Balczó Zoltán: Az EU-ban a meghatározó döntéseket nem választott testületek hozzák Fotó: MTI
– A választási kudarc után először a saját hibáinkat kellett volna feltárni, hiszen ezeken a legkönnyebb változtatni. Nem csak a kampányban vétett taktikai hibákról beszélek: a párt működését kellett volna átalakítani, továbbra is Csurka István vezetésével. Egy idő után azt kellett tapasztalnom, hogy erre semmi fogadókészség nincsen és úgy tűnt, hasonló módon válok nemkívánatos személlyé az elnök szemében, mint azok, akik Csurka leváltásával szerették volna megoldani a kérdést. Az elnökségi tagságomról történt lemondásomat követően velem kapcsolatban is a jól bevált módszert alkalmazták: aki bírálni mer, azt meg kell rágalmazni, meg kell próbálni hiteltelenné tenni. Elkerülhetetlenné vált a kilépésem.
– A Jobbik Magyarországért hangsúlyosan állítja önmagáról, hogy teljesen új irányvonalat képvisel.
– Az igazán más irányvonal nem elsősorban a MIÉP-hez képest értendő. Kovács Dávid is MIÉP-tag volt, mi nem megtagadni kívánjuk a múltat. A különbségtétel
elsősorban a Fideszre vonatkozik, melyet polgári pártnak tekintünk, szemben a Jobbikkal, amelyet a nemzeti érdek képviseletére hoztunk létre. Hadd mondjak néhány példát: több százezer ellenzéki szavazó elutasítja az EU-csatlakozást, a magyar katonák iraki és afganisztáni jelenlétét. Ez a több százezer ember azonban mégis kénytelen volt a Fideszre szavazni a szocialisták ellenében, holott a Fidesz is igennel szavazott az EU-ra, és az említett katonai akcióra. A Jobbik ezeknek az állampolgároknak nyújt alternatívát.
– Önmeghatározásuk szerint a Jobbik nemzeti konzervatív keresztény párt. Engem az utolsó jelző érdekelne. Mit értenek kereszténység alatt?
– Nem csupán az úgynevezett zsidó–keresztény kulturális hagyománynak a továbbvitelét és megőrzését, aminek az EU-alkotmányban való megfogalmazásáról folyik a vita. Az emberek, az ország megújulása egy erkölcsi mércéhez való igazodást feltételez, s ezt mi a krisztusi tanítás követésében látjuk. Az elmúlt évtizedekben felnőtt egy olyan generáció, melyről nem állítható, hogy vallásgyakorló, ugyanakkor nem is istentagadó. Félreértés ne essék, mi nem állítjuk, hogy a hit apostolai vagyunk, de úgy gondoljuk, politikai pártként részfeladatunk lehet abban, hogy ez a krisztusi tanításon alapuló erkölcsi mérce érvényesülni tudjon.
– Ezek szerint Önöknél követelmény, hogy akik bizonyos posztokat betöltenek, a Tízparancsolat szerint éljenek?
– Formálisan nem esküszünk föl a Tízparancsolat követésére, de nyilván olyan emberekkel szeretnénk együttműködni, akiknek a felfogásában, életvitelében ez érvényesül.
– Gondolom, nem reszkírozok sokat, ha arra tippelek, hogy a történelmi egyházakkal kívánnak együttműködni.
– Valóban. Az elmúlt tizenhárom év alatt a magyar történelmi egyházaknak oroszlánrészt kellett volna vállalniuk az erkölcsi megújulásban. Bár nem történt meg maradéktalanul, ettől függetlenül ez továbbra is az ő feladatuk. Lényeges, hogy a hitéleti tevékenység mellett az egyházak társadalmi tanítása is megjelenjen a nyilvánosság előtt. Ezt a feladatot leginkább a katolikus egyház teljesítette lényeges kérdésekben közzétett állásfoglalásaival.
– Nemzeti elkötelezettség? politikusként nem érzi ellentmondásosnak a katolikus egyházzal történő együttműködést? Hiszen egy olyan szervezetről van szó, amelyet hasonlóan az EU-hoz, külföldről irányítanak, a Magyarországot érintő lényeges kérdéseket a Vatikánban hozzák, és – gondolom – a magyar adófizetők pénzéből Vatikánnak is juttatnak.
– Ebben én nem érzek ellentmondást. Nem tartom olyan kérdésnek, amely befolyásolná az előbb elmondottakat.
– Térjünk át az Európai Unióra. A Jobbik az egyetlen párt, amely azzal is kifejezi elutasítását, hogy nem indul az európai parlamenti választáson.
– A csatlakozási feltételek kedvezőtlenek, bizonyos területeken szinte megalázóak, és a gazdasági megerősödést nemhogy garantálják, hanem éppen kétségessé teszik. De nem elsősorban emiatt ellenezzük a belépést, hanem azért, mert a formálódó EU nem demokratikus, teljes mértékben bürokratikus, központi irányítású, és nem
piacgazdaságot, hanem egy tervgazdaságot valósít meg.
– Mit ért az alatt, hogy az EU nem demokratikus?
– A meghatározó döntéseket nem választott testületek és választott emberek hozzák, hanem az Európai Bizottság, a Miniszterek Tanácsa, ahol nem választott képviselők ülnek. Porhintés, hogy amikor Magyarország ilyen nagy százalékban ruházza át a döntéseket az EU legfőbb szerveire, akkor azt mondják, ez nem baj, hiszen az EU-parlamentben jelen leszünk mi is, és azon a szinten befolyásolni tudjuk a döntéseket. Ez az állítás nemcsak azért hamis, mert a több mint hétszáz képviselő között mindössze huszonnégy magyar lesz – és ez a huszonnégy magyar sem egy nemzeti frakcióban ül, hanem párthovatartozásuknak megfelelő helyeken – ennél sokkal súlyosabb az – most nagyon erősen fogalmazok az egyszerűség kedvéért –, hogy az EU-parlament szinte egy sóhivatal. Hiszen a törvényhozás, a jogszabályalkotás letéteményese az Európai Bizottság és a Miniszterek Tanácsa. Milyen parlament az, melyben a törvénykezdeményezés joga sincs meg? Nem történhet meg, hogy mondjuk ötszáz képviselő benyújt egy javaslatot az EU-parlamenthez, mert ez a jog a nem választott testületként működő EU-bizottság kezében van. Ezt hívják a demokrácia deficitjének. Több ilyen példát tudnék hozni, a lényeg, mi nem elzárkózni kívánunk Európától, csak úgy gondoljuk, elegendő lenne a gazdasági együttműködés.
– Miért nem került többségbe ez a gondolat sehol Európában?
– Főleg azért, mert az emberekhez el sem juthat, hogy másképp is lehet Európához tartozni, mint teljes alávetettségben. Koppenhágában az emlékezetes csúcstalálkozó előtt összegyűlt egy alternatív európai civil szervezetekből álló testület. Nyilvánosságra hozta egy együttműködő, de nem ilyen módon egységesülő Európa képét, csak ez nem jutott el a szélesebb választókhoz. Ők úgy fogalmaztak, hogy a jelenlegi unió az európai politikai gazdasági elit projektje.
– Mennyiben lehettek tisztában a magyar választók a csatlakozás előnyeivel és hátrányaival?
– Erről mindent elmond az Európai Kommunikációs Közalapítvány működése. Milliárdokat költött közpénzből. Az lett volna a feladata, hogy minden információt – pro és kontra – megadjon az állampolgároknak a felelős döntéséhez. Ehhez képest – miután szembesültek az alacsony részvételi aránnyal – azt mondták, hogy két céljuk volt: az egyik, hogy megtörténjen a csatlakozás, a másik a nagyarányú részvétel. Teljes képtelenség, hogy egy közalapítványként működő testület eleve egy bizonyos választási eredmény megszavazását tűzi ki célul. Persze ahhoz, hogy az embereket ilyen mértékben sikerült idomítani, szükséges volt a média egyoldalú tájékoztatása is.
– A globalizmus, a média, illetve a tőke kapcsán a MIÉP a mai napig faji alapon véli felfedezni az összefüggéseket. Hogy áll a Jobbik ezzel a kérdéssel?
– Ismereteim szerint az a globális hatalom, amely jelenleg a különböző pénzügyi szervezeteken keresztül alapvetően befolyásolja az egypólusú világrendet, nem azonosítható egy izraeli zsidó pénzügyi lobbival. Ennél sokkal összetettebb.
– Csurka István a legutóbbi írásában a Moszad által engedélyezett pártnak titulálta a Jobbikot. Mit szól ehhez?
– Nehéz ehhez bármit is hozzáfűzni. Szomorúan kell látnom, hogy akit egykor éppen elemző készségéért tartottam sokra, mára eljutott addig, hogy az elméjében lejátszódó folyamatokat, annak eredményét a valóság, a tények nem képesek befolyásolni – annál inkább a saját tévedhetetlenségébe vetett hit.
