Kulturális vonatkozásban a számos felszólaló egyikeként Levendel Ádám médiaszakértő arról beszélt, hogy a minket körülvevő viszonyok gyors változása megnehezíti az előrelátást. A média mint reklámhordozó követi a gazdaság átalakulását, s mint szórakoztató eszköz univerzalizálódik, hisz a tévénéző világ 80-90 százaléka ugyanazt a filmet nézi – néhány nap eltéréssel. Elhangzott, hogy az említett gyorsaság tulajdonképpen a média legelemibb érdeke, hisz ez a gyorsaság az, amely biztosítja a média kulturális monopóliumát.
Kunszt György építészmérnök a jövő építészetéről beszélt. Az elkövetkezendő időkben az energiafelhasználás fokozott korlátozására kerül sor, ami esetünkben a napenergia építészeti felhasználását jelenti, ez egyébként már a 70-es években megindult. A napkollektorok alkalmazása vizuálisan is befolyásolja majd az épületek homlokzatképzését. Az irodaházak nyomasztó sablonossága ellen létrejött kritikai építészet egyre inkább a partvonalra szorul, s így a másságot képviselő tervezők mind kevesebb megbízáshoz jutnak. Szó esett arról is, hogy a hajdani városok templomközpontú berendezkedése helyébe centrumként a bankok és a bevásárlóközpontok léptek, egy másfajta szakralitás hordozóiként.
Kamarás István szociológus a vallások aspektusából vizsgálta a konferencia tárgyát. Úgy véli, hogy eleinte a privát vallásosság növekedése lesz jellemző, de ez a barkácsolt vallásosság rövid ideig tart majd. A vallás itt-ott kikerül az állami és politikai dimenziókból, majd újra összefonódik vele, s a "keresztény kurzus"- szer? jelenségek világszerte megfigyelhetők lesznek. Mindezek mellett ma a modernizációt magába szívó, fundamentalista pünkösdi kereszténység erősödése észlelhető, mely a jövőben még jelentősebbé válik. Az ökumenére pedig nem lát komolyabb reményt. Kamarás kitért a főként a katolikus egyházban tapasztalható hanyatlásra a papok létszámát illetően, melynek következtében az egyház ellaikusodása, a civilek fokozott szerepvállalása várható. Ennek folyományaként a közösségek maguk fognak saját köreikből papot választani, s így a katolikus egyházban egy civil engedetlenségi mozgalom jelenik meg, melynek eredményeként bizonyos püspökök engednek majd a nyomásnak, mások kiközösítenek, véres harcokban konfrontálnak. A jelenlegi magyarországi helyzettel kapcsolatban a felszólaló megjegyezte: "Néha úgy ébredek, mintha keresztény kurzus lenne most is."
Veres András irodalomtörténész a művészetek válságáról óvatos derűlátással nyilatkozott. Beszélt az opera, a koncertmuzsika, az előadóművészet hanyatlásáról, valamint a művészet visszaszorulásáról a magánéletbe, melynek következtében nem jöhet létre nagy stílus, hisz ma nincs igazi közösség, igazi hit és akarás, avantgárd kiválasztottságtudat. Az irodalmi élet pedig a pártállam idején infantilizálódott, a pályakezdő nemzedék nyugatra exportált. A mai generációnak jobbak ugyan a lehetőségei, de ma már nem a tehetség a mérvadó. Színvonalas folyóiratok tűnnek el, kevésbé színvonalasak virágzanak. Az irodalmár a kultúra megújulásában visszahúzó erőként a politikát jelöli meg. A tévét, videót és internetet a fogyasztó öntudatára apelláló, csábító hatalomként jellemzi, amelyek szerinte kábítószerfüggőséghez hasonló erős megkötözöttséget eredményeznek.
Varga Csaba szociológus a Stratégiakutató Intézet felmérései alapján a mai értelmiséget alapvetően két táborba sorolja aszerint, hogy egy modern új pokol, vagy egy utópikus aranykor bekövetkeztét várja-e. Előbbi szerint a jövő felfoghatatlan, befolyásolhatatlan és önpusztító, míg az utóbbi azt megérthetőnek és befolyásolhatónak látja. Összességében megfigyelhető, hogy már évtizedek óta nincs mindent átfogó jövőkép, mert ami van, az széttöredezett. (Finta Szilvia)
2000. 11. 25. (IV/48)
