Ha jól emlékszem, Lenin azt mondta egyszer, hogy Németországban nem győz a
forradalom, mert a németek csak peronjeggyel lépnek be egy pályaudvarra. Ez úgy látszik,
vonatkozik az osztrákokra is, hiszen több mint négy hétig láthattuk Bécsben a sárga
színű, külföldi-ellenes plakátokat anélkül, hogy a "demokratikus offenzíva" tüntetést
rendezett volna a nyílt rasszizmus ellen. Az ok nagyon egyszer?: egy tömeges tüntetés
megrendezése drága technikai felszerelés nélkül lehetetlen. Így hát miután Haider
pártja a választáson második lett, a "demokratikus offenzíva" a néppárthoz, a
szocialista párthoz és a zöldekhez fordult anyagi segítségért, amit meg is kaptak,
természetesen azzal a kikötéssel, hogy politikusaik is beszédet intézhetnek a tüntetőkhöz.
Persze a tüntetők emlékeztek arra, hogy hogyan viselkedtek ezek a pártok a választások
előtt, és Brigitte Ederer szocialista városi tanácsos asszonyt tojásokkal dobálták
meg, a többi politikust pedig kifütyülték vagy közbekiáltásokkal zavarták meg.
Egyedül a liberális Heide Schmidt kapott heves tapsot, hiszen ő és pártja azonnal
felszólalt Haiderék rasszizmusa ellen. Schmidt pártja azonban nem jutott be a
parlamentbe. A rendőrség 40 ezer tüntetőről szólt, a rendezők 70 ezerről beszélnek,
az igazság nagyjából a kettő között van. Annak, hogy a vártnál többen jöttek el
a tüntetésre egyik oka Haider beszéde volt, amit a tüntetés napján, november 12-én
délelőtt a Hofburgban tartott. Haider a beszéde majdnem minden mondatába belefűzte a
demokrata szót. Csakhogy egy demokrata nem vádol meg békés tüntetőket véleményterrorral
és utcai erőszakkal, ahogy ezt Haider tette. Haider lehetséges szövetségese, a polgári
néppárt (ÖVP) nyomása alá került, amely fél attól a visszhangtól, amit egy ÖVP–FPÖ
koalíció külföldön kelthet, és így arra kérte fel őt, határolja el magát saját
nácibarát kijelentéseitől. Külföldön ezeket a kijelentéseket egyértelműen
letagadta, belföldön azonban megkérdezte, ki az a Muzicant, miután Dr. Muzicantot, a bécsi
zsidó hitközség elnökét perrel fenyegette. Haider egy összeesküvésről fantáziált,
amelyet a külföld, a szocialisták és az osztrák újságírók ellene szerveztek, és
előadásában majdnem krokodilkönynyekkel a szemében kért bocsánatot "félreérthető
kijelentéseiért", amelyeket "neki tulajdonítanak". A hallgatóknak, de a kommentátoroknak
is világos volt, Haider úgy kért bocsánatot, hogy ugyanakkor odakacsintott szélsőjobboldali
bajtársaira is: "ezt meg kellett tennem, mert különben nem lehetünk koalíciós
partnerek".
Az ÖVP-vezető Wolfgang Schüssel kifejezetten helyesli Haider bocsánatkérését a "félreérthető
kijelentésekért". Ő pozitív tettnek ítéli ezt, ami – úgy látja – jót tesz a
köztársaságnak. Haider potenciális szövetségesei azt hiszik, elegendő, hogy Haider,
aki alig pár hete marginális témának nevezte a holocaust tagadását, most ezt egyszerűen
"félreérthető kijelentésnek" minősíti, és mindent megbocsátanak neki.
Az FPÖ vezetője nem kért bocsánatot azoktól a külföldiektől, akiket itt megtámadtak.
A tüntetésen megszólalt egy fekete bőr? osztrák állampolgár, aki elmondta, hogy
amikor rendőri igazoltatásra megmutatta osztrák személyazonosságiját, a rendőrök
eredeti afrikai útlevelének megmutatására szólították fel. Amikor ő az osztrák törvényekre
hivatkozott, a rendőrök rasszista szidalmakkal illették, és azt mondták, hiába
panaszkodna, a rendőrségnek úgyis mindig igaza van.
Haiderék azzal érveltek, hogy ők csak a "bennszülöttek" érdekeit védik a külföldiek
heccelődése ellen. Csakhogy az FPÖ ott nyert szavazókat, ahol alig él külföldi. Így
például a bécsi 23. kerületben, ahol a külföldiek számaránya a legalacsonyabb (7,2
százalék), az FPÖ több mint öt százalékot nyert, míg Bécs 15. kerületében, ahol
33 százalék külföldi él, a zöldek majdnem négy százalékot nyertek.
Jörg Haider azt hiszi, hogy kétértelm? nyilatkozata alapján még Izraelbe is ellátogathat.
Pártja hivatalosan közölte ezt a szándékát. Az izraeli külügyminisztériummal még
nem lépett kapcsolatba ez ügyben, de ha magánszemélyként utazik, a határőrizeti
szervek megakadályozhatják beutazását, amennyiben Izraelben nem kívánatos a jelenléte.
1999. 11. 20. (III/46)
