hetilap

Globalizációellenes tüntetés Genovában. Nagyhatalmak világdiktatúrájától tartanak Fotó: Reuters

Csak Nagy-Britannia és Írország lakosai tekintenek az EU-csatlakozásra várókra nagyobb együttérzéssel, mint eddig, ami a hagyományos brit euroszkepticizmus és a Nizzai Szerződésre adott ír vétó tükrében nem ad okot ujjongásra a belépésre vágyó országok körében. Ezenközben az unió, a jelek szerint inkább a maga gondjaival van elfoglalva: az emberektől elidegenedett politikát és döntéshozást a lakosság számára is közelivé kellene tenni az EU-vezetők szerint.

Egyre növekszik a nyomás a politikusokon, hogy a közvélemény egyetértésére közvetlenebbül támaszkodjanak, minthogy a szavazók elégedetlenek a távoli uniós, de akár nemzeti intézmények döntéshozatalával is. Németországban, Ausztriában és Franciaországban már egyértelm? a bővítésellenesség túlsúlya. 

A közhangulatban bekövetkezett változások azért nem túlzottan számottevőek, ráadásul jelenleg a bővítés nem is áll a figyelem középpontjában. Nem valószín? az sem, hogy bármelyik jelenlegi EU-kormány megváltoztatná az eddigi hozzáállását a kérdéshez. Számos jelenlegi tagország meg van ugyanis győződve arról, hogy a szervezet növekedésével nagyobb súllyal fog rendelkezni a nemzetközi színtéren. Más tagok viszont éppen az ellenkezőjét várják: attól tartanak, hogy a belépő országok felzárkóztatásának költségeit nekik kell majd megtéríteniük, és attól is, hogy az EU eredeti céljától eltávolodik, ha működési elveit a még mindenki által elfogadható minimumra csökkentik. A már bennlévő országok nagyon is világosan látják, mennyit változott a szervezet, és mennyibe került az új tagok felvétele az elmúlt évtizedekben. Ugyanakkor a már felzárkóztatott újabb tagok – Görögország, Spanyolország, Portugália – féltékenyen ragaszkodnak az eddig bőkez? támogatásokhoz, és nem szívesen vennék, ha az újonnan belépőkkel kellene osztozniuk a forrásokon. 

A következő években várható eddigi legnagyobb arányú bővítés – húsz-huszonöt tagállam lesz hamarosan az EU tagja, de vannak, akik már harminc-harmincöt taggal számolnak a közép-kelet-európai országok, majd a balkáni államok, és később esetleg Törökország csatlakozásával – a világ egyik legnagyobb piacát fogja létrehozni, de a már bennlévő, és a belépésre váró országok nem kis áldozata árán. 

Nem véletlen, hogy Jack Straw brit külügyminiszter az integráció lassítása mellett tört lándzsát a minapi uniós külügyminiszteri találkozón. Straw hangsúlyozta: a szerződések gyors egymásutánja Európa-szerte elbizonytalanította a polgárokat, és döntő szerepet játszott az írországi vétóval végződött népszavazásban. Utóbbi nyilvánvalóan megmutatta, hogy az emberek nem értik, mi az az unió, és hová is tart. Az írek tartanak hagyományos semlegességük elvesztésétől, és úgy érzik: válás- és abortuszellenes törvényeik veszélybe kerülhetnek. Romano Prodi európai bizottsági elnök szerint a bővítés az ír "nem" ellenére is folytatódhat. Megjegyzése felbőszítette az ír kormányt, és jelezte, hogy a brüsszeli hivatalnokok mennyire távol vannak az emberektől. Elvileg tehát új tagok bármilyen szerződés nélkül is beléphetnének, de a már így is nyikorgó uniós intézmények nem bírnának el sokkal több terhet az összeomlás veszélye nélkül.

Az elmúlt bő tíz évben született meg a Maastrichti, az Amszterdami és a Nizzai Szerződés, míg azt megelőzően kevés változás volt. Straw kifejtette, hogy még nem sikerült elérni a változások és a stabilitás közötti egyensúlyt, ami bizonytalansághoz vezetett az európai lakosság körében. Figyelmeztetett arra is, hogy egy újabb alkotmányos változás a decemberi laekeni csúcson rosszul sülhet el, ha a vezetők nem hajlandóak közelebb kerülni az emberekhez. Ez a megjegyzés bizonyára hidegzuhanyként hatott az ultraföderalista belga vezetők számára. A britek szerint nem lenne szabad az EU vezetőinek megfeledkezni arról, hogy a szervezet nemzetállamokból áll, melyeknek történelmi érzékük jól fejlett. 

A német kormány a helyzeten úgy próbál meg javítani, hogy a fontos politikai kérdésekről népszavazást készülnek tartani. Így próbálják csökkenteni a nemzeti és európai politikával szemben érzett elidegenedést. A közvetlen demokráciára való áttérés a német parlament kétharmados többségének támogatását és alkotmánymódosítást igényel Németországban. 

Tavaly Günther Verheugen, az EU-bővítésért felelős német biztos nemzeti vitát kezdeményezett azért, hogy az európai döntéseket közelebb vigyék az emberekhez. A biztos szerint sajnálatos, hogy az eurót a németek háta mögött, jóváhagyásuk nélkül vezették be. A kormányzó koalíció pártjai, a szociáldemokraták és a zöldek is rájöttek arra, hogy ha az európai felépítményben alapvető változásokat akarnak végrehajtani, akkor azokat csak a közvélemény közvetlen támogatásával lehet végrehajtani. Ellenkező esetben félő, hogy az európai nagy terv az elidegenedés és a bizalmatlanság miatt elbukik. A népszavazás kiterjesztéséhez az 1949-es német alkotmány módosítására lenne szükség, amely azért tiltotta be a referendumokat, mert korábban Hitler a saját céljai szerint manipulálta a szavazatokat, például amikor 1938-ban Ausztria lerohanása után tartott népszavazást az Anschluss utólagos törvényesítésére. Bár Joschka Fischer német külügyminiszter támogatja a népszavazások visszaállítását, azt máris leszögezte, hogy nem lesz voksolás az EU-bővítésről.

Ausztriában a szélsőjobboldali Szabadságpárt viszont bővítéssel kapcsolatos referendum megtartásával fenyeget, bár az unió óva inti az osztrákokat. "Nagyon veszélyes népszavazást tartani, ha az ember nincs meggyőződve a győzelméről" – mondja Louis Michel, az EU-ban mostantól fél évig elnöklő Belgium külügyminisztere, aki attól tart, hogy "nagy problémát" okozna egy nemmel végződő szavazás. Persze, Haider talán pont erre számít…

Az északi országok elégedetlenségére utal, hogy Svédország, Finnország és Dánia növelni kívánja együttműködését a nagyobb uniós befolyás érdekében. Ugyanakkor Norvégia és Izland, valamint a három EU-csatlakozásra váró balti ország, Észtország, Lettország és Litvánia is szeretné, ha a szorosabb együttműködés nagyobb beleszólást eredményezne az EU-t érintő ügyekben.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek