akiknek az életét már a mentőautókban sem tudták visszahozni. Kiss László – akit utoljára hoztak ki eszméletlen állapotban a túlélők közül – lapunknak adott interjújában elmondta: „Miután megszólaltak sorra az oxigén közelgő elfogyását jelző vészcsipogók, pánikba estünk. Nekem is elfogyott a levegőm. Térdre estem. Tudtam, hogy ha a földön maradok, meghalok. Minden erőmmel fölkeltem, léptem még kettőt, majd hirtelen valami fényeset láttam az ajtóban, ami mintha felém mozdult volna. Elájultam.” Az alezredes rádióján ez volt az utolsó mondat: „Gyertek már, vagy itt pusztulunk!” Hibázott-e az a tűzoltó, aki azon az áron, hogy valakit kimentsen, ő veszett oda?! Riportalanyunk szerint nem. Kiss László ma is mindent ugyanígy csinálna. A tragédiát így magyarázza: ez is benne van a pakliban.



Kiss László

– Ez az este is ugyanúgy kezdődött, mint a többi, ez a bevetés sem indult
veszélyesebbnek, mint bármelyik az elmúlt években. Én is – ugyanúgy, mint a
többi csapattársam –, Pintér Gábor is (élt harmincegy évet) és Reppmann Károly
is (élt huszonöt évet) nyugodtan felhúztuk azt a ruhánkat, amelyet minden
alkalommal. Az első riasztás huszonegy óra tizenhárom perckor érkezett, és egyes
fokozatú volt. Mikor az ottani kollégák a körülményeket veszélyesebbnek
találták, kettes fokozatúra cserélték a jelzést. Tudniillik az első riasztási
lapon nem szerepelt, hogy lőtérről van szó, csak az, hogy a mínusz második
emeletről füst szivárog ki. A helyszínen felöltöztük a légzőkészüléket, a teljes
védőruházatot, és elindultunk lefelé. Az alagsori folyosón találkoztam a már
kint lévő egység parancsnokával, aki elmondta, hogy mit csinált addig, s ennek
alapján el tudom dönteni, hogy én a csapatommal milyen intézkedést hajtsak
végre.
A fekete füst annyira ellepett mindent, hogy már az orrunk hegyét se láttuk, így
kezdtünk benyomulni a zárt lőtérbe, keresve a tűz gócpontját, amelyet meg is
találtunk. Innen párokba fejlődve vittük a tömlőt, amit magunk után le is
fektettünk. Ez egyben azt a fonalat is jelentette számunkra, amely mentén vissza
is tudunk majd menni. Rajtunk volt már az a palack, amely durván félórai levegőt
biztosít ilyen erősségű füst mellett. Ekkor rádiómon a kettes fokozatot
felemeltem ötösre. Nem azért, mintha katasztrófát éreztem volna, hanem azért,
mert tudtam, hogy váltásra lesz szükség az oxigén miatt, mert az a fél óra nem
lesz elég. Közben centinként végigtapogattuk az egész belső teret, hogy nincs-e
valaki a lőtér használói közül eszméletlenül a földön. Nem volt.



Fotók: Somorjai László

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!