hetilap

Demszky Gábor főpolgármester. Negyedik ciklusnak készül nekivágni Fotó: DGS

– Tudatos része a kampányának, hogy az SZDSZ mint párt eddig nem jelent meg benne, például nem volt kint a párt logója a plakátjain? 

– Mivel ezekért a helyekért nagyon sokat kell fizetni, csak most volt rá mód, hogy kikerüljenek az utcára az óriásplakátjaim. Úgy látszik, a kihívóimnak több pénze van, mi nem tudtuk kitapétázni a várost. Az eddigi néhány plakáton szándékosan nem volt rajta semmi, ami pártpolitikával kapcsolatos: azt, hogy metró vagy új híd kell, nem tekintem pártkérdésnek. De a kampányfilmemben hangsúlyosan szerepel majd az SZDSZ. 

– Ez világos, de ha jól sejtem, a párt frontembereinek részvétele egyes kampányrendezvényeken nem pénzkérdés. Miért nem sorakozik fel Ön mögé Kuncze Gábor, Magyar Bálint vagy Fodor Gábor? 

– A kampánynyitó sajtótájékoztatót Kuncze Gáborral tartottam, ugyanakkor hiszek abban, hogy a budapesti főpolgármesternek elfogadhatónak kell lennie a többség számára. Ha hihetünk a közvélemény-kutatásoknak, jó esélyem van rá, hogy elérjem a fővárosiak abszolút többségének támogatását. Budapesten pedig nem csak SZDSZ-szavazók élnek. Sosem tagadtam liberális meggyőződésemet, ezzel együtt vallok és elfogadok szocialista értékeket, sőt a konzervatív értékrendből is sok mindent fontosnak tartok. A város érdekében a pártok érdekein tudni kell felül-emelkedni, még akkor is, ha ez adott esetben vitát és konfliktust jelent a kormánnyal vagy a kerületekkel. Én az Antall-, a Horn- és az Orbán-kormány idején is Budapestet képviseltem, ha kellett, a mindenkori kormányhatalommal szemben. 

– Ön nyolc évig kormányozta együtt a fővárost a szocialistákkal. Miként értelmezi Gy. Németh Erzsébet nyerési ambícióit annak fényében, hogy eddig kétszer az ő segítségükkel került a főpolgármesteri székbe? 

– Ön rosszul emlékszik. 1994-ben Baráth Etele nem lépett vissza a javamra, 1998-ban pedig Katona Béla tíz százalék alatti támogatottsággal rendelkezett, amikor visszalépett.

Egyébként az MSZP egy súlyos dilemma előtt álló nagy párt, amely nem engedheti meg magának, hogy ne indítson jelöltet, ugyanakkor azt sem engedheti meg magának, hogy a főpolgármester-jelöltje nagy vereséget szenvedjen. Ezt a dilemmát a pártnak kell feloldania. És van még valami, amit nem engedhetnek meg maguknak: azt, hogy végül a Fidesz jelöltjének szerezzenek főpolgármesteri mandátumot. Remélem, bölcsen fogják mérlegelni a helyzetet, és sikerül elkerülni egy olyan eredményt, amely négy éven keresztül azt a tehertételt jelentheti, hogy Orbán Viktor embere, a Fidesz jelöltje lesz Budapest főpolgármestere.

– Következésképp számít arra, hogy a szocialisták visszaléptetik jelöltjüket az Ön javára?

– Természetesen én arra is föl vagyok készülve, hogy nem. Jelenleg annak tudatában kampányolok, hogy az MSZP nem segít abban, hogy legyőzzem a Fidesz jelöltjét. Ebben a kérdésben más a véleményem, mint a szocialista párt budapesti vezetőinek. Megegyezik viszont Kovács László 

és Medgyessy Péter véleményével, akikkel erről már tárgyaltam, és láthatóan megegyezik a szocialista párt szavazóinak többségével is. Hogy ez a többségi akarat érvényesülni tud-e az MSZP-n belül, az a következő időszak kérdése.

– Többször nyilatkozta, hogy Schmitt Pált tartja valódi ellenfelének. 

– Valóban így van.

– Ez burkolt üzenet a szocialisták felé?

– Nem kell burkoltan üzennem. Egyrészt a közvélemény-kutatások is azt mondják, hogy rajtam kívül Schmittnek van esélye a győzelemre, másrészt nyolc éve együtt kormányozzuk a várost, közösek az eredményeink, a felelősségünk és a terveink, amit most a városfejlesztési koncepció keretében a kormány el is fogadott. Ebből következik, hogy én nem ellenfélnek tekintem Gy. Németh Erzsébetet, aki győzelme esetén gyökeresen más világot hozna, hanem munkatársamnak. Ami Schmitt Pált illeti, ő a függetlenség fügefalevelével próbálja takargatni politikai támogatottságát, de azt hiszem, elég egyértelmű, milyen erők sorakoztak fel mögötte valójában. Amiben a mai kormánypártoknak közös a felelőssége a budapesti polgárokkal szemben az az, hogy ne tudjon visszatérni Orbán Viktor Budapest-ellenes politikája. Olyan konfliktushelyzet keletkezne a kormány és a főváros, a főpolgármester és a közgyűlés között, amely semmiképpen nem szolgálná a város érdekeit.

