hetilap

Van mit hatástalanítania Fotó: Vörös Szilárd

Egy regnáló miniszterelnök teljesítményét persze nem vizsgálhatjuk a körülmények figyelembevétele nélkül. Márpedig a körülmények éppen az elmúlt hetekben váltak kedvezőtlenekké, ezért is kényszerült a kormány egy – nevezzük így – "Medgyessy-program" meghirdetésére. A gazdaságban valóban válságjelenségek mutatkoznak, amelyek feltételezhetően hatással lesznek a kormányfő egy év alatt alaposan felkúszó népszerűségi mutatóira.

A jelenlegi körülmények egyetlen vonására hívnám fel a figyelmet. Ez pedig a gazdaság erőteljes jelentkezése a kormány politikájában. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a Medgyessy-kormány erőssége az elmúlt évben a politikai kormányzás volt. Medgyessy azáltal lett népszerű, hogy a politikai közéletben békét teremtett, a problémákat szinte kizárólag csak politikai szemüvegen keresztül szemlélte és
orvosolta. Ez teljesen legitim kormányzati stratégia. Csakhogy – s most éppen ez jelenti a kormány és a miniszterelnök számára a kihívást – a politikai kormányzásnak is volt ára. A társadalom politikai békétlenkedésének gyors megszüntetése oltárán lényegében feláldozódott a gazdaság. 

Medgyessy Péter minősítését, kormányfői munkájának megítélését eddig szinte kizárólag politikai lépései alapján végeztük el. Ezek a lépések három nagy területet öleltek fel. Az első a miniszterelnök saját pozíciójának meghatározása, a második a társadalom politikai megszervezéséről alkotott felfogása, a harmadik pedig az ellenfél megítélése. 

Először is, Medgyessy Péter egy alapvetően új típusú baloldalképet és erre támaszkodó kormányprogramot képvisel. E szemlélet legfőbb jellegzetessége a baloldaliság nem osztályalapú definiálása, a hagyományosan jobboldali értékek (nemzet, család, közösség) iránti fogékonyság. Medgyessy az első rendszerváltás utáni kormányfő, aki – a kormányprogramban is – kiáll a három nagy eszmekör (szociáldemokrácia, liberalizmus, konzervativizmus) integrálásának eszméje mellett. 

Másodszor, Medgyessy közösségeszméje a köztársaság. A hagyományos, 1990 utáni magyar baloldal vajmi keveset beszélt az állampolgári közösség elvi integrálásának kérdéséről. A miniszterelnök fontosnak tekinti, hogy az egész
magyar népesség számára legyen egy olyan víziója, amelyet eddig nélkülözött a baloldal. A köztársaság tematizálása azonban pillanatnyilag legfeljebb félúton tart, holott az egyik legfontosabb gondolat lenne a köztársasági eszmekör végiggondolása két összefüggésben is: az egyén és a köztársaság, illetve a demokrácia és a köztársaság dimenziójában. Egyik területen sincs kidolgozottnak tekinthető víziója a kormánynak, nem mintha elődje ebben a tekintetben jobban állt volna.

Végül harmadszor, megemlíthetjük, hogy Medgyessy nagyon tudatosan eltér a sablonoktól a politikai ellenfelek kezelésében. Az ellenfelektől tanul, gesztusokat tesz feléjük, sőt legújabban igyekszik intézményesen is garantálni, hogy viszonya megváltozott a korábbi kormány–ellenzék viszony modelljével szemben. 

E rövid felvillantásokból is látható, hogy Medgyessy kormányfői működése korántsem szokványos, és egyáltalán nem a "kiszabott" baloldali ösvényeken halad. Ha egy miniszterelnökkel szemben csak azt a követelményt támasztanánk (persze, ez sem kevés), hogy képes legyen úrrá lenni a megörökölt helyzet negatív politikai örökségén, akkor azt mondhatnánk: Medgyessy sikeres kormányfő, politikailag innovatív kísérlet részese, hiszen nem pusztán saját tábora régóta késedelmes megújítását kezdte el, de tevékenysége kihatással van az egész magyar demokrácia politikai viszonyaira. S mi minősít egy miniszterelnököt, ha nem az, hogy javít a demokrácia minőségén?

Az eddigieket két irányból is meg lehet kérdőjelezni. Először is pártpolitikai szempontból. Áttanulmányozva a Medgyessy-kormány egyéves teljesítményéről szóló beszámolókat, feltűnő, hogy a jobboldalon mennyire visszafogottak Medgyessy eredményeinek méltatásában. Természetesen a jobboldalnak nem kell szeretnie Medgyessyt. Sok jobboldali gondolkodó és politikus meg is fogalmazta: a jobboldal soha nem bocsátja meg a miniszterelnök D–209-es múltját. 

A jobboldalnak jelenleg nem áll érdekében pozitívan lereagálnia a kormány lépéseit, mindenekelőtt a miniszterelnök említett gesztusait. Hogy miért nem? Nagyon egyszerűen fogalmazva azért, mert a jelenlegi kormány újsütet? ideológiája bizonyos értelemben éppen a Fidesz elől akarja elszívni a levegőt. Gondoljunk csak arra, hogy mind a nemzeti közép, mind pedig a polgári baloldal fogalma két, korábban elutasított és jobboldalinak minősített szlogen átkerülését
jelzi a baloldal számára is szalonképes értékek sorába. Nyilvánvaló, hogy a jobboldal tart attól, hogy saját, külön bejáratúnak vélt korábbi értékei felhígulnak a baloldal kezén. 