– Már eldőlt, hogy jövő májusban Magyarország is csatlakozik az EU-hoz. Mi lehet az Önök küldetése ebben a helyzetben?
– Az, hogy valaki elutasítja az EU-t, és egy egészen más jövőkép? Európája és Magyarországa van, nem azt jelenti, hogy ne lenne lehetősége, feladata, hogy igenis megmondja, most és itt meddig lehet elmenni.
– Ha a Jobbik lenne a legnagyobb kormánypárt, kezdeményeznék, hogy kilépjünk az EU-ból?
– Erre nem tudok válaszolni, mert nem tudom, milyen helyzetben lesz Európa és a világ akkor, amikorra egy most induló párt olyan erőssé válik, hogy ezt a döntést meghozhatná. Az EU-ból való kilépésünket, vagy annak felbomlását a mostanitól teljesen eltérő történelmi helyzet is elhozhatja. Én nem valami világkatasztrófára vágyom – Isten ments –, de ebből a hihetetlen erkölcsi romlásból és nihilből, a kereskedelmi tévék által teljesen átalakított emberi gondolkodásból azt érzem, hogy birodalmak végnapjain fajulnak idáig a dolgok, birodalmak végnapjain szűnik meg ilyen szinten az az erkölcsi mérce, ami összetartja az emberiséget.
– Visszatérve a napi realitásokhoz, nem tartanak attól, hogy a Fidesz ugyanúgy tönkreteszi Önöket, mint ahogy tönkretette a kereszténydemokratákat vagy a kisgazdákat?
– Nagyon sokan úgy gondolják, hogy a fő célt, vagyis hogy ne kelljen Medgyessy Pétert
miniszterelnökként látni, ne legyen a hatalom közelében Horn Gyula, Kovács László, tehát ezt a célt csak egy táborban, egy zászló alatt lehet elérni. Ezzel szemben tény, hogy a jelenlegi MSZP– SZDSZ koalíció visszatéréséért a Fidesz is egyértelműen felelős. Éppen ezért azt kell mondanunk, szükség van a Fideszen kívül egy másik pártra is, mely biztosíthatja, hogy a restauráció ne történjen meg még egyszer.
– Most megindokolta, miért van szükség a Jobbikra. De én azt kérdeztem, nem tartanak-e attól, hogy Önök következnek a szétverésben.
– Ha a Fidesz reálisan méri fel a jelenlegi helyzetet, a választók igényét, akkor talán elfogadja, hogy vannak más zászló alatt is olyanok, akik egy táborba tudnak szállni velük a 2006-os kormányváltás elérése érdekében. Ha nem így látják, nyilván rendelkeznek bizonyos eszközökkel ahhoz, hogy szűkítsék a Jobbik korlátozott, de mégis létező média lehetőségeit.
– A Jobbik alakuló ülésén jelen volt Tóth Gy. László, Orbán Viktor korábbi tanácsadója, a sajtóklubos Lovas István pedig fel is szólalt. Lehet ennek olyan üzenete, hogy megelégelték a Fidesz langyosságát?
– A kérdésben benne van a válasz. Igen, többet várnak. A választások után sokan úgy érezték, a polgári köröknek valamilyen módon meghatározó szerepe lesz radikális lépésekben. Most viszont úgy tűnik, talán nem is tud igazán a Fidesz mit kezdeni azokkal, akik radikálisabbak. Ez is
összefügghet bizonyos közéleti emberek csalódottságával.
– Radikális politikusként elfogadhatónak tartja a söjtöri eseményeket?
– Ami Söjtörről a híradásokon keresztül eljutott az átlag médiafogyasztóhoz, az egy tipikusan aljas manipuláció volt. Hiszen az emberek nem azért ítélték el ezt a miép-es akciót, mert azt mondták, hogy hallatlan dolog belefojtani a szót
Medgyessy Péterbe, hanem azért, mert azt mondták, miféle emberek azok, akik a Himnusz alatt is fütyülnek, miféle emberek azok, akik tojással dobálják meg Deák Ferenc szülőházát. Mint hiteles felvételekből, dokumentumokból kiderült, ez így nem volt igaz. Bármilyen radikálisak is a miép-esek, a Himnusz alatt vigyázzban állnak és énekelnek, bármennyire meg akarják akadályozni egy Medgyessy-beszéd elmondását, nem törekednek egy felújított szülőház tönkretételére. Az egy más kérdés, hogy a miniszterelnök elutasításának kifejezésére éppen a
Deák Ferenc születésének kétszázadik évfordulóján rendezett ünnepség volt-e a legmegfelelőbb alkalom.
2003. 11. 07. (VII/45)