– Amikor az MSZP vezetőivel találkozott, gondolom, kétirányú beszélgetés zajlott. Egyrészt hallani lehetett, hogy visszalépéséért cserébe egy washingtoni nagyköveti poszt és a közlekedési tárca vezetése közül választhatott volna, másfelől Ön Gy. Németh Erzsébet visszakozásában volt érdekelt. 

– Hónapokkal ezelőtt, amikor február tájékán Medgyessy Péter miniszterelnök-jelöltként járta az országot, valóban fölajánlotta nekem, hogy győzelmük esetén vállaljam el a közlekedési tárcát, de én már akkor egyértelműen jeleztem, hogy nem kívánok kormánytag lenni, a főpolgármesteri posztért indulok el újra. Tehát nem volt közöttünk semmilyen alku. Ugyanakkor nemrég, amikor újra megkerestek, az új miniszterelnök biztosított róla, hogy azt szeretné, ha egy nagyon erős legitimációval rendelkező újraválasztott főpolgármestere lennék Budapestnek, és szerinte akár a hetven százalékot is elérhetném az ő támogatásukkal. Két dolgot kért: az egyik, hogy fogadjam el Gy. Németh Erzsébetet mint koalíciós helyettest, a másik, hogy menjek el az MSZP-nek arra a gyűlésére vasárnap, ahol ezt már bejelenthetnék. Én Németh Zsókát elfogadtam helyettesemnek, a stábom pedig már a másnapi nyilatkozatomat egyeztette a szocialistákkal. Akkor jött a hír, hogy a fővárosi MSZP megvétózta a pártvezetés döntését.

– Ez a kudarc nem fogja rányomni bélyegét a kormány és a főváros kapcsolatára?

– Ha Gy. Németh nem kezd negatív kampányba, akkor semmiképpen. Bizakodó vagyok, mert Medgyessy Péter egyértelműen arra törekszik, hogy a kormány és a főváros együttműködése visszatérjen a normális kerékvágásba. Közös célunk, hogy Budapest olyan növekedési, fejlődési pályára állhasson, amely segítheti az ország uniós tagságát. Szerintem ez csak belháborúk nélkül lehetséges. Nekem azért fontos, hogy Medgyessy Péter már most kormány elé vitte és elfogadta a városfejlesztési programomat, mert nemsokára itt van október huszadika, ki fogják hirdetni az eredményt, és utána következik négy év, amikor együtt kell működni. Ha úgy alakul, hogy én dolgozhatok együtt a kormánnyal, akkor tudom, hogy végre egy nyelven beszélünk, értjük egymást. Fontos továbbá, hogy a közlekedési miniszterrel, a pénzügyminiszterrel szinte hetente tudok találkozni. Tegnap például a közlekedési miniszternél voltam, ma a helyet-tesem a Pénzügyminisztériumban van. 

– A Horn-kormány idején ez nem így volt?

– Akkor, ha úgy tetszik, ennek az előszobájában voltunk már, a viszony kiegyensúlyozott volt, és normálisnak mondható, de nem titkolom, hogy hozzám azért a politikai nézeteiben, a világfelfogásában sokkal közelebb áll Medgyessy Péter és a jelenlegi kormány, mint a korábbi szocialista miniszterelnök. Horn Gyula nagyon korrekt módon, helyén kezelte a várost, de az én liberális nézeteimhez mindenképpen közelebb áll a jelenlegi kormányfő személyisége. 

– Annak ellenére mondja ezt, hogy a jobboldal által kirobbantott D–209-es botrány kapcsán Önnek is keser? emlékek juthattak eszébe abból az időszakból, amikor köztudottan megfigyelt és presszió alatt tartott ember volt?

– Érdekes kérdést vet fel. Szerintem sokat segített volna ezen az ügyön, és talán ügy sem lett volna belőle, ha már korábban is szó van erről. Nemcsak utalások formájában, hanem mondjuk Medgyessy Péter mindezt a jelölt időszakban meséli el, mielőtt megválasztották volna. 

– Gondolja, hogy akkor is megválasztották volna? 

