Ez egy véleménycikk. 

Természetesen a baloldali sajtó sem ment el szó nélkül az esemény mellett. A Spiegelben is cikk jelent meg Orbán látogatásáról, amelyben elismerték, hogy a klub nem tehette meg, hogy a magyar miniszterelnök kérését visszautasítja, mert az diplomáciai bonyodalmat okozott volna, de megtehették volna, hogy szivárványos zászlókba borítják a helyszínt, amit Orbán meglátogat.

Ez csak annyiban érdekes, hogy ezek szerint a Bundesliga klubok raktáraiban szivárványos zászlók lapulnak, amit fasiszták elűzésére használnak a németek (ugyanis pár órával a látogatás előtt jelentkezett csak a klubnál a miniszterelnök stábja) vagy Németországban a lakossági igények kielégítésére bőséges mennyiségben találhatók szivárványos zászlók, hogy váratlan esetekben ripsz-ropsz be lehessen szerezni, mondjuk óvodai ünnepélyekre vagy esetleg idősotthonok évzáróira, vagy hogy egy meccsen ellássák a hazai szurkolótábort. 

Mindenesetre a Spiegel cikke jelzi azt, hogy milyen „értékrend” határozza meg a német közélet alapvonalait, vagyis milyen ideológiai felfogás alapján fasisztázik az egyszerű német állampolgár. (Érdekes, hogy mostanában munkásegyletek alapkérdése a genderideológia védelme. Nehéz elképzelni, hogy a klasszikus munkásmozgalom körében az ipari munkásokat egykor a nemváltás szabadsága izgatta volna. De mindegy. Németország ma mindenben a világ progresszívjeinek vezető ereje kíván lenni. Vagyis teljes ipari, technológiai és hatalmi gépezetével dolgozik azon, hogy az egész világon győzelemre juttassa a genderideológiát.)

Ebben a helyzetben nem is az az érdekes, hogy egy munkáshagyományokkal rendelkező klub szurkolói miként gyalázzák egy ország demokratikusan megválasztott miniszterelnökét, nem is arról szól, hogy a magyar miniszterelnök megítélése hogyan áll „civil” környezetben. Hanem inkább azt mutatja meg, hogy hogy működik egy újhiedelmek által irányított gyűlöletvezérelt társadalom. Németországban ez a történeti helyzet abszolút ismerős, még akkor is, ha ma már mások irányítják ezt a gyűlölethullámot, mint egykor. 

Ha a magyar miniszterelnököt rasszistának lehet nevezni azért, mert a kontrollálatlan migráció és más kontinensről származó népcsoportok irányított betelepítése ellen kiáll, ha kirekesztőnek lehet nevezni azért, mert gátat vet a gyermekeket veszélyeztető gendertörekvéseknek, ha fasisztázni lehet azért, mert a szabadság és tolerancia köntösébe bújtatott német hatalmi törekvésekkel szemben gátat képez, és a német közvélemény annyira manipulálva van, hogy bármikor beleugrik egy központilag vezérelt gyűlölethullámba, akkor a szabadság nagyon komoly veszélyben van Európában.

A közéleti társasjáték egyik visszatérő eszköze, a szocialisták és liberálisok által alkalmazott „elhatárolódás”, így válik a kirekesztés eszközévé. Németország nem sokat, maximum színeiben változott a mai napig is az ellenkező vélemények hangoztatóira, bárkire kimondatják a „birodalmi átkot”, mint Luther idejében.

Németország, úgy látszik ebbe az irányba halad. Láthattuk már az elmúlt években ezt, amikor Petry Zsoltot, a Hertha kapusedzőjét meghurcolták a véleménye miatt, vagy amikor provokációt szerveztek a magyar válogatott ellen és a német-magyar mérkőzés előtt genderzászlóval gyalázták meg a magyar Himnuszt, és a német hatóságok zaklatták a meccsre érkező magyar szurkolókat. Csak egy dologban bízhatunk, hogy ez a felfogás nem válik általánossá Európában. És remélhetőleg ez a felvetés nem pusztán költői.

(Hetek)

A Hetek 25 éve küzd a magzatgyermekek védelméért, áll ki a természetes családok mellett, valamint a hit és szólás szabadságáért. Ha számodra is fontosak ezek az ügyek, legyél te is a támogatónk!