A női festészeten belüli modern vonulatot képviselők vitathatatlan érdeme, hogy
koruk, az art deco vizuális nyelve mellett felelevenítettek olyan korábbi irányzatokat
is, mint a Die Brücke expresszionizmusa vagy a primitivizmus, melyek hazánkban nem
tudtak korábban meghonosodni – emeli ki a Művészet áprilisi száma. (A kiállítás
alcíme is erre utal: Elfelejtett modernizmus a 20-as 30-as évek művészetében.)
Az összegzések szerint a XX. század művészetébe a legtöbb új színt a nők hozták.
Felmerülhet a kérdés: voltaképpen miben más – ha más egyáltalán – a női művészet,
és ezen belül a női festészet, hiszen a "piktorínák" éppúgy festettek (női!)
aktokat, vallásos témájú képeket, csendéletet, tájképet vagy portrét, mint férfi
társaik.
A női festészet különlegessége, mássága nem annyira témaválasztásában, mint inkább
a színek eltérő használatában és egyfajta szokatlan látásmódban keresendő.
Loránt Erzsébet például, aki sokak szerint az egyik legeredetibb tehetség a
csoportban, korabeli kritikusának találó megfogalmazásában "fogalomfestő".
Posztexpresszionista képein – Ski, Zongoraszó, Zsákhordók, Öldöklés – leginkább
színekkel és lendületes vonalvezetéssel fejezi ki azt az érzetet és lelkiállapotot,
ami az adott történéshez kapcsolódhat.
Endresz Alice is hangulatokat tár elénk zsánerképszerű, kissé groteszk, de többnyire
derűsen humoros, lendületes vonalú kompozícióin. Éjszakai mulató cím? olajfestményén
egymás mellett háromféle különböző indulat is megjelenik, amit a testtartások,
gesztusok, arckifejezések szuggesztíven fejeznek ki.
Nőkről lévén szó, természetesen az anya-gyermek kapcsolat témája sem hiányozhat a
"palettáról". Sztehó Lili Kompozíció cím? képe a hagyományosabb, idealizált
változatok közé sorolható, Muzslai Kampis Margit alkotása – Szoptató anya címmel
– azonban nélkülöz minden vallásos felhangot; a fásultan mogorva, riadt tekintet?
munkásasszony és keblén önfeledt mosollyal szendergő csemetéje szokatlan ugyan, de
realistább felfogást és egyfajta szociális érzékenységet tükröz.
A minden tekintetben – stílusban és koloritásban is – sokszínűnek mondható kiállítás
szervezői hangsúlyozzák, hogy a bemutatás nem teljes. Ennek ellenére változatos és
érdekes adalékul szolgálhat a női lélek búvárainak és a modern művészetek kedvelőinek
egyaránt.
1999. 12. 18. (III/50)
