„Egy történet, amely megmutatja, hogy valójában mi az értelme a szívhangnak: itt egy család példája, akik ennek hatására mondtak igent a gyermekükre, és ahogy az édesanya fogalmaz: Az én kisfiam életét sajnos nem én (hiába mi döntöttünk így), hanem a rendelet mentette meg. A rendelet nyomására változott meg bennünk a döntés.”

Fogjunk össze és védjük meg közösen az értékeinket! Hit, család, nemzet - a Hetek ezért dolgozik. Állj mellénk te is: hetek.hu/tamogatas

Mi lehet ennél fontosabb, mint hogy életet mentsünk? – teszi fel a kérdést a politikus, utalva arra, hogy a Tisza Párt minden jel szerint el fogja törölni a szívhangrendeletet. Majd hozzátette: a történetet személyes kapcsolatokon keresztül, több oldalról ellenőrizték, és tényleg valós, a képen pedig az a gyermek látható, aki így esélyt kapott az életre.

Alább olvasható levél, amiben az édesanya leírja történetüket, és azt, miért választották abortusz helyett az életet.

"Kedves Dóri!

A szívhang-rendelet kapcsán úgy döntöttem, megosztom veled az én, pontosabban a kisfiam történetét, és hozzájárulok, hogy megoszd...

Az első fiam után már nem szerettem volna második gyermeket. Több mint 10 év telt el így, és váratlanul ért, hogy kimaradt a havim, majd pár nappal később vettem tesztet. Nagyon izgultam... Pozitív lett... Neki dőltem a falnak és zokogtam... Aztán megbeszéltük, nem tartjuk meg.
Nagyon nehéz téma ez az abortusz… Iszonyatosan nehéz… És tudom ennek az éremnek két oldala van, és nehezen viseltem én is, emlékszem, hogy egyáltalán köteleztek arra, hogy hallgassam meg a szívhangot.

VISZONT
Ha ez nem lett volna, (a szívhang és az ultrahang), a kisfiam nem létezne most. A terhesség megállapítása során köteleztek a szívhang meghallgatására. A mai napig hallom…. Csak pár másodperc volt, de ott és akkor örökre belém égett….

A műtét napján ott ültem a folyosón és vártam a vizsgálatokra. Párom kint az aulában várakozott. Behívtak az utolsó ultrahangra. Ott összetörtem. Láttam őt... Mocorgott... Istenem, sosem felejtem el... Már nem kapcsolták be a hangot, de én ennek ellenére is hallottam… hallottam, amit korábban egy életre megjegyeztem.

Számoltam vissza a perceket. Tudtam, csak rajtunk múlik ez az egész. Vége lett a vizsgálatnak. Visszamentem a folyosóra. Írtam a páromnak, hogy láttam őt és sírtam... Aztán ő válaszolt: "Tudod mit? Gyere ki most"

Az én kisfiam életét sajnos nem én (hiába mi döntöttünk így), hanem a rendelet mentette meg. A rendelet nyomására változott meg bennünk a döntés. És ennek utólag nagyon nagyon hálás vagyok.

Felálltam... és zokogva vonultam a folyosón a kijárat felé... Ezek a megkönnyebbülés könnyei voltak... Kinyitottam az üvegajtót, a párom ott várt… Átölelt szorosan … És távoztunk. És lett egy csodálatos fiam .

Én azt mondom, ha csak 100-ból 1 anyuka dönt úgy ahogy én... már megérte a rendelet! Mert legalább az az egy gyermek esélyt kap az életre... Ha pedig azok a nők akik ennek ellenére sem döntenek másképp, legalább kicsit érzik a súlyát mi mellett döntenek.

TÁMOGATOM HOGY TOVÁBBRA IS KÖTELEZŐ LEGYEN 

Sok sikert kívánok!

B. N."