Interjú Helmeczy László fideszes botrányhőssel
1999. 11. 27.
– Az elmúlt hetekben Ön az egyik legtöbbet szereplő politikus volt.
Jobboldali lapokban különféle bűncselekmények elkövetésével vádolják, gyanús múltúnak
és szabolcsi keresztapának nevezik. Párttársai és pártja vezetői sem állnak ki Ön
mellett, sőt úgy tűnik, már-már nemkívánatos személy lesz a Fideszben. Ön szerint
miről szól ez a "meccs"?– Arról, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében azt merte mondani egy ember: majd
mi eldöntjük, hogy ki legyen a közgyűlés elnöke, azt ne Budapesten döntsék el,
legalábbis ne pár fideszes a megyei pártirodán. "Fájdalmas" dolog, de az lesz a közgyűlés
elnöke, aki több szavazatot kap. Már az ókori görögök is úgy hívták ezt: demokrácia.– Miért nem vonul vissza, mi ad erőt Önnek a kitartásra?– Az életem nem a visszavonulásról szól, soha semmi nem hullott az ölembe.
1968-ban, érettségi után nem vettek fel az egyetemre, fizikai munkás lettem. Munka,
család – négy gyermek – mellett levelezőn végeztem el a jogi egyetemet, miközben
tanulmányi szabadságot sem kaptam, mert azt mondták: karbantartó lakatosnak nem kell
tanulnia. Mindig ügyvéd akartam lenni, de sokáig nem vettek fel ügyvédjelöltnek.
Marha sokat dolgoztam. Elvállaltam kemény ügyeket is, mint például a pócspetri rendőrgyilkosság
koncepciós perének perújrafelvételét 1989-ben, melyről Ember Mária dokumentumfilmet
forgatott. Nem voltam a rendszer "gyermeke": a szocializmusban anyámat elítélték,
a Rákosi-érában nagyapámat börtönbe csukták, apámat kirúgták a munkahelyéről,
mint a népi demokrácia ellenségét.
Magam ellenzéki ügyvédként azért csatlakoztam a Fideszhez, mert tisztának tűntek.
Nagy közfelkiáltással városi elnök lettem, pedig előtte semmi funkcióm nem volt.
Ehhez képest méltánytalan az az eljárás, amit velem csinálnak, hiszen sokat
dolgoztam ebben a csapatban, sok szellemi és anyagi támogatást adtam nekik. Most pedig
a Napi Magyarországban hecckampányt indítottak ellenem.– Ez a tény önmagában is érdekes, hiszen az említett lap sokak szerint közel
áll a Fideszhez, az Ön pártjához.– Lapnak azt az orgánumot nevezzük, amely a sajtótörvény szerint működik. Ez
pedig aszerint működik, hogy mit mondanak neki bizonyos fideszes körök.– Fura ezt egy fideszes politikustól hallani
– Vagy arról beszélünk, ami van, vagy ködösítünk! Minden kérdésükre
dokumentumokkal tudok válaszolni, és bizonyítani tudom, hogy hazudnak. A megyei főügyész
minden más médiának azt nyilatkozta, hogy nincs sem ellenem, sem gyermekeim ellen büntetőeljárás,
ennek ellenére ezek az urak továbbra is gyanúsítottnak aposztrofálnak. – Beszéltem a másik oldallal is, ők biztosak abban, hogy a párt kizárja Önt
soraiból.– Indokolják meg, miért! Az ügynek csak szenvedő alanya vagyok. Várom, hogy az
emberi jellemtelenség milyen fokozatokat ölthet. A június 6-i, szerintem törvénysértő
– a nyilvánosság előtt ugyan nem ismert – megyei pártelnöki választást sem támadtam
meg a bíróságon. Hallgattam. Írtam egy beadványt a párt elnökének, de a szennyest
nem vittem ki az utcára. Miután a megyei önkormányzat elnöki tisztéért folyó választást
megnyertem, elszabadult a pokol, pedig ezt az eseményt győzelemként is megélhették
volna párttársaim.
Ha pedig valami bajuk van velem, félreállításomat kulturáltabban is megoldhatták
volna. Például úgy, hogy 2002-ben, a listaállítás tájékán "nyírnak ki" –
hiszen ráérnek –, addig pedig "befognak az igába, hadd húzzam". Ráadásul, ha
legalább egy kis elegancia lenne ebben az ügyben, akkor nem az az illető kezdeményezte
volna a kizárásomat, aki választáson veszített ellenem. Mondja meg, morálisan hol élünk?
