A teremtéskor Isten ezt mondta az embernek: szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a Földet és hajtsátok birodalmatok alá és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

A szaporodás, sokasodás, a Föld meghódítása mára megvalósult. Az ember mindenütt ott van és teszi a dolgát. Viszont,

ha arra gondolunk, hogy évente komplett állatfajok pusztulnak ki, akkor felmerül a kérdés, jól uralkodik-e az ember.

Az állatokon való uralkodásra használt kifejezés a Bibliában nem erőszakos elnyomást, kizsákmányolást jelent, hanem egyfajta gondoskodva uralkodást. Vagyis úgy kell uralkodnunk az állatokon, hogy közben gondoskodunk róluk.  

Az ember nem tehet meg az állatokkal akármit. Isten az emberre bízta az állatokról való gondoskodást, de a tulajdonjog az Ő kezében maradt.

Továbbá érdemes figyelembe venni azt is, hogy a teremtéstörténetben az állatok megelőzték az embert. Tartsuk tiszteletben, hogy valaki már ott volt azon a Földön előttünk, ahová az Úr Isten bennünket is helyezett! Az is üzenet értékkel bír, hogy

az özönvíz után Isten nem csak Noéval és családjával, hanem minden élő állattal is szövetséget kötött: ennek tisztelete az állatokkal való bánásmódunkban is tükröződnie kell!

Azon túl, hogy az állatok hasznot hajtanak (szántás, teherhordás, ruházkodás stb.), jelentős változás Noé óta, hogy az ember táplálékául is szolgálnak, a vérük kivételével – ez azonban a Szentírás szerint nem jogosít fel bennünket arra, hogy az ember aránytalan szenvedést okozzon az állatoknak, illetve közvetlenül vagy közvetve kiirtson egyes fajokat. Sőt, a Bibliában számos igehely van, ami arra mutat rá, hogy nekünk az állatokkal kíméletesnek kell lennünk, megfelelő tisztelettel kell bánnunk velük, mert Isten teremtményei.

„Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen” – írja bölcs Salamon. Az ókorban a zsidók közel éltek az állataikhoz, és fennmaradt róluk, hogy mielőtt leültek étkezni, előtte megetették a jószágot.

Az irgalmasság törvényét az Ószövetségben egy példázattal tanítja meg az Úr az embereknek: a fészkelő madár alól addig nem lehetett elvenni a tojást, amíg a madarat el nem hajtják: nyilván azért, hogy az állatot ne viselje meg annyira a veszteség. Ma is van hasonló szokás: az erdőkben nem vágnak ki olyan fát, amin fészek van. De említhetjük azt a tórai parancsot is, hogy a nyomtató ökörnek nem szabad felkötni száját, vagyis amikor egy állat hasznot hajt (jelen esetben a cséplésben vesz részt), akkor a haszonból neki is részesednie kell. (Ehhez képest az egyik legszélsőségesebb ellenpélda, hogy Spanyolországban évente több ezer alkalommal rendeznek bikaviadalokat, amelyek célja az állat kegyetlen leölése.) 

Ugyanakkor a bibliai értékrend szerint az is egyértelmű, hogy az emberi élet értékesebb, mint az állatoké,

hiszen Isten csak az embert teremtette a maga képmására, és csak neki rendelte alá a teremtett világot. Ezért az állatvédelemben is lehet szélsőség: ha valaki jobban tiszteli, szereti, védelmezi az állatokat, mint az embert, az végső soron magával a Teremtővel szemben lázad. 

Sorozatunk további írásai: 

Se hús, se hal, se ember? - Szélsőséges ideológiák mérgezik a környezetvédelmet

A természet szeretete - Mit mond a Biblia a klíma és környezet védelméről?