A hidegháború alatt az űrversenyben fontos volt katonai és presztízs szempontból is, hogy Amerika megelőzze a Szovjetuniót. Az első holdraszállás az akkori világ legnézettebb eseménye volt, és emberek millióinak épült be a gyerekkori emlékei közé. A világ asztronautalázban égett, és mindenki a sci-fi-filmek világait képzelte a 2000-es évek távoli jövőjébe. Azonban az érdeklődés a holdraszállás után drasztikusan csökkenni kezdett. A hosszú távú holdbázis akkor még megoldatlan technikai kérdései pedig lassításra kényszerítették a tudósokat is. Végül, ahogy változott a közhangulat, a politika is kihátrált a NASA mögül, és a fókusz a Hold-programál olcsóbb Föld körüli pályán keringő űrállomásokra és a távoli űr és az univerzum titkainak kutatására helyeződött át.
Azonban az elmúlt évtizedek alatt a Nemzetközi Űrállomáson rengeteg olyan áttörés született, aminek segítségével már megoldhatóvá vált egy önfenntartó zárt rendszer létrehozása az űr sötétjében. A tudományos közösség immár készen állt arra, hogy visszatérjen a Holdra.
Végül, ahogy a verseny éleződni kezdett Kína, Oroszország és a NATO-hatalmak között, úgy vált aktuálissá, hogy ki válik majd vezetővé az új űrkorszakban. Az Obama-, a Trump- és a Biden-adminisztráció is támogatta a NASA-t, és emellett elkezdődött a privát űrvállalkozások kora is. Richard Branson, Jeff Bezos és Elon Musk is hatalmas összegeket költött saját privát űrprogramjára, és a nagyközönség számára ismét kezdett érdekessé válni az űrutazás és az űrturizmus.
2022.11.25. (XXVI/47)