Ráadásul pont ő az, aki az én sokat szidott felszámoló cégemből tartotta el az egész
családját. A Kelet-Magyarország nev? újságban pedig nemrég elismerte, hogy mintegy
harminc cég felszámolásában vett részt az én vállakozásomban. – Tóth úr – akiről szó van – azt nyilatkozta, hogy amely ügyletekben ő
benne volt, azok tiszták voltak
– Hogyne! Ha én azt látom egy cégben, hogy valami nem megy rendben, akkor nem
veszek részt harminc felszámolásban, nehogy az én nevemet is besározzam. Inkább úgy
van ez, mint egy Jókai-regényben: amit nem ő csinált, az mind fekete, de amit ő csinált,
az mind fehér volt. – Azt hogy tudja feldolgozni, hogy a családját is belekeverték az "ügybe"?– Ez az, ami nehéz és rosszul esik. Úgy éli meg az ember, hogy ha engem bántanak,
az az én ügyem, mondván: én voltam hülye, amikor politizálásra adtam a fejem. De
ezeknek a gyerekeknek annyi bűnük van, hogy az én gyerekemnek születtek meg. Ez az említett
jobboldali orgánumnak nem okozott morális kérdést. Egyébként megkérdeztem az üggyel
foglalkozó újságírógyerektől, hogy mondja meg nekem: "Ön mit szólna, ha reggel nézné
a televíziót, és a kollégája anélkül, hogy az ön édesapját megkérdezné bármiről
is, elkezdené őt kétes múltúnak elmondani egy országos médiában? A média
iszonyatos hatalom. Tiszteletet nem várok, de nincs Önben morális érzés, valamiféle
küszöb? Hanem csak úgy van, hogy besétálok az ország legnézettebb műsorába és
elkezdek pocskondiázni valakit
?" Nem válaszolt.– Ön parlamenti képviselő is. Mit tapasztal a Fideszen belül?– A cirkusz óta nem találkoztunk. Lett volna alkotmányügyi bizottság, de a hó
miatt nem tudtam elmenni. Két hete egymás mellett ültünk Tóth Andrással, még beszélgettünk
is. – És a képviselők? Megfagyott a levegő Ön körül?– Nem figyeltem. Nem értem rá vele foglalkozni: "leszavaztunk", és én
igyekeztem hazajutni. – Mi a véleménye, fog Ön mellé állni bárki is?– Ezt nem tudom megmondani. Őszintén szólva, láthatja mindenki, hogy én – hétköznapi
kifejezéssel élve – nem "pofáztam", egy rossz szót nem szóltam senkire. Csak el
mertem indulni. Ez az "ügy" azért jó példa arra, hogy a "birodalomban" miről
is van szó. Ugyanis még ha a megye első, úgymond közjogi méltóságát szerzed is
meg Fidesz színekben, nekünk akkor se kellesz, ha bármilyen szinten ellent mersz
mondani. Ennek az ügynek ez az üzenete. Szerintem pedig ez ijesztő a Fidesz-tagság számára
és ennek az országnak is. Mindezt egyébként nem demokráciának hívják, hanem egyéb
"d" betűvel kezdődőnek. Most üzennek a "birodalomnak": gyerekek, a "pofátokat"
befogjátok, mert ha nem, úgy fogtok járni, mint a Helmeczy. Meghurcoljuk, hisz van egy
hozzánk közel álló sajtóorgánum, amely képes akár a családotok lejáratására
is.
Uram, ha akarja, lejátszok önnek pár telefonüzenetet. Tudja miket mondanak? Például:
vigyázzak, sofőr nélkül ne menjek sehová. Mondok önnek mást: tagadják a Napi Maóban,
hogy letiltották a televíziós szereplésemet a köztelevízióban. Véletlenül a meghívás
telefonüzeneten a rögzítőmre érkezett. Ezután elért ez a szerkesztő, és neki
akkor azt mondtam: "Kedves uram, higyje el, hogy a szombati választmányi ülés után
nem fognak engem meghívni, hiszen korábban az Aktuálisban esedékes szereplésemet is
lemondatták." Azt válaszolta: "Nem önnek lesz igaza." Azért én kötöttem az
ebet a karóhoz: "Dehogynem uram, csak figyelje meg." Vasárnap ez a szerkesztő rámondta
az üzenetrögzítőre: "Önnek volt igaza." A sajtótájékoztatómon lejátszottam
mindkét anyagot. Akkor most én hazudok? Nem, hanem ez: sajtószabadság 1999, Fidesz színek,
Magyarország, közszolgálati TV.
Ahányszor belémrúgnak, annyiszor megválaszolok, mert engem már nem lehet jobban
meghurcolni. Én sikkasztónak és piszkos gazembernek vagyok titulálva, sőt a családom
is. Semmi baj. Viszont én megmutatom, hogy a túloldalon sincsenek Grál-lovagok. Mit
veszíthetek? Semmit. Kirúgnak a Fideszből. És? Kirúgnak a frakcióból.
És? Nem adott nekem a Fidesz egy darab kenyeret sem. Milyen vesztenivalóm volna nekem?
Ügyvéd vagyok, hát nem élek meg a szakmámból?
Ettől van nekem az erőm. Amit elértem, magamtól értem el, nem a Fidesz percemberek jótékonyságából,
akaratából.
Nem vagyok hajlandó félelemben élni. A diktatúrának minden formáját elítélem, a
jobbról és balról jövőt is. Bár lehet, hogy ez ma azt jelenti: egy kicsit
genetikailag rosszul vagyok programozva.
Tovább olvasná?
Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.
Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.