Az ellenvetések másik csoportja főként a liberális közgazdászok felől érkezik. Ők meglehetősen csalódtak Medgyessyben, hiszen éppen azon a területen nyújtott gyengét, ahol pedig (szakmai előélete alapján) várni lehetett volna tőle a jó teljesítményt. A liberális közgazdásziskola értetlenül áll a gazdasági egyensúly szempontjainak elhanyagolása és a Fidesz-kormányzás öröksége "kritikátlan" továbbvitele előtt. Sokan nem tudják megbocsátani a miniszterelnöknek, hogy maga is hasonlóképpen klientúrát épít, mint elődje. Régebben szlogen volt a baloldalon, hogy "a
legrosszabb MSZP is jobb, mint a legjobb Fidesz" – nem tudom, mi most az uralkodó verdikt. Mindenesetre az elmúlt egy év gazdasági kormányzásának hiányai alaposan felbolydították a kormánytábort és holdudvarát. A minap bejelentett gazdasági korrekciós lépések ennek a felbolydulásnak a következményei.

A szakértők egy része most is – mint 1994-95-ben – azt a nem túl elmés megállapítást teszi, hogy a kormánynak lassan el kellene kezdenie kormányozni. Sterilen szemlélve persze igaz ez a megállapítás. A kormány azért van, hogy kormányozzon! Akár egy nap késlekedés is súlyos következményekkel járhat. S most
is megvan az oka, hogy a kormány "tétlenkedett" a gazdaságban. A választási kampányban ugyanis Medgyessy nagyon súlyos és beváltandó ígéreteket tett. Ezek elhanyagolása a miniszterelnök hitelét ásta volna alá a saját szavazótáborában. Nem árt, ha emlékezetünkbe idézzük, Medgyessy Pétert nem akármilyen körülmények között választották ki az MSZP miniszterelnök-jelöltjévé, nem akármilyen váratlansággal győzte le Orbán Viktort, és nem akármilyen módon keveredett bele a D– 209-es botrányba. És ugyancsak nem akármilyen módon mászott ki belőle. Ilyen előzmények után azonnali politikamentes gazdaságmenedzselő kormányzást elvárni még akkor is súlyos egyoldalúság, ha tudjuk, hogy bármilyen politikai koncepció sikeres megvalósítása a gazdaság egyensúlyán, a beruházások és az export intenzivitásán, a multinacionális befektetőknek kedvező gazdasági környezeten múlik. A 2003. júniusi korrekciót tehát legfeljebb fiktív módon lehet visszadatálni egy évvel korábbra. Akkor ezeknek a lépéseknek nem lett volna reális esélyük.

Az egész kérdést érdemes még tágabbra vonnunk, és azt mondanunk, hogy Medgyessy kiválasztása voltaképpen a baloldal számára talán az utolsó szalmaszál volt 2001 nyarán. Vizsgálatok még 2001 őszén is azt mutatták, hogy az országban nem volt kormányváltó hangulat. Medgyessy "importálása" a baloldal csúcsára egy kockázatos döntés volt. Medgyessy személyétől a baloldalon nem az orbáni gazdaságpolitika korrekcióját várták, hanem az orbáni "két Magyarország" politika felszámolását. Azaz Medgyessy Péter elsősorban nem mint közgazdász reformer jött számításba, hanem mint a baloldal egyetlen reális személyi alternatívája Orbán Viktorral szemben. Pont nem a pénzügyi szakértelme, hanem emberi, politikusi tulajdonságai (polgári viselkedésforma stb.) tették őt alkalmas jelöltté.

Ezért aztán azok, akik a pénzügyes múltat kérik rajta számon, elfeledkeznek arról, hogy a gazdasági egyensúly megteremtése egyáltalán nem következik automatikusan Medgyessy múltjából. 1996-ban is Bokros után jött, nem pedig ő lett "Bokros". Nem meglepő? Hogy is szokták mondani? Megfelelő embert, megfelelő feladatra. Orbán legyőzése szinte irreálisnak látszott, s Medgyessy abszolválta. Minden látszattal ellentétben igazi gazdasági kihívást még nem kellett kezelnie a rendszerváltás utáni Magyarországon. Az, hogy a régi rendszerben pénzügyminiszter és miniszterelnök-helyettes volt, a mai dolgok szempontjából irreleváns. 

Medgyessy politikai projektként jött. Népszerűségét ennek köszönheti. Kritikusainak is látniuk kell, hogy most teljesen új, számára szinte ismeretlen feladat előtt áll. Kormánya már alkalmas politikai céljai egységes képviseletére, de halvány fogalmunk sincs, hogy alkalmas lesz-e egységes gazdasági kormányzásra. Ha ezt a feladatot is abszolválja, készülhetünk komoly elemzést írni róla.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek