hetilap

A Glover család. Több nyelven beszélnek

– Philip, már jó ideje ismerjük egymást, de én még mindig nem tudom, mivel
is foglalkozol pontosan...

– Négy másik kollégámmal együtt a brit és a magyar kormány közötti kulturális
együttműködés keretén belül kerültünk Magyarországra. Összesen tehát öten
vagyunk angol szaktanácsadók, akiknek feladata a magyarországi angoltanárok továbbképzése.
Ez egyrészt iskolákban történő szaktanácsadást jelent, másrészt szakmai kurzusok,
konferenciák megszervezését, valamint olyan angol nyelv? központok létrehozását,
ahol nyelvkönyveket, anyagokat, kazettákat biztosítunk az angoltanároknak. Mostanra 20
ilyen központ felállítását sikerült megvalósítanunk, ezek közül az egyik
Szegeden található. Amit én személy szerint fontosnak tartok még, hogy magyar stábbal
dolgozunk, akik tovább folytatják a munkát, ha mi elmegyünk.

– Hosszú ideig éltél Törökországban. Elmondanád, milyen hasonlóságokat vagy
különbségeket észleltél az ottani és az itthoni helyzet között, már ami a
nyelvtanulást és a nyelvtanítást illeti?

– Valóban hosszú időt, három és fél évet töltöttem Isztambulban. A magyar iskolák
felszereltségét sokkal jobbnak tartom, mint a török iskolákét, itt azért komoly összegeket
költöttek számítógépekre, videóra, magnóra, fontos berendezésekre. Igen, a magyar
oktatási infrastruktúrát kielégítőnek tartom, nem mondom, hogy fantasztikus, de ha
akarjuk, jól meg lehet oldani a dolgokat ezekkel az eszközökkel is. A törökországi
helyzet sokkal szegényesebb… Ha a diákokat nézzük, én nagyon nagy lehetőségeket látok
a magyar diákokban, kiemelkedő képességűeknek tartom őket. Ami pedig a tanárokat
illeti, szerintem mindkét országban meglehetősen alulfizetett rétegről van szó, még
akkor is, ha tudjuk, hogy a törökországi tanárok fizetése kétszerese a magyarországi
tanárok fizetésének. Ez például az angliai normához mérten nagyon kevés. Ha már a
tanároknál tartunk, megragadom az alkalmat, mert szeretnék eloszlatni egy félreértést…
Szerintem nincs jobb egy magyar nyelv? angoltanárnál, az anyanyelvi beszélők hosszútávon
sohasem lehetnek olyan jók...

– Hát ez nagyon érdekes... Miért gondolod így?

– Azért, mert ők is ugyanazokat a tanulási folyamatokat járták végig, mint diákjaik,
sokkal jobban megértik egymást, és így tovább. Ha pedig a "piac" oldaláról nézzük,
Magyarország anyagi okok miatt nem engedhet meg magának túl magas kvalitásokkal
rendelkező anyanyelvi beszélőket. Következésképpen akik jönnek, vagy képzetlenek,
vagy valamilyen túlfűtött kulturális érdeklődés hozza ide őket. Ez nem baj, csak
ha a motiváció nem a tanítás, hanem valami egészen más, nem tudnak megfelelően
koncentrálni feladataikra. Jó forrás lehet egy képzetlen anyanyelvi beszélő ott,
ahol 5–6 magyar nyelv? tanár van – pláne, ha kap tőlük némi támogatást –, de
csak forrás, lehetőség, semmiképpen sem egy elengedhetetlen eszköz.

– Mit gondolsz, mi az egyik leggyengébb pontja a magyar oktatásnak?

– Hát… ez egy nehéz kérdés. Nos, én igazából az iskolák vezetésével nem
vagyok megelégedve… Azzal, ahogyan az iskolaigazgatókat kiválasztják. Hogy ki lesz
az igazgató, általában választás útján dől el, de ha a testület választ, nem
biztos, hogy a legképzettebb személynek ad vezetői státust.

Furcsának találom, hogy az iskolaigazgatóknak nem kell menedzsmentet tanulniuk, elég,
ha saját szakterületükön jók, pedig az egész feladat nem erről szól… Egy jó
igazgatónak nagy számú munkaerőt kell tudnia vezetni, milliós összegekről kell döntenie
az iskola költségvetésében… Ezek inkább vezetői és pénzügyi kvalitásokat igényelnek,
hasonlóan egy nagy cég vezetéséhez.

