Orbán Viktor: "A miniszterelnök úr meg helyesen teszi, ha meghallgatja azt, amit neki szánnak" Fotó: Vörös Szilárd
"Jó napot! Ki lehet menni a sok piszok rendőrt fotózni a faluba? Annyi van belőlük, mint a fűszál. Érdekes, hogy Orbán Viktort nem őrizték ennyire" – kezdeményez beszélgetést már a parkolóban egy korosabb tag, aki bajtársaival együtt érkezett Deák Ferenc szülőfalujába, de nem a "haza bölcse" születésnapja alkalmából rendezett kétszáz éves évfordulóra, hanem a Csurka-féle népi országgyűlésre, a falu focipályájára. Feleségét rendező invitálja egy sátorhoz, ahol grátisz lilahagymás zsíros kenyér és forró tea várja az érdeklődőket. "Akinek itt hagymaszaga van, az
a MIÉP-es" – igazítja útba őket az aktivista, és nem tudni kiről, sejtelmesen súgja egy fülbe, az illető "nagyon kemény magyar, ráadásul táltos is". Győri Béla, a párt szóvivője, még kétezer embert ígért az újságíróknak telefonon, de a pálya szélén gubbasztó cukorka- és szotyiárus már a felétől is boldog lenne. Mint mondja, egy magyar–román barátságos meccsel fel lehetne tupírozni a létszámot, amit amúgy ebben a közegben meg is nyernénk.
A várakozók eszmecseréi a szokásos témák köré csoportosulnak. Ha csak ennyien
leszünk, hogyan fogjuk körülzárni a kormányülést; bezzeg a kisebbségeknek lehet rádiójuk, nekünk nem, mert mi szélsőségesek vagyunk; oda nézz, milyen szép árpádsávos lobogó; Medgyessy két "s" ipszilonja plágium, amit az eredeti nevet hordozó család már ki is kért magának.
Amikor visszaszavazták a kommunistákat a hatalomba, akkor is birka nép volt a magyar, és most is az, hogy eltűri ezeket a zsarnokokat; Ron Werber intézte el, hogy a választásnál a MIÉP-szavazatok egyenesen az SZDSZ-hez mentek, persze ehhez kellett a Fidesz asszisztálása is, akiknek a Wall Streetről és Tel Avivból jött a parancs, hogy mit kell csinálni, és megkapták érte a júdáspénzt; satöbbi, satöbbi.
"Megjött a Pista" – terjed a szó szájról szájra, és valaki "éljen az elnök úr" üvöltéssel próbál tapsvihart kicsikarni, sikertelenül. Az elnök úr helyi érdek? ismerőse sokat sejtetően jelenti, hogy kétszáznegyven rendőr várható, az egész falu be van kamerázva, és a legmagasabb dombról lehallgató berendezések fülelnek. Medgyessy állítólag annyira fél, hogy Budapestről hozatott magának kosztot, és alája kerek asztalt, mert a falunak csak négyszög? volt. Időközben kiderül, hogy nem szól a technika, és az elnök úr kísérője "nyolcvanhat gorillán" keresztül tudta csak beverekedni magát a polgármester asszonyhoz, aki végül odaadta a fociöltöző kulcsát. Ifjabb Hegedűs Lóránt református lelkész, MIÉP elnökségi tag magyarázza a körülötte állóknak, hogy ebben a rendszerben is arra szállnak rá, akire akarnak, és azt csinálják ki, akit akarnak. Aztán református papot mártanak be nála, mire ő szemrebbenés nélkül kontráz: "sajnos sok sz
házi pap van közöttünk is".
Győri Béla fojtja bele a szót a közel ezerfős sokadalomba, és feltárja, hogy a pulpitus elé helyezett, kiegyenesített kasza azoknak szóló figyelmeztetés, akik élen járnak az országárulásban, és azt hiszik, hogy a haza földje elvihető
Brüsszelbe vagy Jeruzsálembe. Miközben az általa felkonferált hölgy tesz kísérletet a felajzott hallgatóság figyelmének lekötésére, rendőrségi helikopter zúg el az egybegyűltek fölött, akik lelkes zászlólobogtatással bontanak rendet, mint mikor dagályos iskolai ünnepi beszédet madárürülék vagy darázs zavar meg. "Essetek le!" – kiabálják. Az esemény Vitéz Farkas Lajosban, a MIÉP Zala megyei alelnökében is mély nyomokat hagyott, hiszen szólásra emelkedvén arra kíváncsi, nagyon demagógnak tartjuk-e akkor, ha megkérdezi: a fejünk felett köröző helikopter árából hány inkubátort lehetett volna venni, vagy mennyi nyugdíjat lehetett volna szétosztani. Igen.
2003. 10. 23. (VII/43)
