hetilap

Nyilván felmerül, hogy a képregény (vagy más könnyebb műfaj) alkalmas-e a holokauszt drámájának megjelenítésére. A tapasztalat azt mutatja: ez nagyon is lehetséges. Igaz ugyan, hogy a témában való elmélyülés lehetősége kétség nélkül nagyobb a hagyományos, könyv alapú irodalmi (és nem irodalmi) szövegek befogadásakor; de mi van, ha ezek ma már sokakhoz nem jutnak el? Anélkül, hogy most sorolnánk a Gutenberg-galaxis hanyatlását jelző tényeket, az nyilvánvaló, hogy a „komoly” képregény képes mélyebb üzeneteket is eljuttatni a műfaj kedvelőihez. Többnyire a fiatalokhoz, de mindazokhoz is, akik már ismerik a témát, de nem botránkoznak meg  egy fajsúlyos kérdés  – nyilván vázlatosabb – grafikus levezetésétől se. A ná­ci fajüldözést az író-rajzoló Art Spie­gelman saját családja múltján át mutatja be képregényben, sőt állatmesébe csomagolva. Később az egyik leghíresebb képregényalkotó, Will Eisner készítette el a hírhedt Cion bölcseinek jegyzőkönyvét elemző, pontosabban e máig fertőzni kész hamisítvány útját részletező, munkáját – talán azzal a szándékkal (is), hogy egyszer majd az érintettek, vagyis az összeesküvés-elméletek híveinek a kezébe kerül…

A Sid Jacobson–Ernie Colón író-rajzoló szerzőpáros sem először nyúl történelmi traumához. A 2001. szeptember 11-ét feldolgozó The 9/11 Report, majd a terrorellenes háborút bemutató folytatása nagy figyelmet keltett az Államokban. Mostani könyvükre is alaposan felkészültek: a képregényhez a Frank család életének eredeti helyszíneit is tanulmányozták, valamint számos fotót és írásos anyagot kaptak az amszterdami Anne Frank Háztól. Így nemcsak a Naplót, hanem az előzményeket és a nevezetes mű utóéletét, vagyis a kislány halála utáni történéseket is megismerjük egészen 1980-ig, Anne apja, Otto Frank haláláig.

A történet a szülők családfájával, a nácizmus előtti, asszimilált zsidóság hétköznapjaival kezdődik. Ismert tény, hogy a legtöbb európai államhoz hasonlóan a német ajkú zsidók is hazájuknak érezték az országot, ahol éltek. Anne apja és két fivére is harcolt az első világháborúban, Otto a híres Vaskereszt kitüntetést is megkapta hősiességéért. Ugyanekkor Anne későbbi nagymamája önkéntes ápolónőként szolgálta a német császárt és annak né­­­­pét. A Frank családnak a háború után, a húszas években két lánya születik, Margot és Anne. A gyerekkori idill jeleneteivel párhuzamosan a náci párt növekedését is látjuk, amely jelenség a Frankfurtban élő család derűs jövőképét egy ideig nem árnyékolja be. Végül 1933 őszén (már Hitler uralma alatt) az utolsó pillanatban szánják rá magukat az emigrációra, s akkor is csak a szomszédos Hollandiába települnek át. Ez a döntés utóbb végzetesnek bizonyul számukra, hiszen Angliába, Svájcba és az Egyesült Államokba emigráló rokonaikat később sem érte el a deportálás és a náci haláltábor.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek