Franciaország és Nagy-Britannia után Kanada miniszterelnöke jelentette be, hogy országa az ENSZ 80. közgyűlésén kész elismerni a Palesztin Államot, amennyiben Izrael nem teljesíti a tűzszünetre és az egyéb feltételekre vonatkozó követeléseket. Csak két hír a napokból, amely nem arról szól, hogy a Hamász miért nem engedi végre el a csaknem két éve elhurcolt, még mindig fogságban lévő – ott a napokban nyilvánosságra került felvételek szerint csontig lesoványodott, megkínzott, megalázott – ártatlan 50 zsidó túszt, hanem arról, hogy hogyan érhetnének sikeresen célt a gázai terrorszervezet erőfeszítései és kiálthatnák ki Izrael ellenében a „Palesztin Államot”.
Jogosan merül fel a kérdés: hogy tarthatunk itt? London egyes kerületeiben a muszlimok aránya 40 százalék feletti, Birmingham lakóinak 30 százaléka volt már öt éve is muzulmán, a brit főváros főpolgármestere is muszlim.
Franciaországban 10-20 százalék közé becslik a muszlimok arányát, az iszlám a második legerősebb vallás a nemzetben. Egyre több muszlim származású politikus jelenik meg a politikai színtéren, és a muszlim választók is fontos szavazóbázist jelentenek, különösen a baloldali pártok számára. Kanadában 20 év alatt megduplázódott a muzulmán vallásúak száma, egyre nagyobb a társadalmi befolyásuk, több muszlim politikus is betölt miniszteri pozíciókat. Nem kell iszlamofóbnak lenni ahhoz, hogy csak a statisztikai trendekből levonjuk a következtetést: az utóbbi évtizedekben valami nagyon megváltozott a nyugati világban és még nem látni, hol a vége. Hunyadi János ütközetei után csaknem 600 évvel a véres hóditások helyett a csendes iszlamizáció fenyegeti a Nyugatot.
Pünkösd után: a karizmák titkai
Hogyan alakult a Szentlélek ajándékainak megítélése az elmúlt 2 ezer évben »
Átmenvén a siralom völgyén
Trianon túlélése és ami ebből következik »
Sávuot: a törvényadás ünnepének eredete
Az Ószövetség egyik legjelentősebb nemzeti és vallási ünnepe volt – de az Újszövetség egyik meghatározó eseménye is ezen az ünnepen történt »