MEGALKUVÁS NÉLKÜL! A világ rohamléptékben változik, a hírek cunamija könnyen betemethet. Egy valami azonban nem változik: az ügy, amelyet a Hetek az olvasóival közösen képvisel. A hit, a család és a nemzet szeretete. Az előfizetésével most ön is támogathatja ezt a fontos munkát: részletek a hetek.hu/elofizetes oldalon.
Galilea legkiterjedtebb rejtekhely-komplexumát tárta fel az Izraeli Régészeti Hatóság Tibériástól 12,5 kilométerre északra, az ókori Hukkoknál. A területet Józsué könyve is megemlíti a 19. fejezet 34. versében.
A rejtélyes alagútrendszerben eddig összesen nyolc rejtekhelyet találtak a régészek. Az ásatás során több száz törött agyag- és üvegedényt, egy különleges gyűrűt és egyéb lenyűgöző leleteket is találtak a szakértők, illetve segítőik.
Az ásatás során olyan leleteket tártak fel, amelyek a zsidó nép történelmének drámai epizódjairól tanúskodnak - többek között arról az időszakról, amikor a zsidók a rómaiak ellen lázadtak fel Bar Kohba vezetésével i. sz. 132-136 között. A területen olyan menedékhelyeket találtak, melyeket a lázadó zsidó csoportok alakítottak ki a Római Birodalommal szembeni ellenállás céljából.
A kutatók arra jutottak, hogy az ősi Hukkok település lakói az i. sz. 66-ban bekövetkezett első felkelés és a Bar Kohba-felkelés támogatása jegyében rejtekhellyé alakították át a helyi vízgyűjtő ciszternát. A római fenyegetés miatt pedig az ásás mellett át is törték a mikve egyik falát, és alagutat ástak, melyet más, földalatti járatokkal kötöttek össze.
Bar Kohba-felkelés korabeli érmét találtak három másikkal együtt izraeli régészek a Júdeai-sivatagban, melyeket Kr. u. 132-re datáltak. Az Izraeli Régészeti Hatóság most önkénteseket keres a júdeai barlangokban márciusban végzett 10 napos további feltárásokra.
Egy ritka érmét, amelyen az "Eleázár pap" név és az "Izrael megváltásának első éve" felirat olvasható, mintegy két hete fedeztek fel a Júdeai-sivatag egyik barlangjában, a Matzok Hahetekim természetvédelmi területen - jelentette be hétfőn az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA).
Az érmét, amelyet három másik, ugyanabból a korból származó, "Simon" nevet viselő érmével együtt fedeztek fel, Kr. u. 132-re datálták, a Bar Kochba-lázadás idejére, amikor a római uralom elleni zsidó lázadók a nehezen megközelíthető sivatagi barlangokat használták rejtekhelyként.
Az IAA sajtóközleményében megjegyezte, hogy az "Eleázár a pap" felirat Eleázár Hamodáj rabbira utalhat, aki rabbi Akiva idején rabbi Jóhanán ben Zakkáj tanítványa volt.
Az érmét, amelyen egy datolyapálma és szőlő vésetei is láthatók, a Júdeai-sivatag barlangjainak feltárása során fedezték fel.
A 12 éves Daphna Filshteiner nemrég a Hod Hasharonban található Tel Qana lelőhely környékén túrázott, amikor váratlanul egy különleges ókori leletre bukkant: egy bogárszerű kőre, amelyet 3500 évvel ezelőtt egyiptomi amulettként használtak - közölte Facebookon az Izraeli Régészeti Hatóság.
„Kémleltem a földet, hogy tüskéket és sima kavicsokat keressek, és egyszer csak felkaptam egy érdekes követ. Megmutattam anyámnak, aki azt mondta, hogy ez csak egy közönséges kő vagy gyöngyszem. De aztán megláttam rajta egy díszítést, és makacsul ragaszkodtam hozzá, hogy ez több annál, ezért rá is kerestünk a neten” - magyarázta.
„Ott több olyan kőről láttunk fotókat, amelyek hasonlítottak ahhoz, amit találtunk, és rájöttünk, hogy ez valami különlegesség, és azonnal felhívtuk a Régészeti Hatóságot”
– tette hozzá. A leletet Dr. Yitzhak Paz, a hatóság bronzkorban jártas szakértője vizsgálta meg.
Szerinte a lelet az egyiptomi Újbirodalom időszakából származik, körülbelül 3500 évvel ezelőttről, és két skorpió látható rajta. Dr. Paz szerint akkoriban „a skorpiószimbólum az egyiptomi Szelket istennőt jelképezte, akit többek között a terhes anyák védelmezőjeként tiszteltek. Az amulett másik dísze a nefer szimbólum, amely egyiptomi nyelven azt jelenti, hogy „jó” vagy „kiválasztott”. Van rajta egy másik szimbólum is, amely úgy néz ki, mint egy királyi bot”.
Ami pedig a bogárformát illeti, a szkarabeuszt az ókori egyiptomiak szent állatnak tartották, és az új élet szimbóluma volt számukra, mivel trágyagolyókat készített, amibe a tojásait is rakta, hogy aztán új élet, az utódai keljenek ki belőle. Ez szolgált tehát a formatervezés alapjául az egyiptomi mesterembereknek.
A Nílus-delta térségében egy ősi katonai laktanya feltárása során egy 3300 éves kardra bukkantak, melyre II. Ramszesz egyiptomi fáraó neve volt gravírozva - közölte az egyiptomi Régiségek Legfelsőbb Tanácsa még a hónap elején.
A Nagy Ramszesz néven is ismert II. Ramszesz több mint 60 éven át uralkodott az i. e. 13. században, és jelentős katonai hódításokat és monumentális építkezéseket rendelt el. Mindezek mellett pedig a vérvonal folytonosságára is volt gondja: több mint 100 gyermeket nemzett. Ennél is érdekesebb azonban, hogy gyakran őt szokták azonosítani azzal a fáraóval, aki a Bibliában szerepel Mózes második könyvében, az Exodusban, amely arról szól, hogy a zsidók több évszázados rabszolgaság után Mózes vezetésével hogyan hagyták el Egyiptomot, hogy aztán belépjenek az ígéret földjére - írja a Times of Israel.
A tanács közleménye szerint a Tell Al-Abqainban - Alexandriától mintegy 30 kilométerre délre - található lelőhely egykor része volt azon katonai előőrshálózatnak, amely az egyiptomi Újbirodalmat volt hivatott védeni a líbiai és tengeri portyázó csapatoktól. Az Újbirodalom kora, melyet általában a Kr. e. 16. század a Kr. e. 11. század közé datálnak, volt az ókori Egyiptom aranykora mind hatalmi, mind kulturális befolyás tekintetében.
A kard érdekességét adja, hogy azt szokatlanul jó állapotban találták meg, és valószínűnek látszik, hogy egyfajta státuszszimbólum volt, amit presztízsből tartott magánál a tulajdonosa, aki minden bizonnyal egy „viszonylag magas rangú személy” volt.
A kutatóknak csaknem 14 évükbe telt, hogy fát növesszenek az ősi magból, amelyet a régészek az 1980-as évek végén ástak ki egy barlangból. A „Sába” névre keresztelt, rejtélyes példány mostanra mintegy 3 méter magasra nőtt. A Communications Biology című folyóiratban szeptember 10-én megjelent tanulmány szerint DNS-, kémiai és radiokarbon-elemzéseket is el tudtak végezni a fán, amelyek új nyomokat tárnak fel eredetéről.
A mag, amelyből Sába nőtt, a tanulmány szerint Kr. u. 993 és 1202 közé datálható.
Figyelemre méltó, hogy a kutatók szerint a kifejlett példány lehet a bibliai „cori”, egy gyantás kivonat forrása, amelyet
Mózes 1. könyvében, Jeremiásnál és Ezékielnél a gyógyítással hoznak összefüggésbe.
„A bibliai 'cori' (balzsam) régóta vita tárgyát képezi” - írták a kutatók a tanulmányban. Az anyag Gileád történelmi régiójához kötődik, amely a Jordán folyótól keletre, a Jarmuk folyó és a Holt-tenger északi vége között fekszik. Most, Sába újraélesztésével a csapat úgy gondolja, hogy végre megfejtette a rejtélyt.
A rendkívül ritka és igencsak szokatlan gravírozással ellátott kőpecsétet a Templom-hegy déli falának közelében találták meg a szakértők az Izraeli Régészeti Hatóság és a Dávid Városa szervezet által végzett ásatások során.
Dr. Filip Vukosavović régész-asszirológus, aki a pecsétet tanulmányozta, elmondta, hogy „Ez volt az első alkalom, hogy egy szárnyas „dzsinnt” - vagyis oltalmazó mágikus alakot (ábrázoló leletet) - találtak az izraeli és a regionális régészeti (munkálatok során).
Szárnyas démoni alakokat ismerünk a Kr. e. 9-7. századi neoasszír művészetből, és (ezeket hajdan) egyfajta őrdémonnak tekintették.”
Mint azt a Régészeti Hatóság Facebookon közölte, a pecséten egy óhéber betűkkel írt név, valamint egy szárnyas alak ábrázolása látható. Dr. Yuval Baruch és Navot Rom, a Hatóság szakértőinek elmondása szerint „a fekete kőből készült pecsét az egyik legszebb (állapotú lelet), amelyet az ókori Jeruzsálem (területén) folytatott ásatások során valaha is felfedeztek, s azt a legmagasabb művészi színvonalon készítették el”.
Az alak mindkét oldalára óhéber írással az lett felvésve, hogy „LeYehoʼezer ben Hoshʼayahu”. A kutatók ez alapján úgy vélik, hogy a tárgyat, amelyen eredetileg csak a démon képe szerepelt, amulettként viselte egy Hoshʼayahu nevű férfi a nyakában, aki vezető pozíciót töltött be a Júda Királyság közigazgatásában. Hatalmánál és státuszánál fogva ez a Hoshʼayahu megengedhette magának, hogy olyan pecsétet viseljen, amelybe egy félelmetes alak (képét) véstek, mely a hatalom jelképét testesítette meg. „Úgy tűnik, hogy a tárgyat egy helyi kézműves készítette - egy júda (törzséből származó), aki a tulajdonos kérésére készítette az amulettet. Nagyon magas művészi színvonalon készült” - emelte ki Dr. Vukosavović.
Szerintük a tükörírással gravírozott tárgy nemcsak amulettként funkcionált, hanem dokumentumok és oklevelek hitelesítését is szolgálta tulajdonosa számára. A rajta fúrt lyuk célja pedig éppen az volt, hogy láncra lehessen fűzni.
Hatalmas kőfejtőt tártak fel izraeli régészek, mely az egyik legnagyobb kőbánya, amit valaha is találtak Jeruzsálemben, és amely úgy tűnik, hogy a Második Templom időszakának végéről származik - amikor Jézus Krisztus földi szolgálata is zajlott.
A 3500 négyzetméteres bányaterületet a jeruzsálemi Har Hotzvim iparterületen az Izraeli Régészeti Hatóság ásatásán tárták fel, amely csupán az egyik szakasza az egykori impozáns ókori kőfejtőnek.
Az ásatás során a régészek tucatszámra találtak különböző méretű építőkövet, illetve tártak fel kőfejtő- és daraboló vájatokat, melyek körvonalai a kibányászott kőtömbök méreteire utalnak. A lenyűgöző méretű köveket valószínűleg a Második Templom kései időszakában, Nagy Heródes király uralkodása (i. e. 37-4 között) alatt használhatták a királyi építkezési projektek valamelyikében.
A Szentírás fekete-fehér szövege friss színt kapott a régészeti textíliák festékanyagainak azonosítására irányuló átfogó projektben együttműködő kutatók közös erőfeszítéseinek köszönhetően. Egy ritka, kevesebb mint két centiméteres textildarab kínálta a valaha talált legkorábbi bizonyítékot arra, hogy a pikkelyes rovarokat vörös színezékek előállítására használták.
A töredéket 2016-ban fedezték fel a Júdeai-sivatagban található „Koponyák barlangjában” az Izraeli Régiségügyi Hatóság (IAA) és a Héber Egyetem által végzett ásatások során. A kutatócsoportot Dr. Naama Sukenik, az IAA munkatársa, valamint Zohar Amar és David Iluz, a Bar-Ilan Egyetem professzorai vezették, és az Izraeli Tudományos Alapítvány támogatta.
Megállapították, hogy a 3800 éves textília egy bizonyos tölgyfán élő pikkelyes rovarból, azaz kermészből származó festéket tartalmazott, amelyet a Bibliában is előforduló „Tola'at Hashani” (skarlátféreggel) azonosítottak .
A jellegzetes skarlátvörös színt az ókori világ egyik legértékesebb és legdrágább festékanyagának tartották, és az ókori kereskedelmi dokumentumokban, köztük a Kr. e. 1425-ből származó, Mezopotámiából származó ékírásos táblákon számos említés található a kermészről, egy tölgyfáról, amely a bogarak forrása volt.
„A Bibliában a tölgyfa pikkelyes rovaraiból kivont festékanyagot „skarlátvörös” néven említik”
- nyilatkozta Zohar Amar professzor a Bar-Ilan Egyetemről.
A Bibliában huszonötször fordul elő utalás a „skarlátvörös” színre. Gyakran említik a kék (Tekhelet) és a bíbor (Argaman) mellett, amelyek az ókori világ legértékesebb és legtekintélyesebb színei voltak, és fényűző ruhákkal, a Szent Sátor textíliáival kapcsolatosan is megjelentek a szövegben.
Az Izraeli Régészeti Hatóság és a Tel Aviv-i Egyetem régészei egy hatalmas, legalább 9 méter mély és 30 méter széles várárkot tártak fel Dávid városánál a Jeruzsálemi Falak Nemzeti Parkban. A felfedezés 150 éves munka gyümölcse.
A kiterjedt kőfejtéssel létrehozott árok hajdan hatalmas csatornát képezett, amely elválasztotta Dávid városát a Templomhegytől és az Ophel területétől.
A várárok mindkét oldalát merőlegesen kifaragott sziklák tették átjárhatatlanná. Bár eleinte nem volt világos a sziklába vájt árok rendeltetése, a kitartó ásatások és a korábbi felfedezésekkel való összekapcsolás, összevetés segített abban, hogy a kutatók rájöjjenek, az árok az alsóváros északi védvonalának részét képezte egykor.
Dr. Yiftah Shalev, az Izraeli Régészeti Hatóság ásatási igazgatója elmondta, hogy „az árok kialakításának időpontja ismeretlen. Jeruzsálemben az ilyen jelentős építkezési terveket és kőfejtéseket általában a középső bronzkorra – vagyis körülbelül 3800 évvel ezelőttre (az i. e. 2. évezred elejére) - datálják. Ha tehát a várárkot ebben az időszakban vésték ki (a kőből), akkor az a város észak felőli védelmét szolgálta – ami a Dávid-város lejtőjének egyetlen gyenge pontja.”
Az eddigi legrégebbi, 3300 évesre becsült, mélytengeri vizeken haladó hajó maradványaira bukkantak Izrael földközi-tengeri partjainál - jelentette be az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) csütörtökön.
A világ eddig fellelt legősibb mélytengeri hajóján, Izrael északi partjaitól kilencven kilométerre több száz érintetlen amforát is találtak, 1,8 kilométeres mélységben a tenger fenekén. A hajót a Földközi-tenger keleti részén működő, Energean nevű földgázkutató és -kitermelő vállalat egyik rutinszerű tengerfenéki felmérésekor találták meg, majd jelentették az IAA-nak, amely megindította a feltárását.
A hajó rakományát, az amforákat, vagyis a cserépből készült tárolóedényeket a régészek késő bronzkori,
kánaáni kultúrából valónak datálták, vagyis 3300-3400 évesre becsülik.
"Úgy tűnik, hogy a hajó akár egy vihar, akár egy, a késő bronzkorban nem szokatlan kalóztámadás miatt válságba került és elsüllyedt. Ez az első és a legrégebbi hajó, amelyet a Földközi-tenger keleti részén, kilencven kilométerre találtak a legközelebbi parttól" - nyilatkozott Jakob Sarvit, az IAA tengeri részlegének vezető régésze.
"A helyszín feltérképezése egyértelművé tette, hogy
az elsüllyedt hajó mintegy 12-14 méter hosszú volt, és több száz cserépedényt szállított,
melyek közül néhány látható volt a tengerfenéken. A tenger mélye egy második edényréteget rejt, és úgy tűnik, hogy a hajó fagerendáit is eltemette az iszap" - közölte Sarvit. A rakomány cserépedényei alapján viszonylag olcsó tömegtermékeket szállítottak, például olajat, bort és egyéb mezőgazdasági termékeket, köztük gyümölcsöket.
Gera Zoltán a Heteknek: Nem a legkönnyebb utat választottam, de a helyemen vagyo...
Interjú a futballmezt edzői öltönyre cserélő legendával »
Ezekre az eseményekre évek múlva is emlékezni fogunk
Válogatás az év legjelentősebb eseményeiből »
Így lehet megbékélés zsidók és arabok között
Interjú Shilo Ben Hod izraeli messiáshívő dicséretvezetővel »
