Az üstökös a becsapódás pillanatában. Életre kelt a vízió Fotó: Reuters
A Deep Impact idén januárban indult el a 431 millió kilométeres útjára azzal a céllal, hogy amennyire csak lehet, feltérképezze a Tempel-1 nev? üstököst: fotókat készítsen a felszínéről, és meghatározza az üstökös összetételét. A szonda nevéből könny? következtetni a küldetés másik fő céljára is, a Deep Impact elnevezés ugyanis nem titkoltan az 1998-ban bemutatott azonos cím? filmre utal. Ennek története szerint egy üstökös a Föld irányába tart; az ütközést elkerülendő a NASA egy űrhajót küld a felrobbantására.
A filmtől eltérően az űrszonda jelen esetben nem vitt magával robbanóanyagot, ennek ellenére a becsapódást követő robbanás ereje és látványa meglepte a kutatókat. Az üstökösből a becsültnél nagyobb mennyiség? por és gáz szabadult fel, aminek következtében a Tempel-1-et egy átláthatatlan felhő veszi körül. Ennek következtében jelen pillanatban nem sok mindent látni az üstökösből. Az ütközést megelőző 13 percben azonban a szonda látványos képeket készített, amelyeken durvább és simább felületek is láthatóak, "csupa olyasmi, amit szeretni fognak a geológusok" – nyilatkozta Don Yeomans, a Deep Impact csapat kutatója. Yeomans szerint az elkövetkező időszakban derülhet ki, hogy egy mindössze mosógép nagyságú objektum hogyan okozhatott ekkora robbanást. Bár a becsapódás látványos volt, nem okozott különösebb kárt az üstökösben, az előzetes számítások szerint mindössze tíz méterrel módosította a pályáját.
A Deep Impact sikere szervesen kapcsolódik abba a sikersorozatba, amit a NASA és a vele együttműködő szervezetek elkönyvelhettek az utóbbi években. A szonda ugyanis 431 millió kilométeres utat tett meg a Tempel-1 eléréséig, ezt követően pedig három navigációs fázisban úgy módosította az útvonalát, hogy pontosan az üstökösmagba csapódott be.
Ehhez hasonló teljesítmény volt a NASA Mars-projektje, amelynek során a szondák szintén több száz millió kilométeres utat tettek meg a vörös bolygóig, ahol sikeres landolás után "munkába álltak", és azóta is dolgoznak. (Az Opportunity nev? marsjáró alig egy hónapja ásta ki magát a homokból.) Óriási feladatot hajtott végre a Huygens űrszonda is, amely több mint hét évnyi utazás és négy milliárd kilométer megtétele után idén januárban lépett be a Szaturnusz legnagyobb holdjának, a Titánnak a légkörébe.
A szonda már 160 kilométeres magasságban elkezdte a légkör összetételének vizsgálatát, ezzel párhuzamosan fantasztikus képeket küldött a metánban fagyott bolygóról, a talajt érést követően pedig több mint egy órán keresztül továbbította az adatokat a Cassininek – a Szaturnusz körül keringő űrszondának, amelyről pár héttel korábban levált –, mindaddig, amíg az el nem tűnt a Titán horizontjáról.
A NASA expedícióit hamarosan európai kutatások is követik: tavaly februárban indították útnak az Európai Űrügynökség (ESA) űrszondáját, a Rosettát, amely siker esetén kilenc év múlva landol egy üstökösön, ahol az amerikai szondától eltérően nem ütközéssel, hanem "helyszíni vizsgálatokkal" elemzi az égitest kérgének és magjának összetételét.
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »