MEGALKUVÁS NÉLKÜL! Az elmúlt évben a Hetek minden korábbinál élesebben állt ki az igazság mellett: legyen szó a keresztény értékek védelméről, vagy az Izrael melletti kiállásról. Fizessen elő Ön is, hogy jövőre is folytatni tudjuk ezt a munkát: részletek a hetilapban és a hetek.hu/elofizetes oldalon.
Jászberényi szerint azonban hamarosan kénytelenek lesznek hírt adni erről is, amikor „ismét országnyi területeket ellenőríznek olyan csoportok, akik szerint a zene hallgatása bűn, a rabszolgatartás rendjén van, a nőket haszonállatként lehet adni-venni. A csonkításról, kínzásról, bestiális erőszakról most szót sem ejtenék” – folytatja a szerző, aki emlékeztet rá, hogy az Iszlám Állam felemelkedése 2013 végén 2014 elején úgy kezdődött, hogy senki sem figyelt oda.
„Most is így kezdődik. Történt ugyanis, hogy az elmúlt napokban
a 'Szíriai Nemzeti Hadsereg' korábban 'Szíriai Szabad Hadsereg' ’lázadói’ megindultak Idlibből és gyakorlatilag bevették Szíriai második legnagyobb városát Damaszkusz után, Aleppót.
Mialatt a nyugati média az Asszád elleni lázadókról ír, és tulajdonképpen örül az iráni-orosz szövetséges veszteségének, arról mélyen hallgat, hogy ezek az ugynevezett lázadók nettó dzsihadisták. A csoportot, mely az offenzívát vezeti jelenleg Háját Tahrír Asz-Shemsz-nek nevezik (A Levant felszabadítási szervezete), ami egyszerűen a rebrandelése az An-Nuszra frontnak, ami az Al-Kaida szíriai fiókja volt. A főparancsnokukat Abu Mohamed Csoláninak hívják, róla annyit érdemes tudni, hogy annak idején személyesen Abu Bakr Al Bagdadi (Az Iszlám állam vezetője anno) hozta Szíriába, hogy segítsen a helyi Al-Kaida létrehozásában.”
A szerző szerint a forgatókönyv nagyjából ugyanaz, mint tíz évvel ezelőtt: jöttek a dzsihadisták, a kormányzati erők minden komolyabb ellenállás nélkül feladták a várost, aztán jöttek a kurdok.
Jászberényi így folytatja: „Miközben ezeket a sorokat írom, az észak-szíriai kurd kantonok férfijai és női védik Aleppó keresztény negyedeit, illetve készülnek fel arra, hogy a dzsihadisták a kurd kantonok ellen fordulnak. A világon senki sem segít nekik. Egyedül vannak mint mindig a hegyeikkel és a puskáikkal, míg a ’lázadókat’ szinte egy az egyben Törökország látja el mindennel.
A kurdoknak nem sok esélyük van, de az mindenesetre mellettük szól, hogy nem hódítani mentek, nem pénzért harcolnak, hanem, hogy ne írtsák ki őket. Ez mindenképpen jelentősen meglöki a harci morált.”
„A szíriai események Európában nincsenek a címlapokon, mert a figyelmünket az ukrajnai háború köti le. Nem is nagyon fogunk foglalkozni a rohamosan destabilizálódó Szíriával egészen addig, amíg megint menekültek százezrei nem állnak a határainkon.” – zárja bejegyzését Jászberényi Sándor.