A kétezer birkás Orbán Vilmos. "Szinte lehetetlen jó munkaerőt találni" Fotó: S. I.
Az "átkozott csövesek", ahogy Orbán Vili látja a munkanélküliek jelentős részét, nem akarnak dolgozni, vagy ha mégis, hát néhány nap múlva továbbállnak, és még jó, ha nem lopják meg az embert. Manapság ugyanis ezek mindenre képesek: néhány liter borért, vagy egy üveg pálinkáért az életüket is odaadnák, nemhogy a gondjaikra bízott jószágot. Ez Vili bácsi legnagyobb szívfájdalma: nehéz a pusztára embert találni. Szó ami szó, a juhászé nem könny? munka: hajnali háromtól reggel kilencig legeltet, aztán itatás, majd át kell nézni az állatokat az élősködők miatt, délután pedig ismét ki a legelőre, egészen este tízig. Nem csoda, hogy kevesen bírják, és még kevesebben bor és pálinka nélkül. A gazdát és a birtokot mostanság azonban másfajta gondok is nyomasztják. Az Orbán-majoron tűnt el ugyanis nyomtalanul Szeleczki Lacika, ez a jólelk? gyerek, és ennek van már vagy másfél hónapja is.
Szeleczki Lacika rendes gyerek volt, tényleg rendes, Orbántól kezdve minden ismerősének ez a véleménye. Néha többet ivott a kelleténél – mondják – de amúgy semmi baj nem volt vele. Anyjával élt Kerekegyháza szélén, a Kölcsey 13-ban egy családi házban. Epilepsziája miatt rokkantsági nyugdíjból tengődött, ami azonban jobbára a "Böbe teázóban" folyt el, persze nem teára. Szemtanúk elbeszélése szerint, ha rájött a roham, egy-két pohár fröccstől úgy elmúlt, mintha semmi baja nem lenne. Lacika hamarosan betölti a harmincötöt – ha még életben van
Pöttyöst, ahogy az ismerősei nevezték, édesanyja és nővére május nyolcadikán látta utoljára. Akkor jött érte Orbán Vilmos, aki már többször is felfogadta Lacikát alkalmi munkára. Most néhány száz fias birkára kellett vigyáznia a Felsőerek melletti pusztában egy másik személlyel, bizonyos Kis Jánossal karöltve. Lacika hozzátartozói félve nyilatkoznak, nem engedik, hogy a nevüket leírjuk, vagy fotót készítsünk, és még azt is felvetik, hogy nem újságírók, hanem Orbán emberei vagyunk. (Ha nem egy tragikus eseményről írnánk, ezen jót mulatnánk, most azonban nem
)
"Lacikát május 8-án kedden vitte el Orbán Vilmos azzal, hogy pénteken visszahozza, de ez nem történt meg" – mondja Lacika egyik hozzátartozója, aki azóta folyamatosan keresi a férfit. Először csak Orbán Vilmost hívogatta, "aki megígérte, hogy haza fogja hozni, mert neki nincs rá szüksége". Később a vállalkozó már azt mondta neki, nem találja se Lacikát, se Kis Jánost, ráadásul eltűnt tizenhat birkája is. Végül az elkeseredett hozzátartozó május 25-én azzal fenyegette Orbánt, hogy a rendőrséghez fordul, amit a vállalkozó nemtetszése ellenére másnap meg is tett, a rendőrség pedig országos körözést adott ki, hogy megtalálják Lacikát.