– Azt gondolom, igen. Amit utólag magyarázatként elmondott, korábban is kielégítette volna a szavazóit. Kétségtelen, hogy húsz évvel ezelőtt nagyon más oldalon álltunk. De amikor ma a gazdaságpolitikáról, az államháztartásról, az ország modernizálásáról beszélgetünk, akkor nagyon-nagyon hasonlóképpen gondolkodunk. Nehéz lenne bennünket ezekben az ügyekben szembefordítani. Partnere és szövetségese tudok lenni azokban a reformtörekvésekben is, amelyek elengedhetetlenül szükségesek mondjuk az egészségügyben, az adórendszer változásával vagy a régiók átalakításával kapcsolatban, ahol óhatatlanul konfliktusok lesznek majd az uniós csatlakozás során. 

– Gy. Németh Erzsébet azt állítja, hogy van olyan kerületi polgármester, aki az elmúlt négy év alatt egyszer sem tudott kezet fogni Önnel a saját kerületében. Ezért ő győzelme esetére azt ígéri, hogy a város ügyeinek átbeszélésére asztalhoz fogja ültetni a huszonhárom kerületi polgármestert.

– Gy. Németh Erzsébet nagyon jól tudja, hogy nyitott ajtókat dönget, hiszen a főváros kerületi polgármestereivel a források megosztásáról, a költségvetésről több alkalommal egyeztetünk egy évben, ezenkívül minden fontos fővárosi ügyet közösen vitattunk meg. Tehát nem igaz, hogy eddig nem voltak rendszeresen tanácskozások. Egyébként mindennap járok kint különböző kerületekben, de hogy pont a polgármesteri hivatalba el tudok-e látogatni, az számomra ahhoz képest másodlagos, hogy különböző helyszíneken jelen vagyok, és az emberekkel találkozom. Ahová eddig meghívtak, oda mindig elmentem. Érdekes módon nem pártalapon dől el, hogy melyik kerületi polgármesterrel milyen a viszonyom. Ellentétek pedig mindig lesznek: egy kerületi polgármesternek az az érdeke, hogy a kerülete jól járjon az osztozkodásnál, nekem pedig az egész várost kell néznem. Most esélyünk van arra, hogy több legyen az elosztható pénz, tehát kevesebb lesz a konfliktus is.

– Mindkét konkurense elsősorban Önt okolja a közlekedési dugók miatt. Azt mondják, az elmúlt hónapok útfelújításai kissé kampányszerűre sikeredtek. 

– Könny? poén. Ha kampányszempontokat néznék, szeptemberben leállíttattam volna minden beruházást, hogy kevesebb legyen a dugó. Az elmúlt négy évben nem épült metró, nem épült új Duna-híd, és nem kaptunk pénzt közlekedésfejlesztésre. Amikor az Orbán-kormány leállította a metróépítést, azt mondtam, hogy mostantól kezdve a dugókért Orbán Viktor a felelős. Tavasszal lényegében a budapestiek váltották le az előző kormányt, többek között azért, mert lassította a város fejlődését. Ami pedig az útépítésekkel járó forgalmi nehézségeket illeti: ezekért én vállalom a felelősséget, mert városfelújítás dugók nélkül nem létezik. Aki tehát ezt kampánykérdéssé teszi, az nagyon ingatag talajra épít, mert amint ezek a munkák befejeződnek és az állapotok már elfogadhatóbbak, akkor mindazok az autósok, akik korábban bosszankodtak, már a másik oldalát fogják látni a történetnek. És ez alapján fognak dönteni. Ezt a kampányszöveget egyébként különösen a szocialista kihívómtól veszem zokon, aki pontosan tudja, hogyan zajlik egy ilyen beruházás megtervezése, megvalósítása, ráadásul jelenleg éppen MSZP-s főpolgármester-helyettes felügyeli ezt a területet.

– Mit szól a Fidelitas Önről készített honlapjához? 

– Ez negatív kampány, nem vártam mást a Fidesztől, nincsenek illúzióim: ennél durvább dolgokra is fel vagyok készülve. Mi megpróbálunk korrekten, higgadtan válaszolni azokra a vádakra, amelyeket a honlapra feltettek. Néhány apró mozzanatra azért térjünk ki. Azt mondják, villában lakom. Ez egyszerűen hazugság. Egy ötlakásos társasházban lakom, egy ötvennégy négyzetméteres lakásban. Szomorú, hogy a Fidesznek csak ennyire futotta tizenkét év alatt: még mindig azon lovagol, hogy a város határán kívül élek. A budapestiek már kétszer elfogadták, és remélem, most is elnézik nekem, hogy olyan utcában lakom, amelyiknek egyik oldala közigazgatásilag már nem a fővároshoz tartozik. Ott alszom, a családom miatt, de napi tizenhat órát Budapesten töltök. 

(Sorozatunk eddig megjelent cikkei: 

Budapest a páston
– Interjú Schmitt Pál független főpolgármester-jelölttel, 

Élet a Nagykörúton túl
– Beszélgetés Gy. Németh Erzsébettel, az MSZP jelöltjével)

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek