A z apja nyomdokaiba lépő, egyébként volt tánctanár igazi liberális mintaállamot csinált regnálása tíz éve alatt Kanadából, ahol a szélsőbaloldali woke-izmus „tanai” közül szinte mindent megvalósított, amit máshol csak részben vagy egyáltalán nem lehetett megvalósítani. Apja, Pierre Trudeau ugyancsak hosszabb ideig, 1968-tól egy kis szünettel 1984-ig vezette Kanadát, és politikája lényegében kijelölte a nyomvonalat a fia számára is.
Elnöksége elején, 1969-ben már sikerült egy olyan törvénycsomagot átvinnie a Büntető törvénykönyv módosításával, amiben egy füst alatt dekriminalizálták a homoszexualitást, és sokkal szélesebb körben lehetővé tették az addig a legtöbb formában illegális abortuszt is. Ebből szinte magától értetődően következik, hogy a fiatal Trudeau, aki ez után két évvel, 1971-ben született, már az anyatejjel szívta magába az ultraliberális eszméket.
Amikor 2015-ben az akkor éppen a megújulásra szoruló, erősen küzdő Liberális Párt élén szinte a párt megmentőjeként hatalomra került, megígért minden létező dolgot a választóknak, amit csak lehetett. Azt is sikerült megígérnie, hogy ő fogja feltartóztatni a klímaváltozást, amire természetesen nyilván nem került sor, viszont hozott egy sor olyan intézkedést, amelyek úgy írják majd be a nevét a történelemkönyvekbe, mint a nemzetpárti és konzervatív kormányt leváltó és liberális diktatúrát bevezető, ám a politikai kommunikációhoz alapvetően egyáltalán nem értő elnököt.
Magyar hősök, zsidó túlélők: drámai holokauszt-történetek
Akik elmondják az elmondhatatlant »
„Keveset enni, sokat mozogni, nem nézni tükörbe” – beszélgetés a ma százkét éves Keleti Ágnes olimpikonnal
Az ötszörös olimpiai bajnok elképesztő életútja »
Járt-e Jézus Indiában?
Hamis evangélium a Názáreti gyermekkoráról »