Jelinek a Nobel-díj elfogadása után utalt egyik elődjére, Thomas Bernhardra, aki ugyancsak élesen kritizálta hazája társadalmát. Amikor a bécsi Burgtheater Bernhard Heldenplatz című, az osztrák antiszemitizmust leleplező darabját játszotta, a jobboldal "megtisztelte" azzal, hogy a színház előtt egy trágyadombot rakott le. A kritika többször Bernhard szemére hányta, hogy túloz. Jelinek szerint ma már látható, hogy Bernhard "realista művész" volt.
Jelinek egy 2003-ban írt tanulmányában megemlítette, hogy az osztrák kormány osztráknak igyekszik feltüntetni olyan embereket, akiket Ausztria 1938-ban zsidó mivoltuk miatt megalázott és elkergetett, majd külföldön jelentős tudósok lettek, és megkapták a Nobel-díjat. Talán az a legfurcsább, hogy ezt még a Bulgáriában született Nobel-díjas Elias Canettivel is megtették itt, aki pedig sohasem volt osztrák állampolgár, és aki tíz évvel ezelőtt brit állampolgárként halt meg Svájcban.
Az osztrák szélsőjobboldal – mint várható – a Nobel-díj után is "saját fészke bepiszkításával" vádolja Elfriede Jelineket. Az írónő, ahogy azt már Thomas Bernhard is tette, mindig is próbálta eltávolítani azt a szellemi trágyát, ami itt sajnos még mindig elterjedt. Aki pedig ezt a trágyát eltakarítja, az a társadalom számára hasznos munkát végez. Nemcsak irodalmi teljesítményéért, hanem ezért is ítélték oda Elfriede Jelineknek a Nobel-díjat.
2004. 10. 15. (VIII/42)
