Milyen rendszerváltást hoz majd a sátorok ünnepének beteljesedése?

Miképpen az őszi ünnepek sora teljes sötétségben, az újhold homályában kezdődik, úgy a kürtzengés napjának beteljesedése is Isten tolvajként történő visszatérésével és a mennyben kihirdetett korszakváltással teljesedik be. Jóm kippúr nehéz napjai már némi reménysugarat hoznak a fekete égen a próféták által előre jelzett nyomorúság csúcspontján, Izrael futásakor, de a telihold csak a hónap közepén tér vissza. Amikor újra fény hasít át az éjszakán, eljön a szukkót, azaz a sátorok ünnepe, amikor a Megváltó Úr megalapítja királyságát a Földön. Ez lesz a beteljesedése nem csupán az Izraelnek adott ünnepi ciklusnak, de a Miatyánk híres kérésének is: „jöjjön el a te országod”. De mit is jelent pontosan az, amikor Jézus lesz a legfőbb Úr a Földön?

A Millennium természete

A Szentírás idevonatkozó szakaszai alapján az Egyház révbe érése és Izrael maradékának helyreállítása után Jézus Krisztus a nemzetekhez fordul. Jóel próféta a könyvében, illetve Jézus az Olajfák hegyén elmondott beszédében tanít a népek megrostálásáról, a nemzetek megítéléséről. Akik méltónak találtatnak (az Isten népéhez való viszonyuk alapján), azok a népek nemzeti létformában léphetnek át az új korszakba. Akkor valósul majd meg az, amiről Pál ír a Róma 15:9-ben: „A pogányok pedig irgalmasságáért dicsőítik Istent, amint meg van írva: Annak okáért vallást teszek rólad a pogányok között, és dicséretet éneklek a te nevednek.”

A bibliai utalások alapján úgy tűnik, ez az aranykor még nem jelenti Jézus Krisztus állandó jelenlétét a Földön. Pontosan ezért fog felépülni az Ezékiel utolsó fejezetei (40–48) szerinti Templom, mert az, aki annak helyét átveszi, nincs folyton a Földön (mint megtudjuk a Jelenésekből: a mennyei Jeruzsálemben nincs Templom, mert Jézus Krisztus mellett nincs rá szükség). Lesznek persze megjelenései vagy úgy is mondhatnánk: audienciái, de alapvetően a mennyekből uralja a világmindenséget; méghozzá a szent Egyházzal az oldalán (1Péter 2:9).