Ez egy véleménycikk.
Nem én, és nem most találom ki, hogy az ideológiák többsége azért születik, hogy a saját lelkiismeretünket csitítsuk vele (vagy csapjuk be). Értem én, hogy nehéz rossz lelkiismerettel élni, az pedig, hogy hogyan menti fel (vagy nem menti fel) magát, mindenkinek személyes harca. Az ideológia gyártással, és főleg azok nagy nyilvánosság előtt történő hirdetésével viszont az a helyzet, hogy mielőtt szétkürtöljük, végig kéne gondolni, hogy milyen hatása van a társadalomra. (Bárcsak megtette volna ezt a történelemben sok ideológus.)
És milyen hatása van a házasság ósdiságát és a “közös megegyezésen alapuló szexuális szabadságot” hirdető tanoknak? (Félreértés ne essék, nem azért merem leírni, mert okosabb lennék azoknál a férfiaknál, akik az elmúlt időszakban ezt hangoztatták, hanem azért, mert a képlet másik felén vagyok. Nő vagyok.) A nők társadalmi és főleg családon belüli kiszolgáltatottságának növelése. Nagyon szépen hangzik ugyanis “hogy mindkét fél”, “közös beleegyezés”, de – főleg azoknál a családoknál ahol a gyerekek kisebbek, vagy más oknál fogva állandó gondoskodást igényelnek –
valakinek csak meg kéne etetni, le kéne fektetni, esetleg meg kellene szoptatni a gyerekeket este (vagy máskor). És feminizmus ide vagy oda, a gyakorlatban ezt, fizikai és lelki okokból is kifolyólag többnyire a nők csinálják (nagyon sokan örömmel és szabad akaratból).
De még azt is meg merem kockáztatni: ha éppen nem is az anyuka végzi el az esti teendőket, a felszabaduló szabadidőben nem is vágyik nagyon másra, mint a korai lefekvésre. A közös megegyezésbe csomagolt ideológia a gyakorlatban nem jelent mást, mint hogy a monogámiát, vagy a feleség szülés utáni alakját, vagy esetleg fáradságát nehezen viselő apukák lelkiismeretét torzítva, felszabadítja őket arra, hogy máshol keressék azt, amit otthon (szerintük) nem kapnak meg.
“Hiszen a másik fél is megteheti.”
Mégse anyukák érvelnek bőszen a monogámia elavultsága mellett. Mert nekik nem a félrelépés “szabadsága” hiányzik, hanem az a férfi, akivel megegyeztek abban, hogy segítik egymást jóban-rosszban, és akire éppen szükségük lenne, és akit ezek az ideológiák egyre távolabb visznek attól, hogy részt vegyen a gyerekekkel járó lelki és gyakorlati feladatokban.
Köszi hát, a nagy gondolatokat. Várjuk, legközelebb mi jön.