A másik probléma szerintem magában a tanárképzésben rejlik… Az elmúlt években
olyan absztrakttá és elméletivé vált például a bölcsészképzés, amit én túlzásnak
tartok. A kezdő tanárok úgy állnak először az osztályuk elé, hogy végighallgattak
egy elméleti metodológiai kurzust, valamint 15 órát gyakoroltak egy iskolában… Közben
4–5 évig teljesen elméleti dolgokkal foglalkoztak. Ezt én nagyon aránytalannak
tartom. Sokkal több gyakorlati képzés kellene.

A harmadik dolog pedig az, hogy nincs felállítva olyan objektív értékelési mérce a
magyar oktatásban, amely alapján meg lehetne mondani, hogy például egy átlagos képesség?
16 éves diák mit tud, mi az a minimum, amit tudnia kell. Hogy mi mihez képest ötös
vagy négyes vagy hármas… Vagy ha van valakinek egy érettségije, az mit fog tudni
biztosan, és mit nem…

– Török származású feleséged van, a kislányaid pedig remekül beszélnek mind
angolul, mind törökül, mind magyarul... Hiszen ez már nem is bilingvizmus, hanem
trilingvizmus!

– Igen, én ezt valóságos csodának tartom... Olyan behozhatatlan előnynek, amely
csak keveseknek adatik meg. Szinte félelmetes, amint Szedef, a nagyobbik lányom – noha
még csak öt éves – egy lélegzetvétellel hadar valamit nekem angolul, az édesanyjának
törökül, a kis barátnőjének, Zsófinak pedig magyarul... Ilyenkor mindig elcsodálkozom,
milyen végtelen lehetőségek rejlenek az emberben. A könyvek azt írják, hogy a két-,
illetve háromnyelv? gyerekek sokkal kreatívabban gondolkodnak, mint az egynyelvűek. Több
oldalról látják a világot...

– Október 9–10–11-én egy nagyszabású konferenciára kerül sor Szegeden, a
Csongrád megyei Pedagógiai Intézetben: ez lesz a 8. Nemzetközi IATEFL– HUNGARY
Konferencia. Tudnál egy kis ízelítőt adni a programból?

– Ez a sok furcsa bet? a konferencia nevében talán kicsit nehézkes… Létezik egy
nemzetközi szervezet, angliai központtal, amely az angoltanárokat tömöríti
(International Association of Teachers of English as a Foreign Language). Ennek magyarországi
ága rendez most Szegeden konferenciát, amelyet nemcsak az angoltanárok, hanem az angol
nyelvvel valamilyen szinten kapcsolatban állók is nagy izgalommal várnak… Azt hiszem,
kitűnő angoltanárok vannak Magyarországon, a lelkesedésüket nagyra értékelem. Most
a konferenciára több mint 400 tanárt várunk, ami az összes magyarországi létszámnak
mintegy 20–30 százalékát teszi ki. Ezenkívül legalább 40 diákot, akik segítenek
a konferencia lebonyolításában, és nem utolsó sorban nemzetközileg elismert előadókat:
Medgyes Pétert, Magyarország egyik legnagyobb szaktekintélyét, akinek könyvei külföldön
is nagyon kelendőek. Charles Aldersont, a lancesteri egyetem professzorát, aki immár két
éve dolgozik a magyar vizsgareformon, Della Summer szótárszakértőt, aki a híres
Longman szótárak készítésében vesz részt Angliában, David Martint, aki New Yorkból
érkezik, s elsősorban a siket nyelvtanulók tanulási folyamataival foglalkozik, Mark
Powellt, aki pedig az üzleti angol nyelv tanításának a mestere. Azt hiszem, izgalmas három
nap előtt állunk… Mondanám, hogy a konferenciára minden érdeklődőt szeretettel várunk,
de hát annyian jelentkeztek, hogy egyszerűen nincs több hely… Minden információt
feltettünk az internetre, legalább ott legyen hozzáférhető.

– Köszönöm a beszélgetést, a konferenciához pedig sok sikert kívánok!



Az érdeklődők számára részletes anyag található a konferenciáról az
Interneten: http://server.pedszolg–kht.sulinet.hu/

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek