hetilap

1. Az izraeliek megelégelték, hogy jobboldali politikusok eltérítik a szavazataikat, és nem engedték, hogy már évekkel ezelőtt nemzeti kormánya legyen Izraelnek. Megbüntették az anti-Netanjahu tábort: Avigdor Libermant (aki 2019 őszén belelökte Izraelt a 3 éves káoszba), Gideon Saart (aki a Likudban hátba döfte Netanjahut), Naftali Bennettet és Ajelet Sakedet (akik elárulták a „zsidó otthont”).

Elegük volt a különböző önjelölt „királycsinálókból”, legyenek azok jobboldaliak vagy arabok. 

2. Izraelben alapvető és tartós átrendeződés történt: a nemzeti jobboldal már az abszolút számok alapján is 50 százalék feletti többségben van, az anti-Netanjahu tábor 10 százalék alá csökkent, a hagyományos baloldal megszűnőben van, a balközép (Lapid, Ganc) stabil, de nem tud 30 százalék fölé menni, az arab pártok nem tudják befolyásolni az izraeli kormányt.

3. A vallásos cionisták úgy tudták 4-5 mandátumról 14-15-re növelni az arányukat, hogy közben nem csökkent az ultraortodox pártok tábora.

Mivel az ő programjuk képviseli leginkább a helyreállítás programját, ezért a közhangulatban jól érzékelhető fordulat (például a temp­lom-hegyi látogatók folyamatos növekedése) már politikai formában is markánsan megjelenik.

Ők egy eredeti, új hang: nem a Likud-féle hagyományos jobboldal, ők nem akarnak Amerikának és a világnak tetszeni, és nem is az ultraortodox, befelé forduló tábor. Egy bibliai nemzedék előhírnökei, akiket nem lehet lenyomni a „szélsőjobb­oldali”, „fasiszta” stb. címkékkel.