Mint ismeretes, a hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság 2024. november 21-én elfogatóparancsot adott ki Netanjahu és akkori védelmi minisztere, Joáv Gallant ellen. A vád: háborús és emberiesség elleni bűncselekmények a 2023 őszén a Hamász október 7-ei mészárlása után kirobbant izraeli–gázai háború során. Az ügyészi hivatal szerint Izrael szándékosan éheztette ki a Gázai övezet lakosságát, miközben katonai műveletek során több ezer civil vesztette életét. Izrael nem ismeri el az ICC illetékességét, mivel nem tagja a Római Statútumnak, amely a Bíróság alapokmánya.
A vád egyáltalán nem új keletű, különböző nemzetközi szervezetek, politikusok részéről rendre felvetődik, mikor Izrael valamely dzsihadista ellensége egyik pillanatról a másikra véres támadásokba kezd izraeli civilek ellen, majd az izraeli hadsereg ellentámadásba lendül, hogy megvédje polgárait az elpusztításukra felesküdött terrorszervezetek akcióitól. Ilyenkor azonnal előkerülnek a dzsihadisták „egészségügyi minisztériumai” által fabrikált áldozatokkal kapcsolatos adatokon alapuló népirtás-vérvádak.
A figyelmeztető röplapokat, bejelentéseket, úgynevezett „kopogtatásos” figyelmeztető lövést követő akciók után pillanatokkal a terrorszervezetek már „pontos” adatokkal jelentkeznek, melyeket számos esetben bizonyíthatóan beállított, tragikus képekkel illusztrálnak. Ennyi a nemzetközi közösség nagy részének elég is. Hiába derül ki a vizsgálatokból, hogy az áldozatok száma jóval alacsonyabb, a valóban kiiktatott „civil gyermekek” nagy többsége pedig 18 év körüli terrorista. Hiába bizonyítja adatokkal és fotókkal Izrael, hogy hihetetlen mennyiségű segély jut az övezetbe. A Közel-Kelet egyetlen stabil demokráciájának nem, inkább a saját polgárait sem kímélő terrorszervezetek szavára ad a közvélemény, és sajnos a nemzetközi szervezetek is.
2025.04.04. (XXIX/14)