Orbán Vilmost a fülöpházi határban elterülő birtokán keressük fel, ami néhány kilométerre fekszik csak Kerekegyházától. Telefonon igazít el bennünket, hogy melyik úton találunk oda a "tanyájához". A "tanya" egy tizenpár szobás, félig kész, jókora ház, a szobákban antik bútorok állnak, várva, hogy a gazda akarata szerint helyükre kerüljenek. Orbán kissé kényszeredett mosollyal fogad bennünket, és arról kezd beszélni, hogy már szinte valóságos médiasztár lett belőle, meg hogy milyen nehéz manapság rendes munkaerőt szerezni. (Megemlíti, hogy hetven százalékban rokona a miniszterelnöknek – persze csak névrokon, teszi hozzá nevetve.) Azt azért előrebocsátja, hogy a Lacika rendes gyerek volt, nem hiszi, hogy meglopta volna, meg aztán sajnálja is, keresteti is. Orbán, néhány pontban ellentmondva a hozzátartozók elbeszélésének, a következőképpen emlékszik a történtekre:
"Május 8-án bent voltam Kerekegyházán a Böbe kocsmánál, ott ittam egy kávét meg egy ásványvizet, majd kerékpárral megjelent a Szeleczki Lacika, és mondta, hogy fizessek már neki egy fröccsöt, meg kéne neki 500-600 forint. Adtam is neki, meg mondtam, hogy Kalocsán ellenek a birkáim, kéne vigyáznia a kisbárányokra két-három hétig, ha akar. Azt mondta, akar. Hazament, anyukája kis nejlonszatyorba összerakta a cuccait, én meg elmentem érte. Kijöttünk ide, majd kimentünk a felsőereki telepemre. Mondtam a Kis Janinak, egy másik emberemnek, aki már ott volt, hogy vigyázzon a Lacikára, tudja, hogy epilepsziás, nehogy valami baj legyen. Hagytam ott nekik élelmet, meg egy liter bort három liter szódával. Május 11-én, vagy 12-én mondtam a Suba Jóskának, a felügyelőmnek, hogy nézzen már rá a fiúkra, meg vigyen nekik élelmet. Mikor visszajött, mondta, hogy mindketten részegnek látszottak. Mondtam, részegek nem lehettek, mert pénze egyiknek sem volt. 23-án újból lement a Jóska és telefonált vissza, hogy főnök, baj van, nincs senki a tanyán, a jószágok egyedül vannak. Mondtam, maradjon ott, másnap én is lemegyek. Le is mentem, de én sem találtam őket. A helyi kocsmában azt mondták, itt volt kedden a Kis Jani, délelőtt kilenc körül. Könyörgött nekünk, hogy hívjunk mentőt, mert haldoklik a Szeleczki, de mi nem vettük komolyan, a szomszédasszonynál is könyörgött, az sem hitt neki. Innen úgy ment el, hogy vitt egy liter bort meg valami üdítőt mellé, és ezressel fizetett. Délután háromkor a Jánost látták, hogy az egyik szamaramon Kalocsa felé indul, este pedig két autót is láttak a telepemen, egy pirosat és egy fehéret. Ráadásul erre az időre eltűnt tizenhat birkám az ötszázból, ezért még 26-án szombaton (ugyanazon a napon, mint Lacika hozzátartozója – S. I.) bementem a dunapataji rendőrőrsre, és feljelentést tettem ellenük, de ez a rendőrség már nem az igazi: azóta semmi nem történt az ügyben."
Orbán ismét elmondja: szerinte a beteg Szeleczki Lacika biztos nem lopta el a birkáit. Azt is hozzáteszi, hogy Felsőereken többen látták, hogy Kis János rendszeresen vásárolt bort magának és Lacikának, néha 18-20 litert is naponta. Orbán szerint Kis János az ellopott birkák árából fedezte a rendszeres napi betevőt, ugyanis pénz egyikőjüknél sem volt, a birkákat meg a Suba Jóska vette meg, aki azóta már nem neki dolgozik. A vállalkozó szerint három eset lehetséges. Előfordulhat, hogy Lacika tényleg nagyon roszszul lett, és meghalt, Kis János pedig a haláleset és az ellopott birkák miatt jobbnak látta, ha eltűnik a színről. "Az sem elképzelhetetlen, hogy Pötyi részegen nekivágott a pusztának, hogy majd hazamegy. Régebben is csinált ilyet többször: volt, hogy a szőlőmben szüretelt, de lemaradt a többiektől, megitta a borukat, aztán mikor magához tért, hazaindult" – mondja Orbán. A harmadik lehetőség, hogy annak a két kocsinak lehet köze az emberek és a birkák eltűnéséhez, amelyeket az eltűnés napján láttak az emberek a felsőereki telepen. "Magánnyomozókat is megbíztam, hogy kerítsék elő. Volt, amelyik egymilliót kért. Hiába evett húsz évig az asztalomnál, most nem akart segíteni. De nincs nekem pénzem, csak tőkém" – mondja a beszélgetés végén a gazda, és a kocsihoz kísér.
Az elátkozott utca