hetilap

A Néprajzi Múzeumban idén is megtekinthető a tavalyi év legrangosabb sajtófotóiból készített válogatás. A World Press Photo Alapítvány zsűrije 118 ország 3913 fotóriporterének 53 597 fényképéből választotta ki a 9 kategória győzteseit. Ezúttal hazai siker is született: Gárdi Balázs, a Népszabadság fotóriportere sport kategóriában szerezte meg a zsűri elismerését. A kiállítás november 16-ig, mindennap 10–18 óráig várja a látogatókat Fotó: S. L.

A 2001-es World Press Photo pályázatra a képek 67 százaléka érkezett digitális formában, igaz, az örmény származású fődíjas (Eric Grigorian) filmre fotózta egy iráni temetésen készült munkáját. Tom Ang nemzetközi hír? fotóművész, több, a témával kapcsolatos szakkönyv szerzője a MÚOSZ székházában közelmúltban tartott előadásában úgy fogalmazott, hogy az elkövetkező két évben várhatóan 400-500 százalékkal fog növekedni a digitális gépek értékesítése. Mark Millstein amerikai fotográfus, egy nemzetközi fotóügynökség budapesti vezetője pedig meg van győződve arról, hogy néhány év múlva már a mobiltelefonok olyan minőség? MMS készítésére lesznek alkalmasak, amelyek nélkülözhetetlenné teszik a készüléket a jövő fotóriportere számára. Jelenleg elképzelhetetlen egy-egy sajtóesemény úgy, hogy a fotóriporterek túlnyomó többsége ne digitális készülékkel jelenne meg, s egy részük mobiltelefonja és laptopja segítségével azonnal ne küldené el felvételét az őt megbízó média vagy hírügynökség központjába. 

Örülhetünk hát a digitális fényképezés kevesebb, mint egy évtized alatt bekövetkező, elképesztő méret? fejlődésének, mégis sokak számára kérdéses, hogy saját célra melyik irányba invesztáljanak be, ha fényképezőgépet szeretnének vásárolni. Kétségtelen, hogy a digitális géppel elért gyorsaság (azonnal látható a felvétel, sőt, akár otthon is kiprintelhető), valamint a filmre fordított költségek megtakarítása hosszú távon mindenképpen a digitális technika mellett szólnak. A digitális képből akár hagyományos fotópapírra nagyított print is készíthető, ráadásul a digitális kép szkennelés nélkül rögtön számítógépre tölthető, nyomtatott sajtóban felhasználható, és elektronikus levélben is továbbküldhető. Ha a képminőségen akarunk javítani, ezt – megfelelő program által használt "digitális laborban" – komputerünkön gyorsan megtehetjük. Arra a kérdésre tehát, hogy van-e még értelme filmes géppel vesződni, egy nagy forgalmú, mindkét technikával dolgozó fővárosi fotólabor vezetője ezt mondta: "aki egy évben csak kétszer veszi elő a kameráját, mondjuk húsvétkor meg nyaraláskor, annak teljesen fölösleges még digitális gépbe beruházni". 

Több neves fotográfus, fotóművész pedig – elmondásuk szerint – azért nem vásárol digitális fényképezőgépet, mert szerintük nem adja azt a top minőséget, amit megszoktak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a filmre dolgozó profi fotósok is csak úgy tudnak versenyben maradni a piacon, ha jó minőségben beszkennelik – azaz digitalizálják – a filmet vagy diát, amire dolgoznak. Ezzel már majdnem eldőlt a kérdés, hiszen tágabb értelemben maga a szkenner is egy "digitális reprófényképezőgépnek" minősül. Ennek a módszernek előnye, hogy az archivált film a digitális kép esetleges sérülése, elvesztése esetén is mindig rendelkezésre áll, illetve a szükséges nagyítás méretéhez igazodva bármikor újra szkennelhető, akár óriásplakátméretre is. Hátránya, hogy időigényes és költségesebb, mintha rögtön a film helyébe lépő fényérzékeny felületre (CCD) fotóznánk. Valószínűsíthető tehát, hogy az árak csökkenésével és a minőség javulásával ezeknek a művészeknek egy része is átáll majd digitális technikára. 

A potenciális vásárlók többsége a kivárásra épít: egy-egy jó minőségű, új termék ára ugyanis a kiélezett versenyben akár egy-két hónap alatt is jelentősen csökkenhet. Éves távlatokban pedig az ár/érték arány javulása nem kérdéses. Példának okáért: az 1995-ben megjelent Kodak DCS 460 digitális fényképezőgép potom 12 ezer dollárért nem tudott annyit, mint a közelmúltban kifejlesztett és 900 dollárért megvehető legújabb Canon termék, az EOS 300 D. 

Arra a kérdésre, hogy milyen jövő vár a hagyományos, filmes fényképezés szerelmeseire, Tom Angnek az a válasza: minden bizonnyal megmarad, azonban jelentősen háttérbe szorul a fényképezésnek ez az ága, és a felhasználható filmek termékkínálata is jelentősen le fog csökkeni. A szakember ahhoz a folyamathoz hasonlította a jelenséget, amikor a fényképezés több, mint másfél évszázaddal ezelőtt történt feltalálása fokozatosan a háttérbe szorította – de meg nem szüntette – a képkészítésben és ábrázolásban addig egyedülálló festészetet. 

Azoknak a fotólaboroknak egy része, amelyek a hagyományos filmes technológia mellett nem fejlesztettek a digitális technológia irányába, megszűnt vagy komoly gondokkal küzd. Egy ilyen, korábban jól menő labor vezetője például kérdésünkre úgy felelt, hogy idei forgalmuk a felére esett vissza a tavalyihoz képest. Ugyanakkor szemmel láthatóan jó forgalmat bonyolít le az egyik fővárosi, kézi nagyításokat készítő fekete-fehér labor, pedig áraik érthető módon jóval meghaladják az automata berendezésekkel tömegtermelésre ráállt színes laborok díjszabását. Szemmel láthatóan kielégítenek egy stabilnak mondható rétegigényt.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek