Az április 12-ei választásoknak jól láthatóan nemcsak magyarországi viszonylatban van rendkívüli tétje, hanem nemzetközi szinten is – jól mutatja ezt az is, hogy Kijev az elmúlt hetekben egyre durvább hangvételben támadja a magyar kormányt, és rajtuk keresztül bizony az őket támogató szavazótábort is (hiába próbálják ugyanis leválasztani Orbán Viktort a magyar társadalomról, a miniszterelnök legitimitását a rá szavazó 3 millió magyar állampolgár adja). A magyar–ukrán kapcsolatok most újabb mélyponton vannak, köszönhetően részben annak, hogy Ukrajnának elemi érdeke fűződik ahhoz, hogy Magyarországon kormányváltás legyen 2026-ban: ez ugyanis befolyással lehet az európai támogatásokra, a háború alakulására, illetve az uniós csatlakozásra is – és ennek érdekében láthatóan mindent meg is tesznek.
Diplomáciatörténeti két hét áll mögöttünk, amelyet egyszer talán tankönyvekben is fognak hivatkozni – az utókort előre is kisegítve álljon itt tehát egy kis összefoglaló. Történt ugyanis, hogy az éppen drámai áramkimaradásokkal és fűtésproblémákkal küzdő Kijevből érkező ukrán elnök a svájci Davosban egy európai vezetőket sorban kiosztó és számonkérő beszédet mondott, amelyben külön ki is tért Orbán Viktorra, mint akit fejbe kellene kólintani, amiért az európai pénzekből élve mégis kiárusítja az európai érdekeket. Erre reagálva a magyar miniszterelnök egy Grönland miatt összerántott brüsszeli csúcson azt találta mondani, hogy Magyarországon még vagy 100 évig nem lesz olyan parlament, amely beengedné Ukrajnát az EU-ba.
Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter tovább emelte viszont ebben a diplomáciai pókerjátszmában a tétet azzal, hogy a magyar miniszterelnököt egyenesen Adolf Hitler magyar csatlósához, Szálasi Ferenc nyilas vezetőhöz hasonlította. A bejegyzésében szóba került a pénzmosás vádja, a hatvanpusztai zebrák és a kárpátaljai magyarok is. Úgy tűnik, ez már a vörös vonalat jelentette a miniszterelnök számára, mert utasította a külügyminisztériumot, hogy kéressék be Ukrajna magyarországi nagykövetét, és közöljék vele, hogy Magyarország nem tűri, hogy beavatkozzanak a magyar választásba. Egy nappal később viszont Orbán Viktor már Petőfi Sándor versével üzent a Facebook-oldalán, azzal a káromkodva anyázós verssel, amelyben a költő a németeknek címezve üzeni: elfoglalhatnak sok mindent, „de nem ám a mi hazánkat”. Az irodalmi és történelmi magasságokba (mélységekbe) jutó játszma kimenetele várhatóan csak április 12-én dől majd el, amikor is kiderül, hogy kinek milyen kártya volt végül a kezében. (Ide kívánkozik egy klasszikus idézet Donald Trumptól, amelyet Zelenszkijnek mondott: You don’t have the cards – Nincsenek kártyák a kezében!)