Az írást a neokohn közölte magyar fordításban, ebből szemlézünk most részeket. 

A szerző emlékeztet arra, hogy a Hamász kivégezett a tavaly október 7-én elrabolt izraeli túszok közül hatot, több mint 300 napos fogság után. 

„Mint az azóta élve kimentett túszoktól tudjuk, a Hamász természetesen megkínozza az izraeli foglyokat. Megerőszakolják őket. Megverik őket. Éheztetik őket. Nap mint nap megalázzák és pszichésen kínozzák őket. Sokukat ki is végezték”

– írja a szerző, aki megdöbbentőnek nevezte azt, hogy ahelyett, hogy „a szívszorító hírre a Hamász elítélésével és azzal a követeléssel reagáltak volna, hogy Izrael harcoljon a győzelemig; ahelyett, hogy felszólították volna Izraelt, hogy végezzen ki az október 7-i terrortámadásban részt vevő, jelenleg izraeli börtönökben fogva tartott Hamász-terroristák közül ugyan annyit, vagy többet – az izraeli ellenzéki vezetők a Knesszetben csatlakoztak az anarchista csoportokhoz, és Benjamin Netanjahu miniszterelnököt hibáztatták, amiért a palesztin terroristák meggyilkolták a hat túszt.”

Caroline Glick szerint „Beni Gantz, Jair Lapid, Jair Golan és alvezéreik egy emberként csatlakoztak azokhoz a baloldali csoportokhoz, amelyek 2019 óta tömeges zavargásokkal, politikai erőszakkal és általános káosszal igyekeznek Netanjahut kiszorítani a hatalomból, és felszólították az izraelieket, hogy a kivégzésekre válaszul vonuljanak az utcára, és erőszakkal buktassák meg a kormányt.”

A publicista úgy véli, hogy Lapid, Ganz, Golan; az izraeli média 90 százalékának és a baloldal többi képviselőjének viselkedése felveti a kérdést: „vajon elment az eszük?”

A Hamász október 7-én azért ejtette a túszokat, mert vezetőjük, Jahja Szinvár pontosan felismerte, hogy a túszok Izrael gyenge pontját jelentik. I”zrael 1985-ben 1150 terroristát engedett el az izraeli börtönökből, cserébe három izraeli túszért, akiket az Ahmed Dzsibril Népi Front Palesztina Felszabadításáért Főparancsnoksága tartott fogva Szíriában. A kiszabadultak között volt Ahmed Jaszin, aki két és fél évvel később megalapította a Hamászt.” – emlékeztet rá Glick.

Jaszin és az alku keretében kiszabadult terroristatársai arra használták szabadságukat, hogy a terrorizmust taktikai kellemetlenségből Izrael létére való stratégiai fenyegetéssé változtassák, és a következő két évtizedben terrorhadjáratok hullámait vezessék.

„Ezért a Dzsibril-alku megtanította Izrael ellenségeit arra, hogy az izraeli túszok aduászok. Október 7. tizenhárom évvel korábban, 2011 októberében született, amikor Izrael 1027 terroristát, köztük Szinvár-t is szabadon engedte az IDF őrmesteréért, Gilad Shalitért, akit a Hamász terroristái 2006 júniusa óta tartottak túszként fogva.” – írja Glick.

Szinvár stratégiája a háború kezdete óta ugyanaz: a nemzetközi nyomást és a belpolitikai nyugtalanságot felhasználva arra kényszeríteni Izraelt, hogy engedjen a követeléseinek. Ha ő és a Hamász képes túlélni, a Hamász nyer. Nyilvánvaló, hogy a túszok kulcsfontosságú eszközt jelentenek célja eléréséhez.” – emlékeztet rá Caroline Glick. 

A túszok a felvett videókban Benjamin Netanjahut hibáztatják szenvedéseikért, és azt követelik, hogy a kormány hajoljon meg a Hamász követelései előtt, különben a terroristák megöli őket. Minden felelősséget Izraelre hárítanak, mintha a Hamász csupán reagálna a kormány intézkedéseire. Azt sugallják: hogy a túszok élnek-e vagy halnak, Izrael döntése, nem a Hamászé.

„Más szóval, a videók egyetlen célja a kormány destabilizálása azáltal, hogy elhitetik a nyilvánossággal, hogy a kormány – és nem a Hamász – tartja fogva a túszokat”

– írja a publicista, aki szerint a hat izraeli túsz kivégzése tudatos volt, hogy ezzel destabilizálják és megosszák Izraelt. 

Caroline Glick úgy véli, hogy az izraeli baloldal és az amerikai választások előtti végleges tűzszünetet kikényszeríteni akaró Biden-Harris kormány valójában nem mások, mint a Hamász vezér, Jehje Szivár cinkosai. 

„A múltbeli tapasztalatok alapján minden valószínűség szerint a baloldal jelenlegi tömeges engedetlenségre való felhívásai valóban zavargásokhoz fognak vezetni. De nem fogják megbuktatni a kormányt. Ugyanakkor a többi túszt még nagyobb veszélybe sodorják.” – véli a szerző, aki szerint Izraelnek meg kell nyernie ezt a szörnyű háborút. 

„Nincs más választás. Ahogyan a Dzsibril-alku előkészítette az utat az Izrael elleni 20 éves, eszkalálódó terrorháborúhoz, és ahogyan október 7-e a Shalit-alkuval született, úgy az egynapos holokausztnál sokkal szörnyűbb események fognak bekövetkezni, ha a Szinvár szabályai szerint játszunk. Megdöbbentő, és őszintén szólva megbocsáthatatlan, hogy Izrael baloldala ragaszkodik ehhez” – zárja véleménycikkét Caroline Glick.