hetilap

A mindeddig magyar nevet nem viselő Slow Movement (Lassúság Mozgalom) egy egyre nagyobb teret nyerő ellentrend, mely a gyorsuló világgal és hétköznapokkal helyezkedik szembe. A mozgalom 1986-ban Rómából indult útjára. Ekkor nyitotta meg a Spanyol lépcsőnél legújabb éttermét a McDonald’s. Carlo Petrini a gyorséttermek propagandatevékenysége ellen sikeres tiltakozást szervezett, melyhez az idők folyamán egyre többen csatlakoztak. Azóta a Slow Movement olyannyira kinőtte magát, hogy fokozatosan az élet más és más területein való lassítást célul kitűző trendekkel bővült. Megindultak a helyi termékeket és hagyományos ételeket, a nyugodt étkezést előnyben részesítő Slow Food; a minőségi városi élettér kialakítását célul kitűző Slow City; a gyermekeknek élvezhetőbb gyermekkort és a személyiségfejlődésükben nagyobb magabiztosságot biztosító Slow Parenting; az ökoturizmust és a természethez való közeledést támogató Slow Travel; a helyi igényekre, erőforrásokra és kreativitásra építő Slow Design; valamint a helyi gazdaságba való befektetést ösztönző Slow Money mozgalmak.
Talán nem is szükséges túlmagyarázni a mozgalom azon alapelvét, mely egyértelművé teszi, hogy a világ gyorsulása nem valós és indokolt fizikai vagy társadalmi igényen alapul, hiszen a fiziológiai észlelési és biológiai folyamatok nem gyorsultak fel olyan mértékben, mint amilyen tempót a fogyasztói társadalom diktál az embereknek. Az ideológia szülőatyjai arra szólítják fel a társadalmat, hogy ragadja meg a talán még utoljára kínálkozó alkalmat a lassításra.
A Slow Movement leginkább egy életmód, mely szerint a gyorsabb nem mindig jobb. Meggyőződése szerint az ember a tökéletes egyensúlyt akkor érheti el, ha nem űzi tovább rohanó életmódját, hanem kellő mértékben lelassítja életritmusát. A hosszú és megelégedett élethez nem elég néhány különleges élelmiszer vagy vitamin fogyasztása, annak elérése életmódváltásban rejlik. A slow-filozófia nem azt vallja, hogy mindent csigatempóban kell végezni, sokkal inkább azt sugallja, hogy a megfelelő sebességet kell megtalálni. Ahelyett, hogy csak számolnánk a múló órákat, perceket, élvezzük is azok egyedülállóságát!
Ismert 21. századi körökben bárki mondhatná, hogy igyekszik úgy élni az életét, hogy minden percét aktívan kihasználja, de sajnos mások is azt teszik. Mármint az ő minden percét akarják kihasználni. Modern korunk embere szinte mindennap azért rohan, hogy dolgát mihamarabb elvégezze, és mielőbb pihenhessen. Ez a hajszolt „embertípus” már megtanulta, hogyan kell gyorsan étkezni, aludni, utazni, pihenni, sőt még azt is, hogy bensőséges kapcsolatainak ápolását hogyan végezze el a lehető legrövidebb időn belül. Egy idő után belülről tör elő a kiáltás: állítsd meg a száguldó világot, ki akarok szállni!
Kutatások bizonyítják, hogy napjaink emberének heti 5 órával több szabadidő áll rendelkezésére, mint 30 évvel ezelőtt. Mindez a technológiai újításoknak köszönhető: a feleségek kevesebb időt töltenek házimunkával, a családok kevesebb gyermeket vállalnak, a munkavállalók hamarabb mennek nyugdíjba. Mindezek ellenére mégis sokkal elfoglaltabbak vagyunk, mint valaha.
Felszabaduló időnket valóban arra használjuk, hogy élvezzük az életadta tisztességes örömöket, és kikapcsolódjunk? Vagy pont ellenkezőleg: arra, hogy még elfoglaltabbak legyünk? Túlhajszoljuk és stressznek tesszük ki magunkat, futunk a soron következő feladat után, de amint azt elérjük, megállás nélkül száguldunk is tovább… Mégis hogyan lehet kilépni ebből az ördögi körből? A legnehezebb a kezdet. A váltás nem megy máshogyan, csak a hozzáállásunk és a szemléletmódunk megváltoztatásával. Újra kell értelmeznünk prioritásainkat és az élet dolgaihoz való közeledésünket. Úgy is mondhatnánk, hogy egy sebességfokozatot vissza kell kapcsolnunk. Egyeseknek kettőt is…
Vannak, akik hosszas önmarcangolás és töprengés után jönnek rá, hogy az életet meg kell tanulni élvezni, de van, akiket egy komoly betegség, anyagi csőd vagy kapcsolat megtörése gondolkodtat el. A ritmusváltás csak egy hosszú távra szóló, önkéntes döntés eredményeképpen tud megvalósulni. Ezek a „sebesség-visszakapcsoló” polgártársaink egy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb, kevésbé munka­­orientált életmód mellett teszik le voksukat. Felelősséget vállalnak saját sorsukért, ahelyett hogy környezetük változását várnák; tesznek azért, hogy egyéni életük valamivel jobbá váljon. Egyik módja a sebességváltásnak, hogy a nyüzsgő belvárosból nyugodtabb zöldövezetbe költözünk, esetleg kevesebbet dolgozunk, és ha megtehetjük, elfogadunk olyan állásajánlatot, amely kevesebb felelősséggel és anyagi bevétellel kecsegtet, de akár elindíthatjuk saját vállalkozásunkat is. Gyakran előfordul, hogy kevesebb munkával az ember nagyobb eredményeket képes elérni, mert egyensúlyt és motivációt talál munkájában. Így az nemcsak nagyobb megelégedettséget, de növekvő bevételeket is eredményez számára.
Az „amilyen gyorsan csak lehet” elve helyett az „amilyen jól csak lehet” elvét tartsuk szem előtt! Ez egyben a „minőség a mennyiséggel szemben” elvnek is megfelel, egészen a munkától az étkezésen át a gyermeknevelésig. Kétségkívül kihívás megtalálni az aranyközéputat, de a lényeg – ahogy Albert Einstein is mondta – az összevisszaságban megtalálni az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség.

10 lassító tipp a mindennapokra

1. Lefekvés előtt nyújtsunk 5-10 percet, és próbáljuk meg lelassítani szívverésünket, lélegezzünk mélyeket.
2. Időnként sétáljunk a szabadban, és kapcsoljunk ki a hétköznapok gondjaiból.
3. A hétvégéken szánjunk időt a pihenésre és a regenerálódásra.
4. Szenteljünk időt az étkezésre, élvezzük az ízeket és a bennünket körülvevő társaságot. Ha tehetjük, részesítsük előnyben a kistermelők és háztáji gazdaságok termékeit. (Slow Food – Ráérôs Étkezés)
5. Kertészkedjünk, sportoljunk, kiránduljunk rendszeresen.
6. Időnként terüljünk el a fűben, és bámuljuk az eget, a felhőket, a csillagokat. Megdöbbentő, hogy az áttörést hozó gondolatok legtöbbször ábrándozás közben születnek.
7. Ne „nyüzsögjünk” túlontúl a városokban esténként. Sokszor a visszavonulás vagy az aktív pihenés többet ér. (Slow Cities – Lelassult Városok)
8. Gyermekeinket úgy neveljük talpraesettségre, hogy megadjuk nekik a felelős döntés lehetőségét, ahelyett hogy mindent helyettük eldöntenénk vagy megszerveznénk. Nem mindig az a jó döntés, ha burokban neveljük őket. (Slow Parenting – Ráérôs Nevelés)
9. Utazásaink, nyaralásaink során igyekezzünk felfedezni a városok, tájak szépségét, és próbáljunk meg közel kerülni a felkeresett helyhez. (Slow Travel – Ráérôs Utazás)
10. Töltsünk tartalmas időt olvasással. (Slow Books – Ráérôs Olvasás)

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek