A Hetek ünnepi előfizetői akciójában a nyomtatott és online hetilap csomagra előfizetők között több mint 80 értékes nyereményt sorsolunk ki. A fődíj egy Dacia Sandero személyautó. Minden az akció keretében előfizető olvasónk hetekes maszkot kap ajándékba. Részletek a hetilapban és a hetek.hu/elofizetes oldalon.

A Kaukázus több ezer méter magas hegyvonulatai (legmagasabb pontja az Elbrusz, 5642 m) természetes védelmi vonalat jelentenek az északi és déli népek között. Hosszú ideig az északi lovas népek vezettek hadjáratokat átkelve a Kaukázuson az attól délre található méd, perzsa, majd hellenisztikus civilizációk ellen, de később megfordult a kocka, és a hegyvonulat a délről támadó muzulmán (arab, mongol, oszmán török) hadak ellen nyújtott védelmet Európának.

Az átjáróknak ezért kiemelkedő stratégiai jelentősége van.

A két legfontosabb átjáró a Kaukázus és a Kaszpi tenger között húzódó Derbent-szoros, és a Kaukázus közepén található Dariel hágó (Alán szoros). Ezek az átjárók a történelem során többek között perzsa, hun, kazár, arab, alán,mongol, oszmán-török és utoljára – a mai napig – orosz fennhatóság alatt álltak és állnak.

Kaukázusi Albánia (ami ma nagyjából Azerbajdzsánnak felel meg) a 6. században perzsa politikai befolyási övezethez tartozott, ugyanakkor vallási szempontból a tőle nyugatra található keresztény Örményországhoz kapcsolódott. Az ország keresztény hitre térítése fokozatosan, több lépcsőben zajlott le.

Kereszténység majd iszlamizáció

A párthus eredetű Arsakuni-dinasztiából származó Urnayr, a kaukázusi Albánia királya vagy fejedelme 314-ben Örményországba látogatott, ahol őt Világosító Szent Gergely (287-325) az örmények apostola személyesen keresztelte meg. Az egyház megszilárdulásában ifjabb Szent Grigoris püspök (331-339) játszott kulcsszerepet, aki Világosító Szent Gergely unokája volt, és egyúttal ő lett az ország első pátriákája, más néven katholikosza (eredeti jelentése egyetemes püspök, az örmény apostoli egyház legfőbb feje és pátriárkája is). Őt a hagyomány és a krónika szerint nagyapja szentelte fel a kaukázusi Albánia püspökének. A püspök, illetőleg katholikosz-szentelés eme hagyománya egészen 590-ig maradt érvényben: kaukázusi Albánia egyházfőjét az örmények katholikosza szentelte fel.

Az 5. században történtek törekvések a szászánida uralkodóház részéről, hogy a kaukázusi albánok, örmények, grúzok tagadják meg keresztény hitüket és térjenek át a zoroasztriánus vallásra, ámde ez a törekvésük sikertelen maradt.

A 602-628 közötti perzsa-bizánci háború megroppantotta a Szászánida Perzsa Birodalmat, mely 643-681 között szinte ellenállás nélkül lett az akkor már a fél világot meghódító Arab Kalifátus (kalifa=utód, Mohamed utódja) martalékává. Ezzel egyidejűleg Kaukázusi Albánia is a kalifátus uralma alá került. Az arab hódítók meghagyták illetve megerősítették a korábbi tartományúri intézményt. A 7. század végétől kezdve kaukázusi Albánia az első arab-kazár háború egyik legfontosabb hadszíntere lett.

Ebben a háborúban a kazárok oldalán a kaukázusi hunok is résztvettek. Erre az időre esik a Hunok Országának evangélizációja.

A két tűz közé került Kaukázusi Albánia uralkodójának, Varaz Trdat fejedelemnek a célja az országát pusztító hunok megbékítése volt.

Ezért küldött egy főpapot, Izrael püspököt missziós céllal a Hunok Országába. 

A Kaukázus déli előterében a 8-9. században kezdetét vette a kaukázusi albán lakosság intenzív iszlamizációja. Ez a folyamat elsősorban az ország alacsonyabban fekvő vidékein erősödött fel, míg a hegyvidéki területeken, főleg a Georgiával és Örményországgal határos tartományokban és a zárt völgyekben megmaradt a kereszténység.

A mai Azerbajdzsánban ezért ma muszlim többségű lakosság él, míg Örményország, Georgia és Oszétia-Alánia megmaradt keresztény többségű ország.

750-ben az Omajjád kalifátust (kalifa=utód) felváltotta az Abasszida kalifátus. Az utóbbi kevésbé agresszív politikát folytatott. Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy ekkora már lényegében kialakultak a mai muzulmán világ körvonalai: az Arab-félsziget, Afrika északi partvidéke, Kis-Ázsia, Mezopotámia, a Közel-Kelet, Észak-India muzulmán terület lett. Bizánc még 700 évig keresztény ország maradt, területe az arab, majd az oszmán török támadások következtében folyamatosan zsugorodott, végül 1453-ban maga Konstantinápoly, Bizánc fővárosa is elesett hódító Mohamed oszmán-török uralkodó ostroma következtében. Konstantinápoly ettől kezdve a muzulmán hitre tért Oszmán Török Birodalom fővárosa lett.

Hegyi Karabah-konfliktus

A középkor utolsó évszázadaiban Hegyi Karabah Timur Lenk mongol hadvezér hadseregének nyári szállása, pihenőhelye volt hadjáratai idején.

Timur volt az első igazi iszlám fundamentalista hadvezér, a Bajazid oszmán-török szultánnal folytatott háborúja idején a Fekete-tenger parti városok keresztény örmény lakosságát ő irtotta ki teljes alapossággal. Egyébként Bajazid maga nem volt iszlám fundamentalista, az ő birodalmában biztonságban éltek az örmény kereskedők.

A teljesen vad gyűlölet az I. világháborús törökországi örmény holokausztra vezethető vissza.

Összegezve: A kaukázusi Karabah Köztársaság és Azerbajdzsán közötti ellenségeskedés oka egyrészt a Szovjetunió felbomlásával azerbajdzsánhoz került őshonos örmény kisebbség szeparációs törekvése, másrészt a korábban keresztény kaukázusi Albánia lakosságának 6-8. században bekövetkezett iszlamizációjára és az ebből adódó civilizációs különbségekre vezethető vissza.

Felhasznált irodalom: A kaukázusi Albánia története, Budapest, 2019. 315. (Nagy Kornél (ford.))