hetilap

Nagy múltú történet    Fotó: Somorjai

Szinte egy kézen meg lehet számolni azokat a jelentősebb próbálkozásokat, amelyek
sikerrel vitték mozivászonra a tengeralattjárós történeteket. Időben visszafelé
haladva Tony Scott filmjét, Az utolsó esélyt (1995) érdemes megemlíteni. Gene Hackman
és Denzel Washington parádés játéka egy elképzelt szituációt tár elénk, melyben
orosz lázadók vették át az uralmat az orosz atomrakéták bázisa felett. Az amerikai
Alabama nukleáris tengeralattjárón az elromlott rádió miatt nem tudják, mi a végső
parancs: lőjenek vagy ne?

A sorban következő, Vadászat a Vörös Októberre (1990) még a Szovjetunió
felbomlása előtt készült, Sean Connery és Alec Baldwin főszereplésével. Ebben a
litván származású kapitány, Marko Ramius disszidálni akar a legújabb
atom-tengeralattjáróval, de mind a szovjetek, mind az amerikaiak üldözőbe veszik.

Az alapfilm azonban, ami nélkül sosem lesz teljes a felsorolás: Wolfgang Petersen Das
Boot című, 1982-ben készült remekműve. Az Egyesült Államokban óriási meglepetést
okozó, hat Oscar-díjra jelölt mozi ma már klaszszikusnak számít. A maga idejében ez
az alkotás a feszültségteremtés terén is újat hozott azzal, hogy a lélektani síkra
koncentrált. Az 1941-ben játszódó film német szemszögből tárja elénk a második
világháború tenger alatti világát. Mindezt azért is érdemes megemlíteni, mert a
Das Boot látványtervezőjét szerződtették aztán az U–571-hez.

Ezek után az sem meglepő, hogy sok hasonlóság van a két film között. Az U–571
története 1942-ben játszódik, amikor a németek továbbfejlesztették az úgynevezett
Enigma-rendszert – ez egy szigorúan titkos rejtjelező volt –, és mintegy kilenc
hónapig a német kódok feltörhetetlenné váltak a szövetségesek számára. Ekkor
indította el Hitler a Dobpergés-hadműveletet is, amely egy mindent elsöprő
tengeralattjáró-támadás volt az Egyesült Államok keleti tengerpartja ellen. Mostow
mint író, úgy szerkesztette meg a film cselekményét, hogy benne van a Brit Királyi
Haditengerészet 1941. májusi, illetve 1942. októberi akciója, valamint az Egyesült
Államok 1944. júniusi fogása, melyek során zsákmányoltak egy-egy Enigma-berendezést
az U–110-ről, az U–559-ről, illetve az U–505-ről. A hitelesség érdekében a
forgatókönyvíró számos második világháborús szakértővel konzultált, többek
között David Balme-mal, azzal a bátor brit tiszttel, akinek a parancsnoksága alatt
zsákmányolták az első Enigma-gépet 1941 májusában. Neki annak idején az a
rémisztő feladat jutott, hogy lemenjen a parancsnoki hídról az ellenséges
tengeralattjáró belsejébe, azt kockáztatva, hogy lelövik a németek. Blame szerint a
történetből nagyon valósághű, izgalmas film készült.

Annak ellenére, hogy Mostow filmje időrendjét, eseménysorát tekintve fikció, ennek
nem érezni a hatását. A vízbe csapódó mélytengeri bombák, a hajótest rázkódása
a modern hangzásnak és vizuális effekteknek köszönhetően átélhetővé teszi a
vásznon látottakat –, ezúttal tehát esemény- és nem szereplőközpontú
feldolgozásról van szó. A film a rendezés és a látvány szempontjából egyaránt
megéri a jegy árát.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek