Ez egy PR cikk

A képeslapok és fényképek gyűjtése valóságos szenvedély

Ha megkérdezel egy gyűjtőt, pontosan el tudja mesélni majd annak a darabnak a történetét, amivel az egész elkezdődött. Emlékezni fog a helyszínre, az időre, a részletekre, az izgalomra, amikor az első radírt meglátta az írószerbolt polcán, egy köteten megállt a mutatóujja az antikvárium polcán, vagy élete első zsebórája rabul ejtette őt a bolhapiacon.

Racionálisan talán meg sem lehet magyarázni, miért gyűjtünk bizonyos tárgyakat. Ha szerencsénk van, vágyunk tárgya legalább valamelyest valós értéket képvisel a piacon. A régi fotók és képeslapok szerelmeseinek népes a tábora, elég a Fortepan.hu sikerére és az oldal forgalmára gondolni, ha számszerűsíteni szeretnénk varázs hatását.

Amelyik fotónak nincs hangulata, azt retusálni sem lehet rendesen – tartja a szakma. De mi az a megfoghatatlan miliő, ami rávesz minket, hogy a bolhapiacon a mellé a doboz mellé guggoljunk, amiben százéves régi fényképek és retro képeslapok sorakoznak ismeretlen emberekről?

Itiner kezdő gyűjtőknek fotókhoz és képeslapokhoz

Nem úszod meg a régi fotók és képeslapok gyűjtését, ha szenvedélyesen rajongsz a történelemért és a képekért. Ha azért vásárolnál fényképeket vagy ódon levelezőlapokat, hogy később haszonnal adhass túl rajtuk, érdemes előre tisztában lenni vele, milyen tényezők határozzák meg egy régi felvétel vagy kép értékét. Típusától függően egy kép többe kerülhet, ha eredeti darab, vagy kevesebb példányban készült. Az eredeti példányok sokkal drágábbak, mint az utánnyomások. Ám ha jó minőségű utánnyomást találsz, fontos, hogy a nyomtatás dátuma a lehető legközelebb legyen az eredeti kiadásához.

A kép állapota döntően befolyásolja az értékét, minél kevésbé sérült, annál értékesebb. Tovább növeli egy fénykép értékét, ha a kép készítője híres vagy egy megbecsült fotóstúdióból származik.  Fontos tisztában lenni a régi képek jelentős társadalmi hatásával. Mivel szorosan kapcsolódnak a történelemhez, a történelmi személyekhez és eseményekhez, e képek egy része ikonikussá vált az idők során.

„Mindenek fölött legérdekesebb fölfödözés”

1839-ig csak művészi alkotásokon, festményeken, szobrokon, rajzokon láthattuk, hogyan néz ki a világ. Aztán jött a fényképezés, aminek a célja az volt, hogy a valóságot konkrétan a látható formában visszaadja.

Pontosan ezeknek a régi fotóknak köszönhetjük, hogy tudhatjuk, hogyan néztek ki a 19. század fontos személyiségei, vagy hogy zajlott le egy közel 200 évvel ezelőtti esemény, és ez adja értékük egy részét. Ma ezek a fényképek nagy értéket képviselnek egyediségük miatt is, hiszen már soha többé nem lehet megismételni. A régi fotók gyűjtése végeredményben a történelem megőrzését jelenti. Aki haszonszerzés céljából kezd gyűjteni, annak néhány dolgot érdemes előre tudnia.

Mielőtt az 1880-as években feltalálták volna a filmet, a képalkotás során különféle eljárásokat alkalmaztak a fotográfiák elkészítéséhez. Régi fényképeket gyűjtők számára ez azért fontos, mert közvetlenül befolyásolják a fénykép értékét: azok hiányát, állapotát és minőségét. Az első eljárás a dagerrotípia volt, ami az őt feltaláló Louise-Jacques-Mandé Daguerre-ről kapta a nevét. Bár már 1837-ben is készült dagerrotípia, első alkalommal 1839. január 6-án a francia La Gazette de France adott hírt a vegyész különleges képalkotási találmányáról. A mai értelemben nem volt sokszorosítható, ezért minden megmaradt dagerrotípia gyakorlatilag egyedi műtárgy.

Bár valószínűleg több száz dagerrotipista működött hazánkban annak idején, ma mindössze 44-et tudunk megnevezni, és mindössze közel ezer dagerrotípia maradt fenn. A dagerrotípia annál értékesebb, minél korábbi. Mivel a legtöbbjük portré, az kevésbé számít különlegességnek, kivéve, ha hírességet ábrázol. A tájkép, csendélet, akt, esemény fotója megsokszorozza az értéket. A hazánkban vagy a Monarchia területén készült felvételek a legértékesebbek, mivel nagyon ritkák. Az országban található dagerrotípiák jellemzően külföldről kerültek hozzánk, a legkevésbé az amerikai felvételek értékesek. Csak a hibátlan, jó állapotú dagerrotípia ér valamit. A legkisebb és a legnagyobb képek többet érnek a sztenderd méretnél, bár meglehetősen ritkák a miniatűrök.

Egy másik, Magyarországon is megjelent fotózási eljárás a fotoheliogravür, ami egy olyan nyomdakészítési, alapvetően sokszorosító eljárás, ami kiváló mélynyomatot eredményez. Budapesten több műhelyben is készítettek fotogravurákat, így számos és sokféle nyomat fennmaradt. Gyűjteményben inkább csak azért érdemes őriznünk néhányat, hogy képviseljék a műfajt.

A fotók értékét a koruk mellett meghatározhatja az állapotuk is: minél hibátlanabbak, annál többet érnek. Az is nyilvánvaló, hogy az aláírással ellátott fotográfiák, különösen, ha ismert ember kézjegye látható rajtuk, értékesebbek. A képeslapok esetén is meghatározó a lapok állapota, de például az is, hogy postatiszták-e. Számít a koruk és a származási helyük, valamint az is, hogy valamilyen különleges eseményhez köthető-e a kiadásuk.

Hol lehet régi fényképeket és képeslapokat találni?

Bolhapiacokon és antikváriumokban még mindig rendszeresen árusítanak régi képeket, emellett hagyatékból származó fotókat és képeslapokat is találhatunk. Ezek az értékesítések már gyakran a neten történnek, mégpedig a használt tárgyak eladására specializálódott oldalakon. A mi kedvencünk az online piacterek közül a Vatera, amelyen többféle szűrési lehetőséggel lehet élni a képeslapok és fényképek esetén is. Előbbieknél beállítható az oldalon, hogy színes vagy fekete-fehér, esetleg egyéb színű lapokat keresel-e, hogy magyarországi vagy külföldi képeslapok szerepeljenek-e a kínálatban, és az is, hogy milyen téma szerint válogassa le őket az oldal. A fotóknál beállíthatod a szűréshez a témát, a fotó hordozóanyagát vagy azt, hogy milyen állapotú fényképeket keresel.

(Fizetett PR cikk)