Napjainkban nagyjából 300 000 ujgur él az országban, akik közül nagyjából 300 tartoznak az egyre növekvő evangéliumi közösséghez. Az ország dél-keleti csücskében (ahol sokan még mindig az ősi pásztoréletmód szerint élnek a sztyeppék világában) élő ujgur evangélista, Rico a térség kapcsán elmondta, hogy „Van itt körülbelül 25 ujgur falu, amelyet még nem ért el az evangélium.”

Rico a Kínához közel eső, kies régióban született és nőtt fel, és mint elmondta, családja éveket töltött azzal mind Kazahsztánban, mind a kommunista Kínában, hogy Jézus Krisztus tanításait eljuttassa az ujgur néphez. Az elmúlt években ugyanakkor a Kínában élő ujgurok súlyos üldöztetésnek voltak kitéve, melynek részét képezték a tömeges letartóztatások, a megfigyelés és a pekingi kormányzat kulturális elnyomása. Ez pedig komoly kihívást jelentett számukra.

„Az ujgurok már majdnem egy évezrede muszlimok, így ez a fajta gondolkodásmód beépült a mentalitásukba és az életmódjukba”

- magyarázta Rico, hozzátéve, hogy az utóbbi években a dolgok megváltoztak. Egyre több ujgur fedezi fel a kereszténységet – egyesek a személyes átalakuláson keresztül, mások pedig a vidéki falvakban élőkkel való kapcsolatfelvételnek köszönhetően.

Az egyik kelet-kazahsztáni hívő, Gulnisa úgy nyilatkozott, hogy muszlim háttérrel rendelkezik, és öt éven át krónikus betegséggel küzdött, mielőtt megtért volna a Biblia Istenéhez.

„Rosszul voltam, és 5 évig nem hagytam el az otthonom. Olvastam a Koránt és muszlim rituális imákat mondtam el, és eljártam még a mullákhoz (muszlim papokhoz – a szerk.), illetve olyan (emberek)hez is, akik tarotkártyát használnak, de nem találtam segítséget” – emlékezett vissza. Ezt követően viszont – mint mondta – valami megváltozott. Jézus megjelent neki álmában.

„Maga Jézus jelent meg nekem álmomban”

 - mesélte Gulnisa. „Valami labdaszerű, fehér gombolyag volt a kezemben, ami kibomlott, és az út fehér volt, és Jézus azt mondta, hogy ez a miénk. (És) rám mosolygott." Gulnisa eleinte nem tudta, ki is ez a „Jézus”, de elhatározta, hogy kideríti.

„Kerestem Jézusról képeket az interneten, és akkor jöttem rá, hogy Ő olyan, mint az álmomban látott férfi, aki fehérbe volt öltözve, és ragyogó fény áradt belőle” - fogalmazott.

Gulnisa annak a kisebb házi gyülekezetnek a tagja, amit Marat és Nurlikiz vezet, akik Nyugat-Kazahsztánból költöztek a faluba, hogy megosszák az evangéliumot az ujgurokkal. Mint elmondták: „Az élet itt nagyon, de nagyon nehéz. Amikor először költöztünk ide, egész héten sokkos állapotban voltunk, nem tudtuk, mit tegyünk. Egy pajtában laktunk, nem volt pénzünk, csak ültünk és sírtunk, hogy mit tegyünk.” Majd elmondták, hogy „Elkezdtünk imádkozni, és meghallottuk Jézus hangját: Ne sírj fiam és lányom, adok nektek erőt, csak tegyétek meg, amit mondok nektek."

És ők meg is tették, aminek nyomán napjainkban, két évvel az említett nehézségek után már körülbelül egy tucat ember jár el heti rendszerességgel az istentiszteleteikre, s a növekedés tovább folytatódik.

(CBN)